MotoParts autóalkatrészek
Renault Crossoverek a Renault Budapestnél

Ön itt van most: retrovasak.hu » Keleti vasak » Háromkerekű csodabogarak

Háromkerekű csodabogarak

2017. október 30.

A motorok és autók közötti átmenet keresése régóta foglalkoztatja már a gyártókat, és számos olyan törpemodell született, mely ezt az űrt hivatott betölteni, több-kevesebb sikerrel. Ezen járművek céljai egyszerűek voltak: tetőt adni az utas feje fölé, és gazdaságos lehetőséget biztosítani azok számára, akiknek az utazás ezen formája és minősége is elegendő volt. Három korszak három márkáját vesszük elő, melyeket leginkább a szükség, a divat, és a kisautók egykori jövőképe formált az évek során.

Oskar 54

1943-ban készült az Oskar első prototípusa, a kezdetben még kerékpáralkatrészekkel is szerelt kétülésesnek pedig gyorsan híre ment, így két évvel később már le is gyártották az első próbasorozatot, három különböző motorvariánssal, és külső borításokkal. A végül könnyű járműként besorolt háromkerekű, mozgássérültek számára is ideális típust olcsóbban lehetett megvásárolni, mint az akkori nagymotorokat, gyártása adómentes volt. Az Oskar 54-ből 1945 és 1956 között hozzávetőlegesen 1500 példányt készítettek, a 205 kilogrammos, 395 kg-ig terhelhető, 3.1 méteres hosszúságú, kétüléses modellbe kétütemű, egyhengeres, 9 lóerős Jawa 250 motor került.

Messerschmitt KR200

Az úgynevezett buborékautó 1956 és 1964 között volt gyártásban, Regensburgban már az első évben 12 ezer darab készült a KR200-ból, a gyorsan jött népszerűség elsősorban a kedvező árának, másodsorban pedig a különböző variánsainak köszönhette – vászontetős, kabrió változat is létezett. A mopedautó érdekessége volt a műanyagból készült bura, melyet felhajtva lehetett beszállni, illetve a különleges és mutatós krómdíszek.  A KR200 súlya mindössze 230 kilogrammot nyomott, ennek hála a 191 köbcentis, 9.9 lóerős, kétütemű motorja közel 90 km/órás végsebességet biztosított. A gyártás utolsó két évében a német gazdasági mutatók miatt csökkent a kereslet a háromkerekű iránt, de 9 év alatt összesen így is 40 ezer talált belőle gazdára.

Reliant Robin

A húsz éven keresztül gyártott Regalt váltotta föl 1973-ban a modernebb küllemű, négykerekű társaihoz meglepően hasonló Robin, mely összesen három szériát élt meg. Három kereke ellenére papíron négy személyt tudott szállítani az üvegszálas karosszériájú kisautó, népszerűségének csúcsa pedig a hetvenes évek derekára – nem meglepő módon az olajválság idejére – tehető. Az első generációt kezdetben 750, majd 1975-től 850 köbcentis, négyhengeres erőforrással szerelték, végsebessége akár a 85 mérföld/órás sebességet is elérhette, igaz, hogy a legendás borulékonysága miatt messze nem ez volt az utazótempója. Nyolc év szünet után 1989-ben jött a második széria, mely az ezredfordulóig számos műszaki újításon esett át, valamint különböző felszereltségi szintekkel is lehetett kapni, de a pláne az akár 900 literesre bővíthető csomagtartója volt. A harmadik generáció különlegessége egy 65 darabból álló limitált széria volt, ezen példányok ára elérte a tízezer fontot!

Ezeket se hagyd ki: