Így vettem kocsit, avagy első autó kerestetik – 3. rész / II.

Ott folytatjuk, ahol a múlt héten abbahagytuk, aki esetleg lemaradt volna, az kattintson ide, hogy bepótolja az előzményeket. – szerk.

Egy szó, mint száz, úgy döntöttem vágjunk bele!

A megbeszélt konstrukciót az tette izgalmassá, hogy a kész autó adás-vételénél volt esedékes a fizetés, így addig is külső szemlélőként néztem a projektet, ami még folydogált egy darabig, ellenben a szerelésben nem tudtam segédkezni, így nem voltam közvetlenül érintett. A „924-est fogok venni” ugyanakkor most hangzott először tényleg úgy a számból, hogy annak reális esélye is felbukkant a horizonton. Nyárra értünk oda, hogy a fényezőnél elkezdődtek az újjászületés igazán látványos lépései. El-elnéztem kíváncsiskodva, hogy haladnak a munkálatok, egyik délután pedig már úgy toppantunk be apámmal, hogy egy tűzpiros, akarom mondani gyári nevén Guards Red színben pompázó karosszéria tárult a szemünk elé. A következő kép már 2016 karácsonya környékén készült. Ugyan még motor nélkül, de már egész autószerű a képződmény:

Ekkor már kezdtem igazán hinni a dologban és bár folyamatosan nézegettem a hirdetéseket, csupán „vészhelyzet esetére” és önszórakoztatásból tartottam magam képben az aktuális 924 és MR2 piacot illetően. Közben meggyőztem magam, hogy klassz dolog ez az amerikai eredet, mert mégis ki hajózott volna át egy ilyen kis értékű és jó darabig alábecsült típust az óceánon? Még ’44-eseket csak-csak, de 924-est? Ez ráadásul S, ami még izgalmasabb, hiszen a 944 technikáját rejti gyakorlatilag a lemezek alatt, szóval 2.5 liter, 150 lóerő, ami elég pengén hangzik! Ugyanakkor nyilván költségesebb is, ami miatt én alapból kizártam a keresésből a 944-eseket. Sokat fikázott dolog az Audi-VW eredetű alaktrészek sokasága, de fenntartás szempontjából nem elhanyagolható tényező! Aztán lenyomtam ezeket az aggodalmakat a tudatalattimba, mert ilyen lehetősége ritkán adódik az embernek, különösen 22 éves korában. Jó lesz ez, 924, és kész – ha most lett összerakva, akkor meg nagy baj csak nem lehet egy jó darabig. Előbbi remek ön-átverés, utóbbi talán reális elvárás, de amúgy is ritka dolog az S modell, remek befektetés hosszútávon, nem hozok én hülye döntéseket.

Amikor „ütközőgumit” kellett vadásznom a jobb elejére, még komolyabbá vált a szituáció. Közvetlenül érintett lettem a folyamatokban. Nem tudtam, mikor készül el, de csak az enyém lehet innentől kezdve, ebben már biztos voltam. Közben tapasztalatokat is szereztem alkatrészvásárlás terén, megtudtam például, hogy egy ilyen vacak gumi közel 30 ezer forintot kóstál. Erre vágytál Zoli, megkaptad!  De az öröm, amit a Porsche Genuine Parts doboz megérkezésekor éreztem, páratlan volt…

Aztán megint eltelt pár hónap, miközben érkezett 1-1 kép az aktuális állapotról. Bekerült az új szélvédő, felgyúltak a bukólámpák, aztán jött egy fotó a messengeren, amivel éreztem, a célegyenesben vagyunk, ugyanis a fordulatszámmérő 900-as fordulatot mutatott. Hiszen már él!

Nem sokkal később, márciusban a Vasúttörténeti parkban megrendezett Oldtimer Show-n megcsodálhattam a vasat, ami a kiállításra járóképes klasszikussá érett. Megható volt a látvány, és végre a családnak is volt egy kézzelfogható bizonyíték arról, hogy hamarosan bizony Porschém lesz!

Még néhány finomítás követte az eseményt, felkerült a díszcsík (rendkívül fontos!), majd tavaly májusban eljött a nagy nap és megvettem életem első autóját, egy Porschét. A márka rajongójaként kevés szebb dolgot tudtam volna elképzelni, az örömöt pedig a hazaérkezéskor már dinamikusan csöpögő kormányszervó olaja sem tudta beárnyékolni. Ez persze csak egy kis „poén” a végére, egy frissen összerakott old/youngtimerrel még bármi előfordulhat. Sok dolog elő is fordult, de annyit leszögeznék, hogy az autó él és virul, túl van ~3500 trélerezéstől mentes, élménnyel teli kilométeren és remek formában várja a 2018-as szezont, hogy tényleg összeérjen. Jelentem, a gatyám még megvan, a tárcám se lehelte ki a lelkét, de a kalandokról majd később.

Mi a tanulság? Közhellyel zárnék: az álmok azért vannak, hogy megvalósítsák őket, sosem szabad feladni. Nem mondom, szerencse is kell hozzá, de nekem végül összeálltak a csillagok, egy piszok mázlista vagyok. Köszönöm minden ismerősnek és főleg családtagnak, hogy elviselték a rengeteg beszéddel fűszerezett álmodozásom, hogy támogattak és természetesen hatalmas köszönet illeti szerelő-extulajdonos barátomat is, hogy lehetőséget adott és hozzájuthattam életem első Porschéjához. Ideje elkezdeni gyűjteni a következőre!

Bacsa Zoltán
A cikksorozat további epizódjait ide kattintva találhatjátok.
Címkék

Kapcsolódó tartalmak