Hungaroring Classic – túladagolás

Nyugodtan gurultam a vasárnap reggeli forgalomban az M3-as kivezetőjén, miközben az előző nap látott képek és videók alapján próbáltam elképzelni, hogy mi várhat rám. Az első igazán nagy, nemzetközi Historic-versenyhétvége Magyarországon. Több mint 100, javarészt felbecsülhetetlen értékű versenyautó.

Breadvan, Birdcage, Cobra Daytona és még hosszan sorolták a típusokat, amiket még külföldön is csak múzeumban látni leginkább. – Ezt a gondolatmenetet végül a külső sávban vonuló, gyönyörű állólámpás coupe szakította meg. Pár perccel később egy 02-es BMW hagyott el balról, majd a városhatárt elhagyva egy sor veterán Mercedest előztem meg. Azt hiszem, valahol itt lehetett az a pont, amikor a hangzatos beharangozó cikkekből valóság lett.

Nem sokkal később az autó leparkolva, fotós felszerelés előszedve, és már a paddock felé vezető emelkedőn gyalogoltam felfelé, mikor félre kellett állnom, mert a korábban látott Mercedesek utolértek. Egy 300SL felvezetésével. A szervizpark bejáratához érve – tudom, elcsépelt – egy veteránautós mennyországba léphettem be. Hatalmas önuralmat tanúsítva elsétáltam a legvégéig, gyorsan felmérve a terepet, hogy onnan kezdjem el feldolgozni a látottakat. A 60-as, 70-es évek fordulójáról származó Chevron és Lola prototípusok sorakoznak a sátrak alatt közrefogva Porschékat, Alfákat és még sok más érdekességet.

A szerelők épp kezdtek nekiállni a járműveket felkészíteni a vasárnapi versenyekre. Illetve kitolni 1-2 autót a sátrak alól, hogy jobban szemügyre vehessék a nézők, és ha épp nem volt szükség semmilyen szerelésre sem, akkor is előszeretettel emelték le a karosszériaelemeket a kocsikról. Külön öröm volt, hogy az egész rendezvény alatt szinte nem is láttam kifeszített köteleket vagy autók elé állított kordonokat. Így történhetett meg, hogy az egyik sátorban épp egy 911 RSR-t vizsgálgattam közelebbről, mikor előbb egy Porsche 910-et toltak ki a látogatók gyűrűjébe, majd pár fotóval később már loholtam odébb, mert beindították a Beta Montecarlo-t.

A versenypálya első programja, amit szerettem volna megnézni, a Classic Endurance kategória időmérője volt. Az időérzékemet teljesen elvesztve épp a Ferrari 250 GT-ket fotóztam, mikor az egyik ismerősöm berángatott a mellettünk lévő boxba, ugyanis annak a túloldalán már sorakoztak a zöld lámpára várva a bestiák. Bevallom, nem is emlékszem, hogy mi volt az a 4-5 autó, amiket megkerülve hirtelen egy BMW M1 volt az objektív túloldalán. Nem sokkal később a boxkijáratot megnyitották, és sorra dübörögtek el pár méterre tőlem az addig csak fotókon látott gépcsodák.

Elindultam utánuk a pálya felé, de csak a hazai klubok találkozójáig jutottam a paddock alsó részén, ahol további egy órát sikerült eltöltenem szebbnél szebb járművek között. Jó részükkel találkoztam már különböző rendezvényeken, de ekkora mennyiségben egy helyen még nem láttam őket. És persze előkerült a garázsok mélyéről egy-két féltve őrzött kincs is, amiről nem is sejtettem, hogy valaha láthatom őket. Pedig ott álltam egy magyar rendszámos Iso Grifo előtt. Igen, közvetlen a Maserati Mistral mellett…

Eljött a pillanat, végre leértem a versenypálya mellé is. A szervizparkban parkoló gépek kapcsán is keresnem kellett a szavakat, hogy át tudjam adni azt az élményt. Ez viszont még annál is sokkal intenzívebb volt. Elképesztő látvány, ahogy a Mansell kanyar belső kerékvetőjén úgy dobták át a felbecsülhetetlen értékű veteránokat, ahogy még kupás Suzukit sem szokás. Hogy ugyanitt elfér két autó egymás mellett. De nem féltek a sikán utáni bal kanyart sem előzési pontnak használni, ráadásul itt még a gázelvételre kipufogókból előtörő lángnyelvek is színesítették a műsort.

Relatív hamar eljött a pillanat, amikor már nem is próbáltam értelmezni az előttem zajló eseményeket. Fotóztam, vigyorogtam a gép mögött, mint egy kisgyermek, és élveztem a tőlem pár méterre zajló eseményeket. Pedig mennyi esély van arra, hogy valaki kiinteget verseny közben a Maserati Birdcage-ből, egy kanyar közepén? Ez akkor és ott nem kérdés volt, hanem csak egy átlagos csoda, a többi között.

Hazaúton még újra belekeveredtem a találkozó résztvevői közé. Szürreális, de szinte már természetes élmény volt a naplementében megcsillanó krómok látványa az esti csúcsforgalomban.

Cikk | fotók: Janoch Ábel

Ábel remek fotóit Facebookon itt, Instagramon pedig ide kattintva érhetitek el.

Címkék

Kapcsolódó tartalmak