Ferrari múzeum – Maranello

Vannak helyek, ahova minden autófanatikusnak legalább egyszer el kell zarándokolnia az életében, már ha megteheti. Ezek közé tartozik természetesen az olasz autó imádók Mekkája is, Maranello, a Ferrari gyár és múzeum otthona. Voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy lehetőségem adódott meglátogatni a várost és megcsodálni a Museo Ferrari által rejtett itáliai remekműveket.

mar1

2011 júliusában röpke 130 kilométerre nyaraltunk Maranello városától, ami még a veszélyzónába esik, mármint a család szempontjából. Veszélyzóna, ugyanis ahhoz nincs elég messze, hogy a két hétből egy napot ne lehessen ledumálni arra, hogy megnézzük az olasz paripákból álló kiállítást. Nem is úszták meg, legalábbis ami apámat illeti, így a lányokat hátrahagyva egy szép napos reggelen elindultunk felkeresni a Ferrarik hazáját.

Ahogy közeledtünk célpontunk felé, szép lassan kezdtek szaporodni az ágaskodó lovas emblémával ellátott autók – legalábbis én így vizionáltam magamban az út előtt a dolgot. Ehelyett elég nyugodt utunk volt minden szempontból gyér forgalommal. Amíg nem közelítettük meg a gyárat, emlékeim szerint még csak sportautót sem nagyon láttunk, nem hogy Ferrarit. Aztán elértünk a múzeum utcájába, és egyből megváltozott a kép. Előbukkantak a mindenféle Ferraris kiegészítőket árusító boltok és a tesztvezetőkre váró járgányok is.

mar2

Biztosan van több hely is a környéken, mi kettő céget láttunk, akinél ki lehetett próbálni, mit tud egy ilyen autó. A másik helyen többek között 599 GTB-t is lehetett vezetni, és ott árválkodott egy szürke 550 Maranello is az egyik bolt előtt, őt épp senki nem szerette volna kipróbálni. Nyilván a legtöbben megőrülnek az F1 váltóért és az új típusokért, no meg a piros színért, nála úgy gondolom ezért lehetett kisebb az érdeklődés. Én pedig ott álltam jogosítvány nélkül, 17 évesen… Mondanom sem kell, hogy nagyon sajnáltam a dolgot. Ugyan nem olcsó egy-egy próbakör, bármelyik autót is választjuk, de azért ki van találva a koncepció, az itthoni tesztvezetés árakat nézve nincs túlárazva az üzlet és pörög is.

A múzeumba belépve az első állomás természetesen a shop volt, ahol a hívők egyből ki is élhetik magukat. Könyvek, órák, modellek, gyakorlatilag minden volt, ami a Ferrarihoz köthető, vagy amire legalább rá lehet nyomni a logót, és jól is mutat pirosban. Ezután pedig következtek végre a négykerekű csodák! Egy 1947-es autó fogadott minket a kiállítás bejáratánál, ez a Ferrari 125 S. V12-es, 118 lóerős, 1496,7 köbcentis motor hajtja, ilyenről sem hallottunk még sokan, úgy gondolom…

A teljes poszt ide kattintva olvasható.

Bacsa Zoltán

A cikkért és a fotókért köszönet a Keréknyom blognak!

Címkék

Kapcsolódó tartalmak

Ez is érdekelhet

Close