Porsche 924 – kistesó

Ugyan a 911 árnyékában nőtt fel, igazán különleges típusról van szó. Igen jó húzásnak bizonyult annak idején az olcsóbb modell bevezetése, hiszen így már nem csak a felső tízezer számára volt elérhető egy Porsche. Formavilága előremutató, presztízsben sem kevesebb társaitól, és bár a kezdeti kritikákat nem úszta meg, nehéz, elvárásokkal teli helyzetből is sikerült kultuszautóvá válnia.

porsche-924-1

A 924 szakított a hagyományos Porsche-kinézettel, a hetvenes-nyolcvanas években oly divatossá váló karcsú karosszériát hamar megszerették a vásárlók. Bár a márka hagyományos jellemzőit megtartotta, mégis alapjaiban új közönséget céloztak meg vele. A típus nagy sikert aratott, ami egyrészt az új külső, másrész a barátságosabb ár miatt volt. Elődje, a 914 szintén formabontó autónak számított, ám a 924 kiforrottabb, talán kicsit elegánsabb is volt.

A modellt 1976-ban dobták piacra, az első generáció még négysebességes váltót kapott, később ezt megtoldották plusz egy fokozattal. Erős, szinte elpusztíthatatlan motor, kiváló úttartás és vad vezethetőség jellemezte a 924-est. Az európai alapmodellek kétliteres, 125 lóerős erőforrással rendelkeztek, fogyasztási szempontból nem voltak a legtakarékosabb autók. Érdekesség, hogy a motort is beleértve számos alkatrész a VW-től, illetve az Auditól érkezett, így korábbi együttműködéseik gyümölcsének is tekinthető a modell. 1978-ban jött ki a turbófeltöltéses változat, 170 lóerővel, három évre rá, a módosításoknak köszönhetően már 177 lóval büszkélkedhetett a Porsche 924. A versenyváltozatok kétezres motorokat kaptak, ezek közül is kiemelkedett a 924 Carrera GTR, amely 375 lóerejével igazi erőműnek számított.

big_thumb_665c40d2933876985b5b439fa09ef865

Külső jegyei közül legfeltűnőbb a bukólámpa (és egyes típusoknál a targatető is), amely elképesztő módon feldobta az autót. A hátsó szélvédő hatalmas, érdekes a nagy üvegfelület, igazából ha hátulról nézzük a 924-et, nem feltétlenül lehetne megmondani, hogy Porschéval van dolgunk. Piros pont jár viszont a galvanizáció miatt, kevés olyan példányt lehet látni, amely rozsdásodna, ez egy 30+ éves járműnél nagy fegyvertény.  Belül meglehetősen puritán a 924, ami egy sportautónál inkább előny, hiszen a vezetés élménye a fontos, nem pedig a luxus kényelmi szint, vagy a praktikusság. A hátsó üléseken maximum a gyerekek férnek el kényelmesen, de ez a Porschék sajátossága, már az is becsülendő, hogy megpróbálkoztak a második sor kialakításával. Elől a kagylóülések igazán sportos benyomást keltenek, ám mivel elég alacsony autóról van szó, 1.80 fölött nem biztos, hogy túl kényelmes a járgány. A kéziféket a vezetőülés baloldalán kell keresni, középen a kardánalagút foglalja el a helyet, ezért a szokatlan elrendezés.

A Porsche 924 a nyolcvanas évek klasszikus sportautó-formáinak előfutára volt, a robbanékony és árban is versenyképes gép sikerét jól példázza, hogy 1988-ig 121.000 darab talált belőle gazdára. Akinek van, nagyon vigyázzon rá, mostanában sajnos már egyre kevesebbet látni belőlük az utakon.

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.