Dacia-kaland – 14-15. nap – Siófok, TWK-találkozó
Kérjük támogasd a Dacia-kaland kezdeményezésén keresztül a Kis Szent Teréz Gyermekotthont, köszönjük! Részletek, további információk ide kattintva érhetőek el.
[fb_pe url=”https://www.facebook.com/retrovasak/posts/1063557963834520″ bottom=”30″]
Éppen csak hazaértünk, még túl sem tettem magam a Transzfogarasi úton, félig megírt cikkek és félig kipakolt táskák között kóvályogtam, de már Siófokra készülődtem. Hogy kell összehajtogatni a másodperces sátrat, meddig tudok egyáltalán a találkozón maradni? Kérdések, melyekkel meg kellett küzdenem, plusz még előttem volt majdnem 700 kilométernyi utazás. Szépen besűrítettem a hétvégét, de megérte elkalandozni az ország másik felébe.
Az már régen eldőlt, hogy az idei TWK, tehát a Trabantokat-Wartburgokat felvonultató, baráti, mégis klubszintű találkozóra elnézek a Daciával. Nem, nem műtöttem át Wartburggá az 1310-et, csupán annyi volt a varázslat, hogy a Daciások is helyet kaptak a találkozón az NDK-s járgányok mellett. A háromnapos eseményen végig ugyan nem tudtam részt venni, de így is találkoztam ismerősökkel és jó néhány különleges négy- és kétkerekűvel. Nem mellesleg volt egy nagyon fontos kitérőm Tapolcán is. A történet azonban nem innen indult, hanem kb. 240 kilométerrel arrébbról.
Az erdélyi utazásunk után valahogy nem fogott sem a szoba, sem a ház, valahová menni kellett, így miután végeztem a munkáimmal (vagy legalábbis megpróbáltam utolérni magam), fogtam magam és kigurultam a Köröshöz.
Ismeritek már jól ezt a helyet, hozzátartozik a kalandjainkhoz, a Ladával és a Škodával is ki-kinéztem, most sem maradhatott el a látogatás. Ráadásul kinn volt a baráti társaságom is, na meg egy Csepel bringa, így lett teljes a retró összhang.
Csütörtökön aztán célba vettem Siófokot, a szenvedős és gyakorlatilag életveszélyes 52-esen kívül igazán jól éreztem magam az autóban, kényelmesen ringott a Dacia, nem igazán lehet benne elfáradni. A Siócampingbe csak éppen becsekkoltam, az 1310-et egyelőre még kinn hagyva. Zoliék közben már egész lakókocsitábort építettek odabenn…
Azonban nekünk még tovább kellett menni Tapolcára. Ezen a ponton le is leplezném az okát: 2019-ben itt tartjuk a IV. RetróVasak Találkozót, aminek a részleteiről beszélgettünk, illetve bejártuk a helyszínt. Nagyon izgatott vagyok, mert az új hely mellett a szervezői kapcsolatok is barátságosnak tűnnek, igyekszünk mindent alaposan kitalálni szeptember 21-ig, ti pedig véssétek is be ezt a dátumot a naptáratokba! A regisztráció valamikor augusztus vége felé indul, addig még sok dolgunk van!
Mire Tapolcáról visszagurultunk Siófokra, már nagyjából 450 kilométer volt a lábamban, és a Daciában is. A kempingbe megérkezve igazi retró hangulat várt, egyre több keleti járgánnyal. Kidobtam a sátramat az 1310 mellé, este pedig a fényárban úszó lakókocsik mellett lazítottunk kicsit. Szép, de hosszú nap volt.
Pénteken aztán felbolydult a kemping, alaposan körbe is jártam a területet, ami ismét jó néhány újdonsült érkezővel gazdagodott. A Dacia különítmény is gyarapodásnak indult, elkészültek az első csoportképek is.
Indulás előtt szerencsére még volt néhány órám, mindenképp szerettem volna Daciás-Balatonos közös fotót, ám mivel a kemping nem a parton volt, máshol meg mindenütt kerítésekbe ütköztem, ezért egy már ismert helyre navigáltam a Daciát.
A Mészöly sétány alig 3 kilométerre volt, a keskeny utcákon felvezetve egyből gyönyörű panoráma tárult elém. Ráadásul most jóval többet tudtam itt időzni, mint tavaly a Škodával. Itt-ott fotóztam is néhányat, mire két turista odasétált hozzám és megkérdezték, hogy kibérelhetik-e az autót. Kikerekedett a szemem és átfutott az agyamon, hogy vajon egyáltalán be tudnák-e indítani a Daciát…
Délután még visszamentem elköszönni a társaságtól, hiába a szombati nap volt a fő attrakció, nem maradhattam, egy jó barátom születésnapját ünnepeltük ugyanis aznap, ez pedig felülírt minden mást. Ennek ellenére is örültem a közösen eltöltött napnak, illetve annak is, hogy az idei találkozónk körvonalazódni kezdett. Még az sem szegte kedvemet, hogy hazafelé elkapott egy hatalmas vihar.
Másnap már ismét a Körös partja volt az úti cél, és ugyan a vasárnapi indulásnál kicsit hisztizett a Dacia (ráfért már a gyertyákra egy pucolás, és a megfáradt elosztófedelet is cserélni kellett), alapvetően ez megint csak egy tartalmas hétvége volt. Elmondható, hogy a júliust lényegében kisebb kihagyásokkal végig Daciáztuk.
A kalandnak még két fontos állomáspontja van, az egyik a vasárnapi Szociautó Találkozó Szolnokon, a másik pedig az azt követő hétvégén egy forgatás a Keleti Blog csapatával, ők fogják megörökíteni egy teszt formájában a kalandautónkat.
Bense Róbert
A Dacia-kaland támogatói: Duna Autó Zrt., Motoparts Webáruház, Autotveszek.hu
