Keréknyom – Shelby GT500 (1967)

Fantasztikus, mikor az ember érzi, hogy elszabadul a ménes, tombol a V8 és a hátsó kerekek próbálják feltépni az aszfaltot. E csodás érzést legutoljára az 1967-ben kapható Mustang Fastback-ek legizmosabb változatával, egy Shelby GT500-assal élhettem át. Ezzel:

she3

Már korábban esett néhány szó a KeS Mustang által kezelésbe vett ’67-es Shelby-ről, a restaurálás akkor aktuális állásáról szerepelt néhány kép a blogon. Nos, kész az autó, és pont olyan, mintha most jött volna ki a gyárból. Vagy még jobb! És ízig-vérig Shelby, nem csak egy annak látszó tárgy, ami lehet ócska replika, vagy egy tökéletes Clone. Nem, ez nem csalás, nem ámítás, a cikkben szereplő Mustang 1967-ben a 8. GT500-asként gurult ki Carroll Shelby műhelyéből.

Nyugodtan kijelenthetem, hogy egy igazi ritkasággal van dolgunk, ugyanis ’67-es GT500-as Shelby-ből nem túl sok szaladgál mifelénk, de még Európában sem, és természetesen a tengerentúlon is kuriózumnak számít a típus, ilyen állapotban meg aztán végképp! És akkor a fényezést még meg sem említettem, ami szintén dob az autó különlegességén, ugyanis nem túl gyakori ebben a színben – az autó piros volt a munkálatok megkezdésekor, azonban a restaurálás alatt a kocsi visszanyerte eredeti színét. Egy-egy hasonló állapotú darabért akár 50 millió forintnak megfelelő valutát is elkérnek a piacon.

xx

Először márciusban csodálhattam meg a külsőre és beltérre tökéletes autót, ekkor a cég telephelyén készült jópár fotó a gépezetről. Az első fotózás után jött az ötlet, hogy lehetne készíteni egy videót is az autóról, így került sor áprilisban az újabb találkozásra. A gyors lemosást követően ültünk is be, és megindultunk a közelben alkalmas helyet keresni egy kis szórakozásra – persze, fényképezni és videózni mentünk, de hát valljuk be, piszkosul jól szórakoztunk, ez az elképzelhető legjobb móka munka egy autóval. “Kicsit kend el neki a száját, és írd fel, ha valami hibát észlelsz.”- hangzott a felsőbb utasítás a kollégához, így fel lettünk jogosítva, hogy toljuk neki, de hát ez egy érdekes videóhoz elengedhetetlen.

Pár kép, és a kocsi körbevideózása erejéig egy már ismerős helyszínen álltunk meg, korábban itt fotóztam a szürke 1965-ös Ford Mustang Fastback-et. Itt vettük fel a túráztatást is. Nagymamám szerint repedtfazék hangja van, mentéségre szóljon, hogy a laptop hangszórói nem adták vissza 100%-osan a videó hanganyagát. Természetesen szó sincs ilyesmiről, a GT500 kipufogóiból előtörő dallamok 10/10-esre értékelendők (legalábbis szerintem), az alap fordulaton lévő mély gurgulázástól – mikor szinte hallani, ahogy a hengerek egyenként öblögetik a benzint- kezdve lenyűgöző a hangélmény, a magas fordulaton lévő hangorkántól könnyen libabőrös lesz az ember.


Miután álló helyzetben kiélvezkedtük magunkat, akarom mondani elkészültek a videók, jöhettek az egy-egy gyorsulást megörökítő felvételek. Itt kell megjegyeznem, hogy a legutóbbi mérés szerint az autó 7000 köbcentis V8-as motorja 365 lóerő és 645 newtonméter nyomaték leadására képes. Azt hiszem, ezek az adatok magukért beszélnek, de ha valakit nem győznének meg az autó brutalitását illetően, az nézzen bele a videóba! Az csak természetes, hogy egyesben könnyedén el lehet füstölni a gumikat (egyébként 4 sebességes kézi váltóval szerelt ez a példány), de kettesben is nevetve kidobja a farát a Shelby. Egy nagyobb gázadásra simán kipörögnek a kerekek, úgyhogy az embernek kétszer is meg kell gondolnia, hogy mikor, és mennyire nyomja neki, mert ezzel az autóval nem nehéz kilinccsel előre venni a kanyart, vagy keresztbeállni. Ha a blogon már bemutatott szintén ’67-es Shelby GT350 Clone-ra azt mondtam, hogy brutális, akkor a GT500-ra nincsenek szavak.

Hihetetlenül nagy feeling ez az autó, a ’60-as évek amerikai izomautóinak legjobbja, egy ikon, egy legenda, mely él, köszöni, jól van, és lenyűgözőbb, mint valaha.

A posztért és a fotókért köszönet a Keréknyom blognak, kövessétek facebookon is!

Címkék

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény, hozzászólás?