fbpx

Škoda-kaland – 15. | 16. nap – Mezőszilas, Paks, Medina, Kecskemét, Nagykőrös

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!


Hogyan kerültünk az atomvárostól egy apró településig, majd másnap Tolnából Bács-Kiskunig, végül pedig Jász-Nagykunig, és hogy jött ide egy 1973-as Rolls-Royce? Megannyi kínzó kérdésre adjuk meg a választ mai összefoglalónkban, melynek főszerepe természetesen ezúttal is a Škoda 105S-é!

A hétfői napunk túlzás nélkül extrém sűrűre sikerült. Általában igyekszünk faltól-falig kihasználni az aktuális kalandjaink napjait (mert aztán várhatunk a következőre újabb egy évet), de most aztán teljesen kimaxoltuk a rendelkezésre álló 24 órát. Reggel még Mezőszilason kezdtünk, a Fortuna Bt. előtt egy egész kis KGST-csokor jött össze, a Trabit már korábban teszteltük, a 2105-öst a későbbiekben fogjuk, a Škodát meg azért remélem már ismeritek.

Volt ám apropója ennek a kis összejövetelnek, már csak azért is, mert ebben a csarnokban újult meg a 105S motorja még valamikor késő télen, kora tavasszal. A születése után az újjászületése helyszínére is elhoztuk tehát a Škodánkat.

Sajnos túl sokat nem időzhettünk a társaságukban, mert Pakson már vártak minket pár ízletes, frissőrlésű kávéval, és néhány legalább olyan finom járgánnyal. Erre az útra nem mindennapi társ szegődött mellénk, egy 1973-as Rolls-Royce Silver Shadow személyében. Bízom benne, hogy keveseknek kell bemutatnom a „király hintóját”, korábban már ti is megismerhettétek a történetét. Azt mondjuk soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy Škodával párban fogja róni a kilométereket. Mindenesetre remek duót alkottak, nem kis feltűnést keltve. Első közös állomáspontunk a Rolls egykori tesztjének helyszíne volt, a Simontornyai Várnál kötelezővé tettük a megállást!

A Paksi Kávé elé megérkezve már várt minket egy 601-es, valamint egy 1992-es Lexus LS400. Úgy látszik, ez a furcsa párosok délutánja volt. A két nagyvasat beállítottuk egymás mellé, a keleti blokk járgányait szintén, így azért valamivel már egységesebb volt az összkép. Új értelmet nyert az „autók és kávé” kifejezés, ki ne szeretne hétfő délután egy presszót, vagy egy kapucsínót elszürcsölgetni néhány veterán és lassan veteránkorú járgány társaságában?

Mire végigkóstoltuk a repertoárt, már erősen a délutánba hajlottunk, így Medina felé fordítottuk a kormánykerekeket. Túlzás nélkül festői látvány fogadott minket a falutáblánál. Aprócska híd, tőle jobbra gémeskút, balra csúcsosodó templomtorony, az út mellett lovak legelésztek.

Ha mindez még nem lett volna elég, megérkezve szálláshelyünkre újabb szemcsemegék értek minket. Az Apponyi Kiskastély tökéletes helyszín azoknak, akik a természetnek, a veteránoknak, és az ezekhez kapcsolódó nyugalomnak hódolnak.

Az 1835 körül épült kastély utolsó lakója Dr. Gróf Apponyi Rezső volt, a háború után államosított épület 2002-ig iskolaként funkcionált, majd néhány évvel ezelőtt szállóvá varázsolták, méghozzá úgy, hogy a kor hangulatának rendeltek alá a társalgók és a szobák berendezéseit is. Olyan érzése van itt az embernek, mintha minden sarokból a múlt tekintene vissza ránk élénk, igényes, és letisztult formában.

A szőnyegekkel, színes lámpákkal tűzdelt szoba, a csupasz téglafalak, az arborétumnak is beillő kert, mind-mind olyan részletek, melyekben érdemes pár kép erejéig elmerülni. Mi is ezt tettük, az egész napos sürgés-forgás közepette egy perc nyugalom aranyat ért!

Ám nem csupán emiatt szerettünk volna itt megszállni. A kastély mellett fekvő étterem valóságos veterán csodákat rejt. Rögtön a bejáratnál egy 1968-as Aston Martin DB6-ba botlottunk, mellette egy Rolls-Royce Corniche parkolt, fölöttük pedig egy Danuvia. Mellettük meginni a reggeli kávét, na ez az, amit nem tudok leírni. Át kell élni! Néhány csokor levendulával arrébb egy kicsit fiatalabb, de már veteránkorú, 1987-es Rolls-Royce Silver Spirit állt, és ha van egy kis szerencsénk, még egy Bentley S2-est is láthattunk volna, sebaj, majd legközelebb. Egyébként az a legjobb az egészben, hogy az autók sofőrrel bérelhetőek is! Kétségkívül – és ez most részemről nem a reklám helye – a mindenkori túráink legmegkapóbb szállása volt ez.

Kedden reggel még tettünk egy medinai karikát, a nyugalom szigetéről azonban tovább kellett állni, és egészen Kecskemétig vezetett az utunk. Van ugyanis ott egy magánkiállítás, ahová minden becsületes autóbolondnak el kell egyszer látogatnia. Nem autók, nem motorok, még csak nem is járművek találhatóak itt, hanem rendszámok! Pontosítok: nagyon sok rendszám. Amikor a kerítés falától a garázs összes pontjáig mindenhol rögzített táblácskákat látsz, megszámlálhatatlan sok felségjelzéssel, akkor már tudod, hogy nem egy szimpla gyűjtővel van dolgod. Kenyeres Péter és Kenyeres Tamás 1990-ben kezdett el hódolni szenvedélyüknek, 2011-re pedig már több mint 11 ezer darabosra bővült a gyűjteményük, ezzel a Guinness Világrekordok közé is bekerültek.

Több mint 100 ország rendszámai láthatóak itt a régi magyar daraboktól (a B 7 a minisztérium egyik járművéé volt, a gyűjtemény egyik legbecsesebb darabja) egészen az amerikai táblákig, de még Észak-Koreából is akad egy (bambusz)rendszám, ne kérdezzétek, hogy azt miként sikerült beszerezni. Ezek mellett úgynevezett autómobiliák, jelvények, relikviák, de még régi olajosdobozok is láthatóak, a klubszobában pedig gyakorlatilag a padlón is rendszámokon lépdelhetünk.

Érkeztünkkor egyébként már várt ránk Mészáros Róbert, aki legnagyobb örömömre egy testvérmodellel jött, nem elég, hogy 105S, még az évjárat is egyezik, 1979-es gyártású! Kikonvojoztunk az egykori kecskeméti laktanyáig, és készítettünk néhány hangulatos fotót.

Robi közben elmesélte, hogy mindennapos használatban van az autója, pontosan egy éve vásárolta, és ugyan voltak hasfájásai a Škodának, korához képest megbízhatóan (na és persze stílusosan) teszi a dolgát. Megegyeztünk, hogyha minden jól alakul, a szeptember 8-ai III. RetróVasak Találkozón ismét egymás mellé parkoljuk a két járgányt. Úgy legyen!

A napot ismét egy motoros élménnyel zártuk, egy kedves barátunkhoz, Bakonyi Sacihoz, és családjához voltunk hivatalosak Nagykőrösre, ahol kettő csodálatos két- illetve háromkerekű került elő a garázsból. Testvére 1972-es ES250/2 Trophy-ja és édesapja oldalkocsis Pannóniája is teljes felújításon esett át. Utóbbi ráadásul családi emlék is, 53 éves kora ellenére pedig bármikor készen áll egy kis motoros kirándulásra – természetesen csakúgy, mint a Trophy. Sok további hangulatos kilométert kívánunk!

Nagyjából 230 kilométert utazva, este 6 óra körül érkeztünk meg Mezőtúrra, egyelőre még csak ideiglenesen, hiszen holnap már megyünk tovább Ópusztaszerre, csütörtökön pedig Hajdúböszörménybe, de erről már a következő összefoglalónkban olvashattok!

Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!


Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!


A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt.Suzuki Barta CégcsoportFortuna Bt.Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt.Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

skoda karoq

suzuki paks

fortuna bt

sunny radler

paksi kávé

motoparts

ds car

ecotrex

Kapcsolódó tartalmak

'Fel a tetejéhez' gomb