Volkswagen Golf I GTI 1.8 teszt – nyugdíjas sportoló

Nem minden GTI, amin a felirat fénylik – klasszikus mondás is lehetne akár. Talán nem kell sokat magyaráznom, mindannyian láttunk már hasonló emblémával ellátott Volkswagent, nem is egyet. A három betűt manapság legenda, de legalábbis óriási kultusz övezi, talán ennek is köszönhető, hogy napjainkban az első generációs példányok árai az egekbe szöktek. A valóban eredeti, még életben lévő MkI-es GTI ritka kincs, talán több végezte martalóc boyracerek áldozataként, mint ami csillogva, vagy patinásan, de működőképesen elérte a harminc feletti kort. Bemutatónk harcedzett gépezete nem a veteránvizsgára váró autók mintapéldánya, de annál szívósabb és életrevalóbb vas. Ráadásul 1.8-as szív lüktet benne.

A Bogár után talán legismertebb és legnagyobb példányszámban gyártott Volkswagen típus első generációja 1974-ben látott napvilágot. Nem kellett sokat várni, hogy az alap Golf bemutatását követően megérkezzen a sport modell, 1975-ben már elkészült a GTI névvel fémjelzett változat, mely végül 1976-tól volt elérhető a nagyközönség számára. A világ talán legismertebb hot hach-e eredetileg 1.6-os motorral, karburátor helyett K-jetronic befecskendező rendszerrel készült, melynek segítségével az erőforrás teljesítményét 110 lóerőre sikerült növelni. Egy nagyságrendileg 900 kiló körüli autóhoz ez már nem számít rossz teljesítménynek, különösen nem a kor szintjén, a jóval gyengébb hétköznapi változatokhoz képest egészen fürge verzió joggal emelkedett ki a tömegből. 1982-től ’83-ig, a második generáció érkezéséig már 1.8-as motorral szerelték a GTI-ket, így a nyomaték 137-ről 153 Nm-re emelkedett az 1-2 lóerő teljesítménytöbblet mellett.

Alanyunk egy ’83-as, azaz az utolsó gyártási évből való, nagyobb teljesítményű változat. Gyárilag 5 fokozatú, manuális váltóval és szervokormánnyal szerelték, jelenleg 317 ezer valós kilométer van benne, gazdája 15 éve birtokolja. A tulajdonosnak sajnos egyre kevesebb ideje jut hobbiautózni, az idő vasfoga pedig 35 év alatt kissé kikezdte a karosszériát. Ennek köszönhető, hogy itt-ott kissé viseletesebb a kasztni, habár a „rat” stílus még elég messze van ettől az állapottól. Az pedig egyértelmű, hogy az itt-ott felbukkanó rozsdafoltok ellenére is nagyon komoly kiállása van a gépnek. Elölről a piros keretes hűtőrács és a felirat hiányában leginkább a szélesítésekről és a lökhárító alján lévő spoilerről ismerhető fel, hogy a gyári sport verzióval van dolgunk – utóbbi eszméletlenül vagány és finom részlet.

Minden változás viszonylag apró a karosszérián, semmilyen radikális dolgot nem követtek el a tervezők, mégis sokkal-sokkal masszívabb és vágykeltőbb a GTI a hétköznapi változatokhoz képest. Barátságos, mégis kissé vad, visszafogottan sportos, semmi túlzó nincs benne, talán pont ettől vonzó igazán. Hátul már ott figyel a megfelelő típusjelzés, a sötétített lámpákkal és a dupla kipufogóval (60-as rendszer van alatta) pedig egész gengszter a látvány. Bár én a gyári állapot híve vagyok, az autó jelenlegi stílusához és az ezüst karosszériához passzolnak a változtatások. A küszöbök két éve lettek lakatolva és bár így is lenne még mit finomítani a bódén, hogy gyárias formában csillogjon, azt kijelenthetem, hogy minden szögből nagyon kívánatos a forma. Az agresszív kis háromajtós Koni lengéscsillapítókon ül, ütnek is rendesen, ha autózásra nem méltó a technika szerint az út, de legalább ilyen stabil úttartást adnak a kocsinak nagyobb tempónál.

Egészen modern műszeregység fogadott bent, hisz kérem, ebben már digitális kijelző is van! A ’80-as évek derekán, ha nem is kuriózum, de legalább különlegesség számba ment az ilyesmi. Érdekes belegondolni, hogy még pár év, aztán pont a fordítottja lesz igaz – lassacskán inkább az lesz rendhagyó, ha a digitális mellett analóg egységeket is tartalmaz majd a műszerfal. A középkonzolon három kiegészítő körműszer foglal helyet. Az akkumulátor visszajelzője mellett a víz- és olajhőfok olvasható még le a trióról. A beltér a ’70-es, ’80-as évek dizájnirányzatának megfelelően szögletes időgépként is funkcionál. A harmóniát maximum a kormány és az utólag beszerelt, tálcányi méretű Videoton hangszórók törik meg. Az (egyébként már újrakárpitozott) ülések jól tartanak, maga az üléspozíció pedig teljesen normális, mondhatni hétköznapi, elvégre mégis csak egy Golfban ülünk. Luxusnak nyoma sincs, annak idején máshogy mérték még a „GTI-séget”.

A motortér rejt egy kis turpisságot, bár az 1.8-as szív alapvetően eredeti. 110 ló helyett körülbelül most 150-160-nal büszkélkedhet a tulajdonos elmondása szerint, amit a gázpöccintésre előadott ugrás alapján is teljes mértékben elhiszek. Elvileg képes leforgatni a mutatót a kilométeróra számozott részéről, de ezt csak halkan jegyzem meg, hiszen ilyet nyilván csak versenypályán, vagy Németországban ejt meg az ember. Későbbi, 16 szelepes verziókhoz való szívótorok, elektróda nélküli gyertyák, módosított főtengely – többek között ezeket a területeket érte a beavatkozás, bár azért azt megemlítette a tulaj, hogy volt már dolga az elmúlt évtizedekben pár Golffal, és már jól ismeri, hogy lehet ezekből egy kis plusz teljesítményt kicsiholni. Az évek meg a rutin, szokták mondani… Én hiszek neki, mert egy 100 lóerő körüli autó messze nem lép ekkorát, még akkor sem, ha könnyű.  A megnövekedett teljesítményhez jól passzol a közvetlen kormányzás és a már említett futómű. Elvileg a váltó sem teljesen gyári, ettől függetlenül a kapcsolási érzet kissé keresgélős és bizonytalan az eddig kivesézett „sportautósság” ellenére. Persze minden leginkább csak elsőre furcsa, idővel megszokható.

Vételár tekintetében nem pénztárca kímélő műfaj az I-es GTI, igaz ez relatív. 3-4 millió forint alapvetően nem sok pénz egy veteránért, de az is tény, hogy a hétköznapi klasszikus felpaprikázott példányainak árából már hátsókerekes, jóval erősebb élményautókat kapni. A ló kezd elszaladni, mint oly sok idős kultautó esetében, a csinos darabok simán elérik a 10-15 ezer eurós árat. Bár a számok már megugrottak, befektetésnek még most sem rossz egy ilyen vas, aki pedig fanatikus, de olcsóbban meg akarja úszni, még a második generációs példányok közül tud válogatni, úgy több ezer eurót spórolhat.

A tesztlehetőségét köszönjük a Kipufogó szerviznek!

Bacsa Zoltán

Címkék

Kapcsolódó tartalmak