A szállító – egy Barkas története

2005- ben vásároltam kéz alól 2db Trabantot, hogy azokból „építsek”  egy kissé az eredetitől eltérő kis verdát. Ebből született a Tra-bula névre hallgató kis jószág, ami négykerék-kormányzású és négykerék hajtású. Ennek a gépnek a szállítása mindig komoly gondot okozott, ezért elhatároztam, hogy szerzek egy olyan kis teherautót, amivel ezt a problémámat orvosolni tudom. Ekkor akadtam rá egy szomszéd faluban erre a Barkasra. 2012. augusztusában meg is vettem. Ideiglenesen volt kivonva a forgalomból, de a gazdája félévente beindította. Egy diófa alatt tárolta 6 és fél évig, ami meg is látszott a gépen. A szétszereléskor egy csomó hibára, főleg az állás okozta károkra derült fény. A fülke és az alváz legközelebb eső részén volt a legnagyobb a gond. A fa platót is teljesen újjá kellett építeni. A fülkét is nagyon sok helyen megette a rozsda. A fékek is teljes felújításon estek át. A gömbfejeket is fel kellett újítani. Egyedül a motor maradt érintetlen.

Először arra törekedtem, hogy minél eredetibb állapotúra hozzam rendbe a kis jószágot, hogy később OT vizsgára is elvihessem. Mivel sikerült személyesen beszélnem az illetékes emberrel, hamar letettem erről a szándékomról. Túl sok időbe és főleg nagyon sok pénzbe került volna. Mivel ezt nem engedhetem meg magamnak, ezért csak egy „sima” felújítás történt. Éppen ezért innentől kezdve már a költségvetést is lejjebb lehetett faragni. A festés és annak előkészítése ennek köszönhetően nem a legprofibb, de a célnak megfelel. A kerékméretek sem az eredetiek, ezért alacsonyabban van az alja, vigyáznom kell vele, nehogy letépjem a kipufogót. Mivel a gép elsősorban a Tra-bula szállítására készült, nem nagyon használom egyebekre. Amivel talán a legtöbbet spóroltam, az a munkadíj volt. Szerelő csak a műszaki vizsgán látta. Ha a családon belül kell néha szállítani, azokat természetesen bevállalom. Inkább csak márkatalálkozókra megyek vele.

Természetesen állagmegóvás céljából néhány hetente beindítom, megyek vele néhány km-t, hogy bármikor „bevethető” legyen. Mivel egy 1985-ös gépről van szó, szinte természetes, hogy a kis futásteljesítmény ellenére is hozzá kell néha nyúlni. Az utángyártott alkatrészek többsége sajnos már messze nem olyan minőségű, mint amilyenek az eredetiek voltak, ezért nem olyan „unalmas” a verda használata. Eddig még nem hagyott cserben sehol. Olyan volt már, hogy éppen csak hazaértem, de vontatni csak egyszer kellett, amikor friss műszakival a forgalmiban a faluban leállt. Ez még amolyan tesztelés volt a lakásunkhoz közel, hogy ha esetleg nagy baj van, könnyebben haza lehessen juttatni. Csupán a karburátor koszolódott el. Elkezdtem a leállás helyszínén megjavítani, de egy cimborám rám erőszakolta, hogy már pedig ő most hazavontat.

Amikor csak lehet, megyünk vele találkozókra, legtöbbször visszük a Tra-bulát is. Nem száguldozunk, csak ami a motornak kényelmes. Gyorshajtásért biztos nem fognak felírni. Szóval a körülményekhez képest meg vagyok elégedve a kicsikével.

Schönberger Zoltán