MotoParts autóalkatrészek
Renault Crossoverek a Renault Budapestnél

Ön itt van most: retrovasak.hu » Nyugati vasak » Öt elfeledett bukólámpás

Öt elfeledett bukólámpás

2017. október 4.

A ’70-es, ’80-as évek bukólámpás divathulláma végigsöpört a világ autógyártói között, és a kétezres évek közepén bekövetkezett kihalásáig számos márka kínálatában megjelent egy-egy „pislogós” kivitel. Voltak rendkívül sikeres és ismert típusok (Mazda RX-7, Pontiac Firebird, Toyota Celica), és legendás nagyágyúk (Lamborghini Countach, BMW M1, Ferrari F40), no meg persze olyanok is, melyek kicsit nagyobb figyelmet érdemeltek volna. Ez utóbbiak közül szemezgettünk, azon belül is a 80-as évek szülötteiből, és egészen biztosak vagyunk abban, hogy azért annyira nem elfeledett modellek ezek!

Matra Murena

A Matra 530 „unokája” 1980-ban debütált, formatervezője az az Antonis Volanis volt, aki már az elődön, azaz a Bagheraa-n is dolgozott a hetvenes években, és akinek a Renault Espace első generációjának jellegzetes külsejét is köszönhetjük. A középmotoros Murena galvanizált vázzal, és üvegszálas karosszériaelemekkel rendelkezik, utóbbinak köszönhetően a súlya csupán 965 kilogramm. Ennek tudatában nem is olyan meglepő, hogy az alap erőforrás csupán 1.6 literes, 86 lóerős, a komolyabb blokk 2.2-es, és 115 lovas. Az erősebb motorral 9.3 másodperces 0-100-at, és 197 km/órás maxiális sebességet tudott a Murena, melyből 1983-ig összesen 10.680 példány készült.

TVR 350i

A gyártás első évében – 1983 – még magán viselte a Tasmin nevet is, ugyanis annak az alapjaira épült (csakúgy, mint még 8 másik TVR), azonban a 2.8-as Ford V6-os helyett már a Rover 298 Nm maximális nyomatékú, 3.5 literes V8-asát kapta, ennek köszönhetően 6.3 szekundumos százas sprintre, és mintegy 210 km/órás végsebességre volt képes. A kétajtós, hátsókerekes 350i-ből készült kupé és kabrió kivitel is, 1989-ig volt gyártásban, hat év alatt alig több, mint 1000 darabot gyártottak.

Subaru XT

Európa és Amerika kapta a legunalmasabb nevet, hiszen Vortex-nek és Alcyone-nak is hívták a világ különböző piacain a Subaru ék alakú különlegességét. A forma aerodinamikai szempontból kitűnő (0.29 Cw) értékkel rendelkezik, ennek kedvezőbb fogyasztás, és mérsékeltebb szélzaj lett az eredménye. A kapcsolható összkerékhajtással is elérhető XT külsejénél már csak a beltere volt meghökkentőbb, többek között a digitális műszerfallal is meg lehet bolondítani a sci-fi rajongó Subarusokat. Az 1985 és 1991 között gyártott modell 1.8-as, 97 lóerős szívó bokszermotorral, szintén 1.8-as, 136 lóerőre felhúzott turbóssal volt elérhető, az 1988-tól bevezetett, már modellfrissített, XT6 névvel illetett kivitel pedig 2.7 literes, 145 lóerős erőforrással hódított. Néhány darab híján 99 ezer készült az XT-ből, a belpiacon ebből mindössze 8170-et értékesítettek, a legtöbb az USA piacra jutott. Utódja a nem kevésbé meghökkentő, ám már nem bukólámpás SVX lett.

Pontiac Fiero

Ha már USA, akkor itt a Fiero, melynek gyártása 1984 augusztusában kezdődött, és pontosan 4 évig tartott. Mivel 370.000 darab gördült le a Michigani gyártósorról, ezért annyira nem meglepő módon Európába is áthajózott jó néhány darab. Nálunk inkább az olcsóbb, egykor szebb napokat is látott darabok kerülnek fel a hirdetések közé, de pár évtizede, az ’84-es Indy 500 felvezetőautójaként (megelőzve a harmadik generációs Camarót) is tevékenykedő Fiero az Egyesült Államokban egész szép sikereket ért el. A szögletes középmotoros 2.5 literes sornégyessel (92 LE), és 2.8 literes (140 LE) V6-ossal volt elérhető.

Volvo 480

A Volvo igazi különlegessége a 480, amely nem csupán a márka egyetlen bukólámpás típusa (ez annyira még nem nagy dolog), de az első fronthajtásos modellje is, amit 1986-ban vezettek be. A négyszemélyes űrhajóval eredetileg az USA vásárlóközönségét szerették volna meghódítani, de ez nem jött össze, viszont Európa kapott cserébe egy bumszli lökhárítós, kényszerből bukólámpás érdekességet. A 480-ban volt azért Volvo-örökség is, elég csak megemlíteni az üvegből készült csomagtartóajtót, ami az 1800ES-ből lehet ismerős. A 480 valódi multikulti gép volt, eredetileg az Egyesült Államokba szánták, ráadásképp Hollandiában készült, és francia motor került bele, mégis 30 év távlatából svédnek tituláljuk. Az 1.7-es erőforrásának turbós változata 120 lóerővel gazdálkodhat, a szívó valamivel gyengébb, de abból készült kétliteres verzió is. A 480-ast egészen 1995-ig életben tartották, igaz ekkorra az éves gyártási szám már háromezer körülire esett vissza, szemben a ’87-88-as tizenhatezressel. Összesen 76.375 példány készült belőle, talán mondani sem kell, hogy ma már nem túl gyakori látvány az utakon.

Bense Róbert

Ezeket se hagyd ki: