fbpx

Dacia-kaland – meglepetések hete

Kérjük támogasd a Dacia-kaland kezdeményezésén keresztül a Kis Szent Teréz Gyermekotthont, köszönjük! Részletek, további információk ide kattintva érhetőek el.


Olyan nincs, hogy mindig, minden simán megy, nem hiába kaland a kaland. A meglepetéseket sem véletlenül hívjuk annak, lévén nem tudhatjuk, mikor jönnek, így igazán felkészülni sem lehet rá. Mozgalmasra sikerült az „50 éves a mi Daciánk” túra előtti utolsó hét, pedig csak éppen annyi izgalmat ígért, mint a hosszabb utazásaink előtti utolsó főpróbák (kivéve a Trabinál, amikor kis híján beállt a motor).

A napokban cikkeztünk róla, hogy felkerültek az autóra a matricák, innentől igazából már csak annyi lett volna a dolgunk, hogy kivárjuk a június 28-át, majd útnak indulunk a Közép-Magyarországi túránkra. Bár azért az a múltkori, Szatmárnémeti oda-vissza alatt jelentkező alapjárati probléma nem teljesen hagyott nyugodni.

Jelen volt ez még akkor is, amikor múlt szombaton Martfű felé vettem az irányt. A múzeumok éjszakájának délelőtti-délutáni kísérőprogramjai közé tartozott a veterán találkozó, amit immár harmadik alkalommal tartottak meg. Tavaly is jó volt, így idén is kézenfekvő volt, hogy elugrom, ezúttal már a kalandautónkkal.

Az út eseménytelenül telt, pontosabban nem, mert átlépte a számláló a 44444. kilométert. Időben oda is értem és az egyik legjobb hely szabadon tátongott. Tavaly már elirigyeltem egy kockaladától, idén végre sikerült odaállni.

Jó volt összefutni a környékbeli ismerősökkel, családias volt a hangulat, színes a veterán felhozatal, és olyan remek programok kísérték a rendezvényt, mint a légópince-látogatás. Autók, motorok és a kettő közötti átmenetek (Velorex) is jelen voltak Martfűn. Beszéljenek helyettem inkább a képek, kattintottam jó néhányat.

Sajnos mint utóbb kiderült, a helyválasztás részemről mégsem volt a legjobb döntés, ugyanis egy szerencsétlen megfordulás közben megnyomták a Dacia orrát. Még csak véletlenül sem bántásként, vagy szemrehányásként írom ezt le, egyszerűen csak azért, mert ez pontosan az a meglepetés volt, amire nem számítottam, miközben épp visszafelé sétáltam az autóhoz. Szerencsére mindent sikerült rendezni, délután már a karosszériás mestereknél pislogott a Dacia, a diagnózis végül az elem újrafényezése lett. A szín kikeverésétől kezdve a javításon és a fújáson át egészen a matricázásig mindössze 3 nap telt el, ezúton is mindenkinek köszönet a gyors reakcióért! Lehet keresni a különbségeket.

Hogy az alapjárattal végül mi lett? Egy vákuumcső megadta magát, szerencsére a napokban már jól látható módon, így aztán Sanyi bácsinál azt is kicseréltük, a probléma megoldódott. Volt még mellette egy másik, de arról majd később.

Holnap újra a nyakunkba vesszük az országot, Daciásokkal, nem Daciásokkal közel egy hétig úton leszünk, bízom benne, hogy másfajta meglepetések érnek majd. Az biztos, hogy egy kaland nem telhet úgy el, hogy beülünk a jóba és csak az országjárással vagyunk elfoglalva. Talán jobb is így…emlékezetesnek legalábbis biztosan emlékezetesebb.

Cikk | fotók: Bense Róbert

A Dacia-kaland eddig megjelent cikkeit ide kattintva olvashatjátok!

A Dacia-kaland támogatói: Duna Autó Zrt., Motoparts Webáruház, Autotveszek.hu 

ecotrex

Kapcsolódó tartalmak

'Fel a tetejéhez' gomb