A Szeged környéki Babettások legújabb kalandjai

A közelmúltban érkeztek meg hosszú túrájukról kalandoraink. Nem kisebb feladatot teljesítve, mint Európa 5 országának 5 fővárosának érintésével abszolválni az elképzelt terveket. A két barát Barta Zsolt és Farkas Gábor már évek óta a hosszú távú motorozás Babetta kismotor kategóriájának kihívásaival birkóznak meg, mára már profi szinten. Nem csak a Balaton vizéhez, de az Adria és a Fekete tenger habjait is már elérve.

A Balti tenger a 2018-as év célkitűzése lett. Az első napon még idehaza szálltak meg Komáromban, Babettás jó ismerősök társaságában, akik még a szlovák oldalra is átkísérték őket és mint az űrhajósokat a kilövőállomáson, elbúcsúztatták és magukra hagyták a nagyvilágba elveszni látszó kettőst.

A naponta megújuló internetes összefoglalók alapján nagyon sokan tudták nyomon követni a napi megtett távokat, időket és szurkoltak nekik a céljuk eléréséhez. Napi 300 km körüli futásteljesítmény figyelemre méltó volt mindenki számára, valamint az is, hogy nem tartottak pihenőnapot sem.  Így a cseh Tatra gyár ovál pályáján megrendezett 12 órás megbízhatósági Babetta versenyén is csak rövid ideig voltak a díszvendégek. Lengyelország –  Auschwitz láger látogatása is viszonylag röviddé alakult, de mindenképp emlékezetessé, hiszen a bejáratnál magyar csoportba ütköztek és az élménybeszámolókat a fényképezéseket kötelezően meg kellett tartaniuk.

Kissé nehezen lehetett tájékozódni a közel 2 négyzetméteres lengyel térképen, annál is inkább, mivel az erős szél és az esőzés nem kedvezett a papír alapú segítségnek.  A hideg idő is (reggeli 6 fokban indulás) az első 10 napig folyamatosan próbára tette őket.  Jó néhány kisebb-nagyobb szerelés, defekt, karbantartási munkálatokra szükség volt, és a navigálás sem ment egyszerűen a térkép túl kis léptéke végett. A telefonos alkalmazás használata korlátozott volt a tápellátás miatt.

Varsó után Gdansk hoz közeledve Zsolt motorja aztán nagy kolompolással jelezte, hogy nem akarja látni a tengert, majd megállt. Néhány telefonos segítség után kiderült, hogy a velük tartó un. kísérő autó, ami a hadkiegészítőket vitte az út során, nincs túl messze a lerobbanás helyszínétől és segítségükre sietett.

A Balti tengert Gdansknál érték el a hajó kikötőben, majd még aznap a Hel félsziget  – Hel városának legvégén lévő campingjében vertek sátrat.  Innen már visszafelé vezetett az útjuk, holott a féltávot még nem érték el.

Az időjárás kedvezőbbre fordult, így volt lehetőség a vadkempingre is sátor nélkül az erdőben. Az óriási Lengyelországot Kostrzyn Nad odra-nál hagyta el a csapat.

Német területen viszont ezekkel a kis motorokkal rendszám és azonosító nélkül nem egy megnyugtató állapot, hát még Berlin kíméletlenül forgalmas belvárosi útjain.  Ám a Brandenburgi kapu és a Tv torony elmaradhatatlan fotózásai a motorokkal arra sarkallta őket, hogy minél inkább helytálljanak a forgalomban, ami sikerült is.

Berlin alatt aztán komoly nehézségekbe bonyolódtak, hiszen csupa olyan út volt, ahonnan ezek a kis járművek ki voltak tiltva. Majd egy egész délután ráment arra, hogy megtalálják a jó irányba vezető alsóbbrendű utakat. Persze senki ne gondolja, hogy eközben műszaki, tankolási vagy étkezési gondok nem adódtak Ezek a nehézségek aztán egy kempingben átértékelődtek fürdés és pihenést követően.

Prága felé tartva aztán a 4-es út is tilalmi táblával lepte meg őket, az autóútról a gépeket áttolva az árkon, az út melletti traktoroknak szolgáló keskeny aszfalton haladtak, míg nem vége szakadt az útnak egy lejtő végén, ahol Gábor Babettájának a lánc kihajtása ment tönkre. Némi tanácstalanságot követően Zsolt észrevette a főúton elrobogó kísérőautót (mekkora véletlen!) és gyors telefonhívással leterelte őket a következő lehajtón. A hiba elhárítása után jókora kerülőtat megtéve szerpentines, kacskaringós, meredek, majd leszállós, tolós nehézségekkel kellett megbirkózniuk. 80 kilométert kellett így letudni Prága városának táblájáig. Ugyanitt kemping táborban szálltak meg ahol Harley Davidson találkozóra gyűltek össze a rajtuk csodálkozó nagy motorosok. Élménybeszámolók, fotózások már rituálészerűen mentek most is.

Reggeli csekély forgalomban a patinás Károly-hídon fotózkodtak, és szinte felemelő, felszabadult hangulatban hagyták el a még nyugodt várost. Ausztriáig jó néhány nehézség adódott, főleg a karburátor és az indítási mechanizmus terén, Igyekeztek üzemanyagra váltani a megmaradt kevéske koronájukat, bár egy tankolással mintegy 1500 forintnak megfelelő valuta még nem annyira számottevő tétel egy ekkora távú túra esetén.

A Prága – Bécs távolságot egynapi motorozással azért sikerült megtenni, a hosszú emelkedők ellenére is. Bécs után a 9-es út melletti privát szálláson pihentek meg, érezvén a feszültséget, hogy már csak egyetlenegy főváros maradt az 5 ország – 5 főváros célkitűzés eléréséhez. Az osztrák tartózkodás közismerten rejteget az utazók számára kellemetlen meglepetéseket, és csak bízni tudtak a kora reggeli indulás, illetve az így megnyíló surranópálya előnyében. Ennél fogva öröm volt az országhatárt elérni és szlovák területre gurulni. Pozsony tábla fotózásakor egy hazai Simson SR 2-es géppel túrázós barát csatlakozott kíséretként egészen a Balatonig.  Ez a régi pedálos kismotor nem csak, hogy megbízható és szép is, de a mi tempónk majdhogynem kevésnek bizonyult neki. A hengere és a blokkja tiszta volt a megtett táv ellenére is, és mindezt menet közben csodálva felbecsülhetetlenné tette a kis Babetták hatalmas teljesítményeit!

Még az utolsó napra is kijutott a szerelésből, megtámogatva esőruha használattal. Dunaföldvárnál egy 5 fős Babettás csapatba botlottak nagy – nagy örömmel és persze közös fotózással, élménybeszámolókkal és telefonszám cserékkel. Aztán késő délután leparkolták a nagy túragépeket a Szeged város táblánál, ahonnan 12 nappal azelőtt indultak el.

Fáradság helyett új terveket szőve a következő évi célok felé. A motorra szerelt műszer ekkor 3398 kilométert és 99 óra 50 perc menetidőt mutatott!

Innen a Hódmezővásárhely valamint Szatymaz felé vezető távot már ki-ki egymagában tette meg, igazán megelégedve ennek a kicsinyke gépnek a hatalmas teljesítményével, amit úgy hívnak, hogy: BABETTA!

Fotók forrása, cikk: Farkas Gábor

Címkék

Kapcsolódó tartalmak