Trabant-kaland – megráztuk a pofonfát

Szerettem volna arról beszámolni, hogy milyen mosolygós és Trabikkal teli hétvége áll mögöttünk, ám nem tehetem meg. Az ok prózai: az autónk lerobbant, így nem jutottunk el a találkozóra! Viszont igyekeztünk pozitívak maradni, hiszen még mindig jobb, hogy most jött elő a probléma, mintha mondjuk a túra alatt történt volna meg a baj. El is mesélem a sztorit, míg friss az “élmény”!

Régóta tervezgettük, hogy június első szombatján, egyfajta „főpróbaként” elgurulunk a VII. EMTC Találkozóra, hogy megszállott Trabantosokkal találkozhassunk és megmutathassuk mi is a kis kétüteműnket. Két autóval mentünk volna, én pénteken el is indultam Vécsre – édesapámék ott laknak – onnan ugyanis jóval közelebb volt a találkozó helyszíne, mint Mezőtúrról. Zoli másnap reggel indult Budapestről a Trabival, izgatottan vártuk, hogy összefussunk Mályinkán, majd onnan már a 601-essel csatlakozzunk a Trabantos konvojhoz, ami Dédestapolcsányba pöfögött, mivel ott voltak aznap a délutáni programok. Egy darabig minden a terv szerint alakult…

13405534_1201968909821817_335514338_o

Látjátok a képen a Trabantot?

Mert én nem, akármennyire is kerestem, pedig az volt a célom, hogy a vasárnapi visszaút előtt készítek pár hangulatos fotót, háttérben a Mátrával, de ez még pár hétig nem valósulhat meg. Hiszen a Trabi még Budapesten, a Lurdy háznál gondolt egyet és elkezdett furcsa hangokat kiadni, majd gyengélkedni, Zoli pedig félreállt vele, mielőtt még beragadt volna a motor. Fejvakarás, fesztültséglevezető káromkodások, aztán óvatos vontatás a garázsig, szerencsére nem kellett hosszú távot így megtenni. Eközben lassan én is elindultam Vécsről, még abban a tudatban, hogy a Trabi úton van és minden rendben. Szilvásvárad előtt nem sokkal csörgött a mobilom, félrehúzódtam egy büfénél, visszahívtam Zolit, akkor közölte a helyzetet, én pedig ott, a gyönyörű hegyek társaságában csak fogtam a fejem, és nem hittem el, hogy ennyivel a cél előtt kell visszafordulnom, a büfések mindeközben annyit láttak, hogy csapkodom a kormányt rákvörös fejjel. Felhívtam Bellát, a találkozó egyik főszervezőjét, csalódottan elújságoltam neki a történetünket, majd egy vécsi kanyart követően Budapest felé vettem az irányt. Zolival válságtanácskozás, a kulcsmondat az alábbi volt: a túra nincs veszélyben! Ez abban a pillanatban nagyon nagy erőt adott, lévén belegondoltam abba, hogy mi van, ha pont a háromhetes út kellős közepén történik ez a kalamajka?

IMG_4002

Úgyhogy a Trabink mondhatni kegyes is volt, ma pedig már kezelésbe is vették, a diagnózis az alábbi: a főtengely ép maradt, a gyűrűhorony szakadt át, új hengerpár, dugógyűrű, csapszeg kell, ha a csillagok is jól állnak, holnapra jönnek az alkatrészek, szerdára pedig újból menetkész, jelenleg még szét van kapva, ide kattinva meg is nézhetitek a “bizonyítékot”. Közben az Andó Művek is besegít az anyósüléssel kapcsolatosan, rövidesen elkészül, ezúton is hálás köszönetünk!

Hogy is szokták mondani, ha nem sikerül a főpróba, akkor jó lesz az előadás? Ez járt a fejemben, miközben nézegettem a találkozóról készült fotókat, és bár nagyon sajnálom, hogy részünkről elmaradt a szombati, össznépi Trabantozás, de a kaland attól kaland, hogy ilyenek is történnek, történhetnek. Június 22-én pedig megindulunk, bármi lesz is!

A túrát (és ezzel közvetve a Bátor Tábort) továbbra is támogathatjátok, töltsétek ki mellé helyesen a kvízt, ha mindkettővel megvagytok, esélyetek lesz megnyerni a Trabinkat, melyet a túrát követően sorsolunk ki! A részletek itt érhetőek el. A fotós játékról szóló cikk picit késik a mostani, úgymond be nem tervezett írás miatt, de még a héten arról is megtudhattok minden részletet.

A Trabant-kalanddal kapcsolatos további cikkeinket itt találjátok: retrovasak.hu/category/trabant-kaland/

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény, hozzászólás?