Lengyel főnök – Nagypolszki

Örök forma, baráti teljesítmény, ringató kényelem. A siker receptjének ez volt a három fő összetevője, mégis ma már méltatlanul keveset beszélnek a 125p-ről, ami a Kispolák védelmező nagytestvéreként egészen 1991-ig létezett az azóta már teljesen átalakult keleti autópiacon.

nagypok

Az olasz-lengyel együttműködés sikeres példájának volt tekinthető a Polski Fiat megjelenése, amely még ha minőségben nem is érte utol az olasz gyártót, színt és némi változatosságot hozott a keleti blokkba. A 125p a Fiat 125 licence alapján készült, ám nem volt teljes az azonosság, hiszen az olaszok csak a karosszériát (azt is átalakításokkal) bocsátották a lengyelek rendelkezésre. Ezzel pedig nem is volt probléma, hiszen Varsóban ismerték az autógyártás csínját-bínját, ennek következményeként európai szinten is használható járgányt sikerült összerakniuk a 125p személyében. A Nagypolszkit két fő motorváltozattal gyártották, az 1300-as 68 lóerős volt, a bikább ezerötös 75 lóerővel bírt. A kezdetben kormányváltóval elérhető autó meglehetősen halk volt, kormányműve pedig pontos, a 125p 4,2 méteres hossza ellenére jól manőverezhető, stabil, mégis hosszanti laprugóinak köszönhetően kellemesen rugózó típusnak számított. Külön dicséretet érdemel a Polski Fiat fürgesége, ellentmondást nem tűrően gyorsult, de a megállás sem okozott problémát, a szervós fék simán verte a konkurens gyártókét.

Ami talán hátrányként róható fel, az a kaszni rozsdásodása, viszont (mint sok más szocialista autó esetében) a minőség évjáratfüggő is volt. Sokan panaszkodtak a fogyasztásra is, de ahány ház, annyi történet, persze az sem volt mindegy, hogy sietős, vagy nyugodt lábbal léptek a gázpedálra. Papíron a vegyes fogyasztás 8,2 liter volt, azonban néha 10-12 literről szóló rémtörténeteket is lehetett hallani, egy biztos, ezt csak az tudja, aki a valóságban is tapasztalta az étvágyát.

nagypok4

A hetvenes és a nyolcvanas években is eszközöltek modellfrissítéseket, természetesen nagy változásokat nem kell elképzelni, a gyártás évtizedei alatt megújult a hűtőrács, a hátsólámpák, és a műszerfal is. Ugyanakkor az elejétől a végéig jellemző volt a Nagypókra a kényelem, és egyfajta elegancia is, ami főleg a króm díszítéseknek és a műbőr üléseknek volt köszönhető. A 125p külföldön is bemutatkozhatott, 1975-ben debütált a jobbkormányos változat, azonban hiába volt kedvező az ár, az eladási adatok nem úgy alakultak, ahogy elvárták, ezért a gyártó ki is vonult a piacról. A nyugati fiaskó ellenére a Nagypolszki mégis szép karriert futott be, az anyamodellel ellentétben (1972-ben gurult le a sorról az utolsó Fiat 125) egészen 1991. júniusáig gyártották. Az ekkor már meglehetősen elavult konstrukcióból közel másfélmillió darab készült, utódja az FSO Polonez lett.

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..