Golfi felélesztése

Lassan 4 éve, hogy meglett a jogosítványom, így elérkezettnek éreztem, hogy vásároljak magamnak egy autót. El is kezdtem bújni a hasznaltauto.hu-t. Otthon édesapám 96-os Passat B4 35i-jét nyúztam, tetszett, viszont kevésnek éreztem. Na de akkor mi legyen? A típus mivel tetszett, így nézegettem a 35i-ket. Nézegettem, nézegettem, meg is tetszett a VR6, de volt vele egy bökkenő. A fogyasztás. Napi használatos autóként nem tudnám fenntartani az autót úgy, hogy havi 2000 km-et is autózok. Teltek-múltak a hetek, de a nekem tetsző autó sehol. Kacsintgattam a Golf 3-ak fele is, de úgy voltam vele, hogy nekem egy egyedibb formavilágú autó kell.

golf3

Aztán egy nap édesapám szólt, hogy vigyem ki testvéremet a nyíregyházi vasútállomásra. Bepattantunk az öreg „paszulyba” és fél óra alatt meg is érkeztünk az állomásra. A vonat stílusosan késett egy órát. Álltunk, vártunk a parkolóban, majd hirtelen begördült egy öregúr, egy érdekes formavilágú autóval. Ez az autó más volt, mint a többi ott várakozó. Letisztult forma, egyenes vonalak. Egyáltalán nem hasonlított a mai autók futurisztikus formájára. Már elsőre is tetszett, volt benne valami különleges. Kis tanakodás után odamentem a tulajdonoshoz és megkértem, hogy engedje meg, hogy megnézzem az autót és meséljen egy kicsit róla. Az öreg kiszállt, büszkén nekitámaszkodott az autó oldalának, majd kezdődött is a sztori. Egy 82’-es Golf 1-ről volt szó, aminek több mint 20 éve a tulajdonosa, pár apróbb karosszériamunkán és a szokásos 10 ezer km-es cseréken kívül neki még nem volt az autóval baja. Avagy idézem: „Ezt az autót még úgy építették, hogy az ember társa legyen egy életen át”.  Csak jókat tudott mondani az öreg az autóról és látszott is rajta, hogy az évek alatt nagyon hozzánőtt. Még jó pár percig beszélgettünk, majd megérkezett a vonat. Elkísértem testvéremet a peronra, hazafele úton pedig egész végig az kattogott a fejemben, hogy nekem kell egy ilyen autó!

Hazaértem. Futás a gép elé, hahu-t bepötyög. Már a keresőben látszott, hogy nem egy tucat autóról lesz szó, mivel 24 eladó hirdetés volt és ebből a dízeles még elenyészőbb számban volt fent. Pár óra keresgélés után meg is lett a kiszemelt. 78-as kis lámpás, 1.5 dízel.  Tulajjal időpontot egyeztettünk, majd másnap indultunk is megnézni az autót. Gyönyörű, friss fényezés, rozsda sehol. Belseje kissé viseltes, de ne legyünk telhetetlenek. Bele is pattantam és elvittem egy tesztkörre. Az 1.5-ös motor ellenére dinamikusan közlekedett az autó, a váltó akadozott egy picit. Tesztkör után még jobban tetszett, mondtam is magamban: „Ezzel most hazamegyek”. Ahogy visszaértem a házhoz, a tulaj még rá is kontrázott az autóról készült felújítási képekkel és videókkal. Mondtam is neki: „Ne vesztegessük egymás idejét, írjuk meg az adásvételit. Szeretném már hazavezetni ezt a kis Golfot”. De akkor olyat mondott, amire nem számítottunk. Előttünk 2 órával lefoglalózták az autót, holnap jönnek érte. Egy világ tört össze bennem, de azért mondtam, hogyha elállnának a vásárlástól, hívjanak azonnal, mi egyből elvisszük az autót. Teltek-múltak a napok, hívás sehol. Úgy voltam vele, hogy ideje lenne egy újat nézni. Közelemben volt is kettő. Az egyik 150 ezer Ft-ért, másik 75 ezer Ft-ért. Gyors számcsere, cím megkérdezése és indultunk is megnézni őket.  Először a 150 ezreset néztük meg, képen elég mutatós volt. A ház előtt állt a kiszemelt 1.6 szivar, élőben már nem volt olyan ígéretes. A fényezése olyan volt, mintha gyorsan csak kerítésfestékkel kenték volna le. Talán valamit el akarnak titkolni? Végigkopogtattuk az autót, csak úgy kongott a gitt. Toronynál se volt a legszebb. Elkezdtünk kérdezősködni az autóról, mire az eladó csak annyit mondott: „Ne soroljuk a hibákat, ő is tudja, hogy mit kéne javítani rajta”. Nagybátyám, aki karosszériás és elég szókimondó, csak annyit felelt: „Ne félj fiam, nem soroljuk. Még ma haza akarunk jutni”. Mondom azért még elviszem egy körre. Az eladó mellettem ült, 4-esbe ez se akart bemenni rendesen. Az eladó végig szajkózta mellettem, hogy pörgessem a motort, ezzel pörgősen kell közlekedni. („Hidegen pörgetni? Mi van?” – gondoltam magamban). Amikor visszaértünk, még próbálta menteni a menthetőt, de azzal végképp elásta magát, amikor mondta, hogy „a tornyok nem a legjobbak, ki kell fújni egy kicsit sziloplaszttal, az majd megtartja.” Na, ez volt az a pont, amikor mondtuk, hogy köszönjük, hogy megnézhettük.

Eléggé el voltam keseredve. Úgy voltam vele, ha ez az autó 150 ezerért így nézett ki, akkor milyen lesz a következő 75 ezer Ft-ért? No de sebaj, nézzük meg, hátha nem ér csalódás. Gyorsan letoltuk azt a 10 kilométert, amennyire volt az autó. Meg is érkeztünk a következő eladóhoz. A kis 1.6-os szivar kint rostokolt a hidegben, belepte a por. Még mielőtt becsengettünk volna, körbejártuk. Motorháztető rozsdás, küszöbök, hátsó sárvédők lerohadva, csomagtér ajtón is van egy lyuk. Én, mivel egyáltalán nem értek az autókhoz, kicsit szörnyülködve néztem körbe, de édesapám nyugtatott, ha csak ennyi baja van, ez az autó ennyiért egy főnyeremény!

Becsengettünk, az eladó kijött, gyors kézfogás és meg is kértük, hogy nyissa fel a motorháztetőt. Torony rendben, hátul is rendben, esőtálcánál se lyukas, oszlopok is szépek. Csomagtérben a pótkeréktartónál se rozsdás. Szép ez, nincs vele baj. Motort indít, semmi. Az akksi a 3 hónap állás alatt eleresztette magát. Sebaj, behúzzuk. Nem is kellett neki sokkal több 50m-nél, újra duruzsolt a vén szivar. Szépen járt, nem szívta az olajat, sebességeket is szépen vette. Futómű is rendben. Belső tér úgy nézett ki, mint egy II. Világháborús szőnyegbombázás után, de hát 75 ezerért nem várhat az ember Ferrarit. Üzletet megkötöttük és robogtunk is haza. Így lettem egy 3 ajtós 83’-as Golf 1 1.6 D boldog tulajdonosa.

lakatolas2

Útközben feltűnt nekünk, hogy a műszerfalon semmit nem jelez ki az autó. (Később kiderült, hála az MK1 klub segítőkész tagjainak, hogy bizony benzines a km/h-ám.) Hazaértünk. Garázsba be, aknába le. Padlólemezen pár minimális folt, összességében szép volt. Homlokfal alján a szokásos horpadások, plusz a kipufogó rendszer volt porrá rohadva. Hibák nagy részét már ismertük, de nem kezdhettünk még bele a felújításba, mivel December volt. Faterom bíztatott, hogy majd májusban. Csak az járt a fejemben, hogy jó hosszú 5 hónap lesz.

Mit kezdjen magával az ember az uborkaszezonban, ha nem újíthatja autóját? Hát persze, hogy elkezd alkatrészek után koslatni. Be is szereztem gyorsan egy háromlyukas középboxot, dízeles km órát, egy 5 sebességes váltót, majd mint minden fiatal friss autótulaj, vettem is négy alu felnit. BBS RA375-re esett a választás. Elérkezett a március. Az idő is melegebb volt, így édesapám mondta, hogy hozzuk előrébb a felújítást. Először is elvittük rendbe rakatni az elektronikáját. Ezt 10 ezer Ft-ból megúsztam. Otthon felraktuk a váltót, szimeringeket cseréltünk benne, feltöltöttük olajjal. Kapott mellé az autó egy új kuplungtárcsát, szűrőket, fékbetéteket cseréltünk, a vezérlést lecseréltük és elvégeztük az olajcserét.

golf5

Ez idáig megvan, most keressünk egy lakatost. Viszonylag hamar találtunk is. A lakatos szívesen vállalta az autót, mivel úgy volt vele, hogy ezeket a régi autókat szerette is lakatolni, meg könnyű is. A szavaival élve: „Dobozt könnyű lakatolni”. Potom 50 ezer Ft-ért, plusz anyagköltségért vállalta is. Mondanom se kell, igen baráti ár érte.  Közben tovább bújtam a netet tovább alkatrészek után és találtam is egy bontott autót. Bronz üvegszett, feszítős kéderek, gumi/króm oldaldísz szett. Jó árban is volt, 45 ezer Ft nem pénz érte. Egy probléma volt vele, Tabon volt, tőlem 420 km-re. A Passattal a fogyasztása mellett, több lett volna a leves, mint a hús. Gondolkoztunk, hogy mi legyen, majd lebeszéltük a fiúkkal, hogyha elkészül az autóm lakatolása, leugrunk a cuccokért. Két hét, és kész is lett a lakatolás. Jó munkát végzett a mester, örömmel fizettem ki a jussát. Bepakoltuk az autóba a cuccokat és neki is indultunk a golf első nagy útjának. Robogtunk a magunk 80-90-es tempójával. Ez nem tűnik soknak, de ebben az autóban 140-nek érződik, félelmetes, de egyben szenzációs élmény is. Kecskemétnél megadta magát a GPS, így az alkatrész beszerző utunk összefonódott egy országjáró túrával is. Annyi megyetábla mellett mentünk el, hogy habár az ember tanult földrajzot, mégis meglepődött, hogy mennyi megyénk van. Röpke 120 km-es kitérővel meg is érkeztünk Tabra. Megcsodáltam a srácok autóit a parkolóban (Patika állapotú 1-es Golf, 1-es Jetta, minden volt), majd kézfogás, és néztük is a cuccokat. A csomagtérbe beerőszakoltuk a kédereket, díszcsíkokat, ablakokat, fizettünk és indultunk is. Indulás előtt, még megajándékoztak minket a fiúk egy csomagtér zárral is, mivel látták, hogy vesződünk vele. Ha már úgy is a Balaton parton vagyunk, úgy voltunk vele, hogy menjünk el Hajósra is a két Opel Kadett GTE Recaro ülésért, mutatós lenne a Golfban. Megérkeztünk, az eladó megint szívélyesen fogadott minket. Megalkudtunk 20 ezer Ft-ban. Kínlódva, de még az ülések is befértek a csomagtartóba, habár ezekkel már kellett tetriszezni. A hazaút már nyugisabban telt, a GPS se szívatott meg minket. És röpke 16 órás utunk befejeződött. 1023 km-es utunkat 43 liter üzemanyaggal tettük meg, ami 4,2-es átlagfogyasztást eredményezett. Erre még édesapám is elismerően bólintott, aki világ életében benzinpárti volt.

Rakás cucc hever a garázsban, fel kéne aggatni az autóra, de úgy se lenne teljes a kép. Csak le kéne fényezni az autót és kikárpitoztatni. Találtunk is mindkét munkafolyamatra szakembert. A fényező baráti áron 150 ezer Ft-ért fújta át az autót, a kárpitosnál a végösszeg 180 ezer Ft-ban állt meg. A belső még kapott 1 Wolfsburg Edition váltógombot, mivel WE mániás vagyok és előre két Gladen Audio Alpha 130-as hangszórót, mivel ha csak egy utcasarkot is megyek, akkor is szeretek az autóban zenét hallgatni. Ez a két munkafolyamat másfél hónap állást eredményezett, mivel a fényezőt Németországba szólította a munkája, a kárpitos pedig közel egy hónapig nem kapott olyan bőrt, amit szerettünk volna. Az autó új színének a Miami Blue-t (L51C) választottam, mivel szerintem egy kedves kisugárzást kölcsönöz az autónak és picit retro is. Kárpitban ehhez a színhez csak tiszta feketében gondolkoztam és csak káró mintában, mivel az elegáns és kifejezi az autó korát is. Keserves vonatozással és buszozással telt el ez a másfél hónap is (Csak hogy szemléltessem az autó fogyasztását újra: Havi kétszer járok haza szüleimhez, ez 10800 Ft-ba kerül, városon belül a bérletem 6500 Ft, azaz összesen 17300 Ft. A munkahelyem 3 km-re van a lakásomtól, ez havi 90 km. Szüleimhez az út havi kétszer oda-vissza 520 km, azaz összesen 610 km, de számoljunk 650 km-t a boltba járás és egyéb dolgok miatt. 650 km-en a Golf durván 33 liter üzemanyagot eszik, ez akkori üzemanyag árak mellett kb 10500 Ft-ra jött ki. Kevés autók egyike közé tartozik azt hiszem ez a kis szivar, amivel gazdaságosabb autózni, mint tömegközlekedni.)

Az autó elkészült, hazahoztuk. Kárpitok is megvoltak. Beraktuk a bronz üvegeket, és kapott műanyag feszítőket is az autó, azt 12 ezer Ft-ból megúsztam (Ezt érdemes a német Werk34-ről vásárolni, magyarországi ára olyan 25 ezer Ft körül van a feszítőnek). Közben kapott egy vadi új kipufogó rendszert, ami 25 ezer Ft körül volt. Ajtókárpitokat, üléseket beraktuk, plusz vettem 4 gumit a 13-as lemez felnimre, nehogy a 15-ös felnin legyenek kiakadva. Rohantunk is az NKH-hoz megcsináltatni a színmódosítást.

golf2

Megérkeztünk, nepperek és németből behozott lerúgott autók tömkelege közé beálltunk mi is a parkolóba. Közel 2 óra várakozás után óhajtott egy fiatal srác megtekinteni az autót. Örültünk végre, hogy valaki kijött, már nem sokat időzünk itt. De hát túl egyszerű lenne az élet, ha megállapítaná, hogy a kék az kék és mennénk haza. Unatkozott az úriember, így belekötött abba, hogy az oldalán nem voltak fent a díszlécek és nem volt berakva a kalaptartó. Mondtuk neki, hogy nem OT-ra érkezett az autó, csak színmódosításra, de ez őt nem érdekelte, elhajtott minket. Utaztunk 300 km-t a semmiért, ráadásul ilyen nevetséges indokkal is küldött el minket. Na de nem úgy van az, hogy mi csak így feladjuk! Díszléc, kalaptartó, minden pipa. Az autó mintha a gyárból gurult volna ki. Ebbe köss bele haver! Megint megérkeztünk. Kijött az úriember az irodából megint. Mondtuk neki, hogy minden a helyén, amibe a múltkor belekötött. Alvázszám rendben, nézzük a motort. Hohó, nem látszik a motorszám. Körülbelül hatan álltuk körbe az autót, három ismeretlen, mi ketten édesapámmal, és az a bizonyos úriember. Rajta kívül senki nem lepődött meg, hogy egy 32 éves autón nem látszik a motorszám. A külső szemlélők mondták is neki, hogy sokszor már egy 20 évesé sem olvasható. Hősünk reszelt, csiszolt, nagyítózott mint Poirot, csak nem lett meg az a szám. Kínjában már a blokk oldalát is csiszolgatta. Mivel már fél órája töketlenkedett, adtuk neki az instrukciót, hogy ugyan állapítsa már meg, hogy természetes elhasználódás, adjon lapot arról, h kék lett az autó, de nem! Ő nem tudja megállapítani, menjünk el eredetvizsgáztassuk le az autót.

Úgy is lett. Elmentünk, mondtuk, hogy mi a panasz, erre az eredetvizsgáztató meg elmondta, hogy nem tudja újra eredetvizsgáztatni, mert nem tud beírni indokot, hogy mért készülne az eredetvizsga. Menjünk vissza az NKH-hoz, a srác feladata megmondani, hogy természetes elhasználódás útján nem olvasható-e a motorszám. Megint visszamentünk. A srác már küldött volna minket eredetvizsgára, de akkor már mérgesebb hangnemben mondtuk neki, hogy: „Barátom, ne nézz már minket ilyen hülyének, jössz velünk is eredetvizsgáztatni, aztán majd megvitatjátok a barátoddal, hogy kinek a feladata eldönteni a motorszámot.” Át is jött velünk, na akkor kezdődött az igazi szappanopera. Juan és José hebegtek habogtak egymásnak egy fél órán keresztül, hogy kinek mi a munkája. Majd jó egy óra után megszületett a tökéletes döntés a töketlenektől. Vigyük el az autót egy vizsgabázisra újravizsgáztatni. (Még egyszer szeretnék gratulálni az uraknak, hogy értik a munkájukat.) Ha menni kell, hát menni kell, el is mentünk leműszakiztatni. Elorvosoltuk a panaszunkat az ottani srácoknak. Mondták, hogy nem az első eset, hogy tanácstalanok a kollégáik, adjuk a kulcsot, aztán mehet a műszaki. Minden rendben zajlott, hiba nélkül átment az autó, plusz még pár dicsérő szót is kaptam az ottani emberektől.

golf4

Az okmányirodában még megcsinálták a papírjaimat és véget ért ez a tortúra. Teszem hozzá, 20 ezer Ft helyett 60-ból úsztam meg egy színmódosítást, hála a sok töketlenkedésnek. Ezután a tortúra után kb. 18 ezer km-t kapartam le, amikor is elszállt a vízpumpa. Ezt egy 5 ezresből megúsztam, de jól is jártam, hogy cseréltem, mivel nem típusazonos volt. Következő állomása az autónak a hungaroringi VW Találkozó volt. Gond nélkül teljesítette az oda-vissza 600 km-t az autó. Külön öröm volt, hogy a lenti VW parkolóban álltam, mégis rengeteg dicséretet kaptam az autóval kapcsolatban. Ez arra ösztönöz, hogy még többet dolgozzak rajta és jövőre már felállhassak a 300 legszebb Golf közé a találkozón!

Kicsit számolgattam azoknak, akik egy G1 kicsinosításába fognának bele. Az árak nagyságrendekkel eltérhetnek, mivel nekem szinte a lakatolást, kárpitozást, fényezést potom pénzért csinálták.

Beltér: Középbox: 1000 Ft, Wolfsburg Edition váltógomb: 6000 Ft, Kadett GTE Recaro ülések: 20.000 Ft, Kárpitozás: 180.000 Ft.

Külső: Lakatolás:  80.000 Ft, Fényezés: 150.000 Ft, Bronz üvegek és feszítős kéderek: 35.000 Ft, Díszcsíkok: 10.000 Ft, Hűtőrács krómcsíkkal: 2000 Ft, Motorháztető: 5000 Ft, Felnik: 35.000 Ft, Gumi feszítők: 12.000 Ft

Motortér és elektronika: Vízpumpa: 5000 Ft, Kipufogó rendszer: 25.000 Ft,  Elektronika javítása: 10.000 Ft, Dízeles óracsoport: 3000 Ft, Adagoló felújítása: 10.000 Ft, 5 sebességes váltó és hozzá tartozó bak: 23.000 Ft

Összesen: 612.000 Ft úgy, hogy egy viszonylag jó állapotút fogtam ki.

Ebből is látszik, hogy egy idős autóra kell költeni és még messze a vége. Viszont szerintem sokkal nagyobb élményt nyújt egy ilyen autóval autózni, mint egy fiatallal.

Ha tetszett nektek a cikk, a későbbiekben még szívesen megosztom, hogy haladok a Golffal. Köszönöm, hogy elolvastátok a cikket!

Vitányi Gábor

Címkék

Kapcsolódó tartalmak