Renault R5 – nagy elődök nyomában

Nem volt könnyű helyzetben a Renault, amikor a hetvenes években egy újabb kisautót állítottak hadrendbe. Az R4 sikereit, ha nem is múlta felül, megközelítette az R5, amelyből 22 év alatt több mint 9 millió példány készült.

A Renault mindig is tudta, mivel kell megfogni azokat, akik a kis fogyasztású, városi közlekedésben verhetetlen, de országúton is használható járgányt keresnek. Az R5 pont ilyen volt, s bár semmilyen forradalmi áttörést nem hozott az utcai autózás szempontjából, megfizethetőségének és alacsony fenntartási költségének köszönhetően hamar közkedvelt típussá vált.

Renault-5_GTL_5-door_1979_800x600_wallpaper_01

Az alig 3,5 méteres autó belépőmodelljébe még az R4-es 850-es motorja került, később bővítették az erőforrásokat, a 956-os után 1.1-es, majd 1.3-as és 1.4-es motorral is lehetett kapni. Érdekesség, hogy a sportos R5 Alpine teljesítményét 110 lóra húzták, a szívómotoros autó végsebessége elérte a 173 kilométer/órát, ám ez még az alapmodellre épült. A 160 lóerős 5 Turbo már inkább a ralivilágban volt érdekelt, 6.9 másodperc alatt gyorsult százra, és 200 km/óra volt a vége.

Ám az egyszerű autóvásárlónak maradt a szériatípus, melyet 4 és 5 sebességes manuális váltó mellett gyártottak 3 sebességes automatával is. Három és ötajtós változatai mindössze 730-810 kilogrammot nyomtak, apró méreteiből adódóan pedig kitűnően lehetett vele parkolni, manőverezni. Bár kanyarban kapaszkodni kellett a kormányba, és lágyabb rugói miatt hajlamos volt dülöngélni, mégis sokak szerint volt egyfajta bája a vezetésének. Fogyasztása szintén dicséretre méltó, 5 liter körül evett, és 120 km/óráig simán bírta a tempót is.

image.php_

A kívülről aprónak tűnő R5 belterén nem lehetett érezni a szűkösséget, az autó keskenységén a jó elrendezés sokat javított. Az első ülések kifejezetten komfortosra sikerültek, de hátul azért már nem feltétlenül fért el kényelmesen egy megtermett ember. Műszerfala egyszerű, felszereltsége szegényes, viszont elég sok apró műanyag kapcsoló volt megtalálható a középkonzolon, ezek a kis alkatrészek időnként helyet változtattak az autón belül, nyilván a korral is járt, hogy előbb, vagy utóbb zörögni-csörögni kezdett belül az R5.

R5-TX-Interior_1

A Renault kisautójának két generációja volt, az R5 1972-től 1985-ig volt a piacon, a Super5-öt pedig 1985 és 1996 között gyártották. Megtestesíti azt, ami egy átlagember fejében megjelenik, ha egy praktikus, kis fogyasztású autóra gondol, bár vannak hibái, mégis szerethető gépezet.

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.