Trabantokkal Skandináviába – szállás, szerelés, tenger

Lublin után Bialystokba mentünk, ami ugyan nem volt messze, mégis éjjelre értünk oda. A GPS által jelölt helyen egy négyemeletes sorházat találtunk és nem úgy nézett ki, mintha nagyon várnának a szállóvendégekre. Mivel eléggé el voltunk tévedve, megkérdeztünk egy lengyel lányt, hogy ez az a cím-e, ami a neten állt. Mondta, hogy igen, de még sosem látott itt turistákat szóval lehet, hogy nem igazi hirdetést láttunk. Felajánlotta, hogyha felhívjuk az adott számot, beszél a vonal másik végén lévő féllel és megkérdezi, hogy mégis mi történt. A telefont viszont senki nem vette fel, szóval megköszöntük a lány kedvességét és elbúcsúztunk tőle.

A közelben találtunk egy furcsa kinézetű nagy, zöld házat, ami egy motel volt, 24 órás recepcióval, úgyhogy végül ott szálltunk meg. Egy nagy szobát kaptunk négyen egy hozzá tartozó, még egy szoba nagyságú erkéllyel, ami az erdőre nézett, szóval igazán nem voltunk csalódottak.

Másnap korán akartunk indulni, de ezúttal az akadályozott meg minket, hogy BoLHából elkezdett csepegni a fékfolyadék. Amíg a fiúk szereltek, mi lányok elmentünk egy közeli boltba, mert folyamatosan hiány van jó minőségű vízből, úgyhogy fel kellett tankolni. Nyilván elkezdett esni az eső is, nehogy valami egyszerűen menjen már…mire visszaértünk a fiúkhoz eláztak és koszosak lettek a szereléstől, de hamarosan elindulhattunk végre Kaunasba.

Kaunasban egy olyan tökéletes kempinget találtunk, hogy egy ilyen nap után kívánni sem lehet jobbat. A recepció ugyan nem volt nyitva, de az éjjeli őr mondta, hogy parkoljunk le, verjük fel a sátrat és aludjunk nyugodtan, majd holnap bejelentkezünk. A túra első kempingezése nem is sikerülhetett volna jobban. Éjszaka összebarátkoztunk két finn családdal és mondták, hogy gondoljunk rájuk, ha Finnországban járunk.

Másnap reggel lenéztünk a Nyeman folyó partján lévő strandra, megreggeliztünk, kimostuk a ruháinkat majd elindultunk tovább. Bárcsak maradhattunk volna még egy kicsit, annyira jó volt az a kemping! Megbeszéltük, hogy ide egyszer még visszatérünk, akár évek múlva a családjainkkal. Litvániában volt még egy megállónk, Klaipeda ami Debrecen testvérvárosa és a harmadik legnagyobb litván város. Viccelődtünk, hogy biztos itt is van Debrecen utca, mint nálunk Klaipeda utca, de mint kiderült nemcsak egy utca, de egy egész városrész van Debrecenről elnevezve, sőt egy szobor is van állítva a két városnak.

Itt is kempingeztünk, ráadásul két éjszakát is maradtunk, hogy kicsit utolérjük magunkat a munkával, de azért a tengerben fürdést sem hagytuk ki. Felfrissülve és a lemaradást behozva indultunk útnak Rigába.

Cikk: Soós Barbara

Videó: Kovács Péter

A túrát ide kattintva is nyomon követhetitek (szó szerint, akár élőben is), Instán itt csatlakozhattok!

Címkék

Kapcsolódó tartalmak

Ez is érdekelhet

Close