Porsche 924 – kistesó

Ugyan a 911 árnyékában nőtt fel, igazán különleges típusról van szó. Igen jó húzásnak bizonyult annak idején az olcsóbb modell bevezetése, hiszen így már nem csak a felső tízezer számára volt elérhető egy Porsche. Formavilága előremutató, presztízsben sem kevesebb társaitól, és bár a kezdeti kritikákat nem úszta meg, nehéz, elvárásokkal teli helyzetből is sikerült kultuszautóvá válnia.

porsche-924-1

A 924 szakított a hagyományos Porsche-kinézettel, a hetvenes-nyolcvanas években oly divatossá váló karcsú karosszériát hamar megszerették a vásárlók. Bár a márka hagyományos jellemzőit megtartotta, mégis alapjaiban új közönséget céloztak meg vele. A típus nagy sikert aratott, ami egyrészt az új külső, másrész a barátságosabb ár miatt volt. Elődje, a 914 szintén formabontó autónak számított, ám a 924 kiforrottabb, talán kicsit elegánsabb is volt.

A modellt 1976-ban dobták piacra, az első generáció még négysebességes váltót kapott, később ezt megtoldották plusz egy fokozattal. Erős, szinte elpusztíthatatlan motor, kiváló úttartás és vad vezethetőség jellemezte a 924-est. Az európai alapmodellek kétliteres, 125 lóerős erőforrással rendelkeztek, fogyasztási szempontból nem voltak a legtakarékosabb autók. Érdekesség, hogy a motort is beleértve számos alkatrész a VW-től, illetve az Auditól érkezett, így korábbi együttműködéseik gyümölcsének is tekinthető a modell. 1978-ban jött ki a turbófeltöltéses változat, 170 lóerővel, három évre rá, a módosításoknak köszönhetően már 177 lóval büszkélkedhetett a Porsche 924. A versenyváltozatok kétezres motorokat kaptak, ezek közül is kiemelkedett a 924 Carrera GTR, amely 375 lóerejével igazi erőműnek számított.

big_thumb_665c40d2933876985b5b439fa09ef865

Külső jegyei közül legfeltűnőbb a bukólámpa (és egyes típusoknál a targatető is), amely elképesztő módon feldobta az autót. A hátsó szélvédő hatalmas, érdekes a nagy üvegfelület, igazából ha hátulról nézzük a 924-et, nem feltétlenül lehetne megmondani, hogy Porschéval van dolgunk. Piros pont jár viszont a galvanizáció miatt, kevés olyan példányt lehet látni, amely rozsdásodna, ez egy 30+ éves járműnél nagy fegyvertény.  Belül meglehetősen puritán a 924, ami egy sportautónál inkább előny, hiszen a vezetés élménye a fontos, nem pedig a luxus kényelmi szint, vagy a praktikusság. A hátsó üléseken maximum a gyerekek férnek el kényelmesen, de ez a Porschék sajátossága, már az is becsülendő, hogy megpróbálkoztak a második sor kialakításával. Elől a kagylóülések igazán sportos benyomást keltenek, ám mivel elég alacsony autóról van szó, 1.80 fölött nem biztos, hogy túl kényelmes a járgány. A kéziféket a vezetőülés baloldalán kell keresni, középen a kardánalagút foglalja el a helyet, ezért a szokatlan elrendezés.

A Porsche 924 a nyolcvanas évek klasszikus sportautó-formáinak előfutára volt, a robbanékony és árban is versenyképes gép sikerét jól példázza, hogy 1988-ig 121.000 darab talált belőle gazdára. Akinek van, nagyon vigyázzon rá, mostanában sajnos már egyre kevesebbet látni belőlük az utakon.

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény, hozzászólás?