Lada 2107 – orosz testvér

Volt abban valami kellemes és nosztalgikus érzés, amikor a Keleti előtt leparkoltak a piros Lada 2107-essel, én pedig a meghökkenten kamillázó taxisok között átgyalogolva bevágódtam az orosz vas kényelmes ülésére. Ladát teszteltünk és élveztük!

Lada 2107

Nem szokványos tesztalannyal volt dolgunk, ám egy Ladával mindig örömteli a találkozás, ez most sem volt másképp. Az autónak viszonylag békés története van, 2015-ben került második gazdájához, aki két év garázsban ácsorgás után szabadította ki fogságából a 22 éve alatt mindössze 53.000 kilométert futott 2107-est. Eddig ez egy valódi álomtörténet, csakhogy azért nem múlt el nyomtalanul az idő a Lada felett, tulajdonosa pedig úgy vélte, ha már megvette, rendbe is hozza, nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem tisztességgel.

A cél a mindennapi használatra tökéletesen alkalmas műszaki állapot elérése volt, lehetőleg gyári alkatrészek felhasználásával. Ez többé-kevésbé sikerült is, az alapos átvizsgálás és a kötelező körök (olaj/szűrő és gyertyacsere) után pedig jöhetett sorban a többi tennivaló. Új gyújtókábeleket kapott, megszakító, elosztófedél, rotor, trafócsere történt. A két hátsó lengéscsillapító szintén tropa volt, a fékekkel is foglalkozni kellett, de az ikercsőtől a hátsó dobig a komplett kipufogórendszer is le lett kapva, a régi ugyanis elég tákolt volt már. A karburátorban jelentős lerakódás volt, a későbbi gondok elkerülésének érdekében abból is másik kellett, ez volt a legborsosabb alkatrész. A kopott nyári gumik helyére szinte új állapotú abroncsok érkeztek, illetve a felniket is felújították. Nem utolsó sorban kapott egy új kormányt és váltógombot is a 2107-es. Ezt követően jött egy alapos külső-belső takarítás, illetve a megkopott színeket felfrissítendő, egy alapos polírral tették fel az i-re a pontot. Nem csoda, hogy ezek után csont nélkül átsiklott a műszakin az 1993-as vas.

Lada 2107

De mit is tud ez az egyszerű, de annál szerethetőbb masina? Nyugodtan mondhatjuk, hogy jelenlegi állapotában szemtelenül magabiztosan képes falni a kilométereket (és persze a benzint is), ezt mi is éreztük, teljesítményéhez mérten ugrott a Lada, mindene abszolút a helyén volt. A frissen rendbe rakott fékek jól dolgoztak, a váltóval szintén nem volt probléma, a futómű hozta a billegős formáját, de emiatt nem fogjuk telesírni éjszaka a párnánkat. Nyilván annak, aki nyugati autókhoz szokott, a 2107-es kezelése nyersnek és szokatlannak tűnik, viszont aki megadja a vezetés módját, annak hamar kezes lesz a Lada. A keleti kényelem rövid távon meggyőző, a fűtés pedig természetesen oroszos, konkrétan majd’ meggyulladtam, de ha a Tajgán élnék, én lennék a leghálásabb ezért a tulajdonságáért.

A külsőről és a beltérről is érdemes szót ejteni, a polír a korábban fakó karosszériaelemeket egységessé varázsolta, bár akad néhány apróbb esztétikai hiba, az összképet nézve egyik sem feltűnő. A belső is szép állapotban maradt fenn, az ülések szinte hibátlanok, a hátsó üléssoron lévő kartámasz is újszerű, a műszerfal műanyagjai szintén egyben vannak, a kormány kicsit nekem „tájidegen” volt, de a belső így is szépnek mondható. A csomagtér minimális használatnak volt kitéve az évek alatt, dicsérendő állapotú.

Lada 2107

Mindent egybevetve nyugodtan kimondhatjuk, hogy a tulaj célja sikerült, hiszen lett egy jó karban lévő, a hétköznapokban is gond nélkül használható 2107-ese, amely nem lesz por és esőmentes, viszont meg fogja kapni, ami csak jár neki, méghozzá jó minőségben. Azonosulni tudunk a véleménnyel, miszerint egy autót használni kell, mert ha csak a garázsban nézegetjük, saját magunkat fosztjuk meg az élményektől. Legyen meg minden apró karcnak története, de a nagyobb sebeket gyógyítsuk be. Köszönjük a tesztlehetőséget, remek élmény volt!

Bense Róbert


Címkék

Kapcsolódó tartalmak