Duna Autó Zrt.

Dacia-kaland – találkozós szombat a Hajdúságban

A leghosszabb utam eddig a legutóbbi találkozónkról hazafelé vezető nagyjából 170 kilométer volt egyhuzamban a Daciával, és bár az indulás nem volt problémamentes (erre egy későbbi kaland-cikkben még kitérek), de már akkor meggyőzött az autó, hogy igen jó formában van. Utána még következett pár kisebb karika, Szarvasra, ide-oda, majd a téli pihenő idejére garázsba vonult az 1310.

Az elmúlt másfél hónapban már fel-felolvasztottam a hibernálásból a Daciát, de az első komolyabb útra az elmúlt hétvégéig kellett várni. Cirka 300 kilométer következett, minek során bevettük Hajdúböszörményt és Debrecent is. Élményekkel teli nap volt, régi ismerősökkel találkoztunk, és már most elárulhatom, az ég világon semmi gond nem volt a Daciával. Persze mi is lett volna, ez egy jó autó!

Az út előtti napot alapos takarítás, tesztkörök, lámpák-folyadékok-gumik-szerszámkészlet ellenőrzése töltötte ki, csak a szokásos dolgok, mondhatnám, mégis jólesett foglalkozni az öreg hölggyel, alig vártam a szombatot. Annak tudatában meg főleg, hogy a hét elején tett ’böszörmény környéki látogatásomkor tapasztalt 10 fokot és szakadó esőt végre felváltotta a kellemes tavaszi napsütés. Beszéltem is Balázzsal, aki a helyi veterán találkozó egyik főszervezője és kijelentettem, hogy márpedig jó idő lesz a hétvégén, ebből nem engedek.

Így is lett, a Hajdúböszörménybe vezető utunk kényelmes volt, hiába van az 1310 mögött 31 év, ez még mindig egy komfortos hajóhinta. A Bocskai térre begurulva egy ismerős Škoda mellett foglaltuk el a helyünket. A XV. alkalommal megrendezett találkozóra évek óta visszajárunk, mindig remek hangulatú, most is az volt, a keleti és a nyugati veteránok motorok és autók formájában is szép számmal voltak jelen, akadt látnivaló bőven.

A tér egyik sarkában ott figyelt a Mongóliát is megjárt, 1978-as, első generációs Civic, a másikban pedig egy komplett Wartburg-csokor parkolt. Szeberényi úr Škoda 440-ese pedig nem csupán a tér, de a figyelem középpontjába is került, díjjal is térhettek haza, a találkozó egyik ékköve volt az 1956-os évjáratú Spartak.

A csörlős Buick autómentő és a Massey-Ferguson traktor is látványos párost alkottak, de a Szociautó találkozó „vezérkarának” autóit is megtaláltuk a kiállítók között. Tóth László 1967-es Cadillac DeVille-je teljes szélességében-hosszúságában az amerikai életérzést képviselte, a maga szerény, 7 literes motorjával együtt. Indulás előtt még Belláékkal is összefutottunk, Skandinávia helyett most egy kicsit közelebbi úticélt választottak, utána aztán a Retropartyzánokra is átgurultak.

Mi is így tettünk, de előtte még volt egy nagyon fontos találkozási pontunk a Józsaparkban, ahol Edina már várt minket a számunkra is örök kedvenc Ladájával. Együtt konvojoztunk ki a rendezvényre, a RetróVasak-flotta összeállt, remek érzés volt találkozni, Edina pedig nagyon jó gazdája az 1200S-nek, ez külön öröm!

Az egykori Gördülőcsapágy Művek elhagyatott gyárépületei egészen különleges hangulatot kölcsönöztek az idén Debrecenbe vándorolt találkozónak. A külső veterán parkoló szinte megtelt, de azért persze hol máshol lett volna hely, mint Székely Peti Daciája mellett, rajtunk kívül ő volt az egyetlen márkatárs. Odakinn is színes volt a felhozatal, ment a sztorizgatás, sokan megismertétek az autóinkat, köszönjük, hogy odajöttetek beszélgetni. Sajnos szűkös volt az időkeretünk, nagyjából másfél óránk maradt, ezért aztán benéztünk a csarnokba is.

A KGST járműfelhozatalának szinte összes szereplője ki volt állítva, a MALÉV-különítmény is ott volt, és azért a nyugati oldalt is képviselte jó néhány veterán. Ez a csarnok tökéletes helyszín volt, egy titkos ajtón a motorokhoz is átjuthattunk, tényleg egyedi volt a GÖCS miliője, és személy szerint annak is örültem, hogy egy kicsit közelebb került hozzánk a Retropartyzánok, sajnos Győr és Pécs egy kicsit messzi volt.

 

Távozás előtt végül átcuccoltunk egy ötös váltót a Daciás kartárs autójából a miénkbe, remélhetőleg Perger Zolihoz hamarosan eljuttatom a csomagot, de az már egy másik kaland lesz, aminek apropójáról még sokat fogunk beszélgetni.

Levezetésnek még benéztünk a debreceni vásárra is, két zokniárus között elvergődtünk a művészetek utcájáig, ahol végre igazi vásári hangulat uralkodott, kézműves termékekkel, kerámiákkal, egyre távolodó dodzsem tuctuc zenével. Kerek nap volt ez így, méltó az első, igazi kalandnaphoz, mindenben méltó partner és útitárs az 1310-es, öröm volt vele az első hosszabb karika!

Az előzménysztorikhoz katt ide, hamarosan újabb cikkel jelentkezünk a Dacia-kalandot illetően!

A Dacia-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt.Fortuna Bt., PlázaCopy Siófok, Motoparts Webáruház, Autotveszek.hu 

 

Lotus Cleaning retrovasak.hu
Címkék

Kapcsolódó tartalmak