MotoParts autóalkatrészek
Renault Crossoverek a Renault Budapestnél

Ön itt van most: retrovasak.hu » Olvasóink küldték » Trabantokkal Csernobilban

Trabantokkal Csernobilban

2016. április 28.

 „[…] Egy atomerőműben bekövetkező komolyabb baleset lehetősége nem nagyobb, mint az, hogy az embert agyonüti egy meteor.”* – mondta Nyikolaj Fomin az atomerőmű főmérnöke, amikor az ukrán egészségügyi miniszter, Anatolij Romanyenko meglátogatta Csernobilt.

Kedden volt napra pontosan 30 éve, hogy megtörtént a történelem egyik legsúlyosabb ipari katasztrófája az egykori Szovjetunióban – mostani Ukrajnában. Az erőmű dolgozói egy rutintesztet akartak végrehajtani, elkezdték csökkenteni a 4-es reaktor teljesítményét, hogy felmérjék annak biztonságát. Az események láncolata azonban egy visszafordíthatatlan, tragikus esemény bekövetkezéséhez vezetett. 1986. április 26-án hajnali 1:24-kor felrobbant a négyes blokk. Bekövetkezett a katasztrófa, melynek a hatásai máig érezhetők. A balesetet követően a négyes reaktor maradványai köré egy fémbeton-szerkezetet terveztek felhúzni, hogy meggátolják a radioaktív anyagok kijutását a sérült blokkból. A szarkofág 1986. november 30-án készült el, működésének idejét harminc évben határozták meg, vagyis idén járna le a “szavatossága”. A csernobili atomerőmű környékén jelenleg is folyik a munka, ugyanis a régi szarkofág fölé egy újabb fog kerülni, amivel előreláthatólag 2017. végén fognak végezni.

Két évvel ezelőtt az Észak-magyarországi Trabant Club Egyesület elhatározta, hogy egy Trabantos túrát szervez Magyarországról a zónába. Az ötlet egyesületünk elnöke, Demeter József, ismertebb becenevén Freddie fejéből pattant ki, ami természetesen minket is megfogott, így Wazemaki jelezte, hogy az esemény apropóján készít egy plakátot felhívásként. Elkészülvén a plakátot meg is osztottuk a Trabant – Egy autó, ami örök néven futó facebookos közösségi oldalunkon, az esemény híre pedig mondhatni nagy port kavart, rengetegen megosztották a felhívást és sokan kifejtették véleményüket hozzászólásaikban. Igencsak megosztó volt a téma, voltak, akiket vonzott a kíváncsiság, hogy csatlakozzanak a túrához, és voltak, akik megrémültek attól, hogy a zónába valaki is bemerészkedjen, még ha sok év is telt el azóta.

cher6

A Chernobyl-TOUR.com segítségével ma is bárki ellátogathat a zónába egy szervezett program keretében, ha megfizeti az árát. 2014-ben is utazási iroda segítségével bonyolítottuk a látogatást, ám mindehhez hozzá kell tenni, hogy lengyel barátaink sokat segítettek a szervezésben, intézésben.

„Trabantokkal Csernobilba!” Ez volt a mottónk. A nagy ováció és lelkesedés ellenére azonban a túrán mindössze végül csupán egy magyar Trabant vett részt, az elnöki jármű, és hozzá társultak lengyel Trabantos barátaink. (ahogy a képeken is látszik, nem mindegyikük Trabanttal). Freddie az összesen 2499km-es, négynapos utat két részletben tette meg, ugyanis Lublinban kedves barátok biztosítottak szállást a csapatnak. Este, esőben, viszontagságok közepette telt az utazás, míg végül megérkeztek Dityatkiba, ahol már Helen, a megbízott ukrán utazási iroda idegenvezetője várta a srácokat. A zónába történő belépés már gondtalan volt, és a megbeszélteknek megfelelően az egyetlen magyar Trabant is bebocsátást nyert, ami mégiscsak büszkeség az egyesület számára. Természetesen meg volt határozva, hogy hova és meddig lehet menni, de a kísérő nagyon készséges volt, igyekezett minél többet megmutatni a környékből.

A látvány és az ott tapasztaltak feledtették a több órás határátkelést és a hosszú, zötykölődős út minden fáradalmát. „Maga a zóna, az erőmű, Pripjaty, de legfőképp a DUGA nevű kolosszális szovjet radar-rendszer fenomenális élményt nyújtott! – mesélte elnökünk hazatérte után élménybeszámolójában.

Összegezve: az ukrán látogatás a csapatban mély nyomot hagyott, az elbeszéléseket hallva, a megdöbbentő, hátborzongató fotókat látva (melyeken többek között szerepel a tűzoltók emlékműve, valamint a soha át nem adott vidámpark körhintája és óriáskereke is)  mindenki kaphat egy kis szeletet abból a képből, ami az ember szeme elé tárul, ha úgy dönt, ellátogat Csernobilba.

Bár a katasztrófát több dokumentumfilm és könyv is feldolgozta, azt, hogy mi történt harminc éve, azon az április végi hajnalon, és az azt követő vészterhes napokban, hónapokban, években, valójában csak azok tudják, akik ott voltak.

A cikkért és a fotókért hatalmas köszönet Bellának, illetve a túra résztvevőinek!

*Piers Paul Read: Uramisten, mit tettünk! – Csernobil

Ezeket se hagyd ki: