Volt egyszer egy Panni

A törperobogók a mai napig jó megoldást jelenthetnek azoknak, akik olcsón és viszonylag gyorsan szeretnének átjutni a város forgatagán, mindenféle komolyabb megerőltetés nélkül. A közlekedés ezen egyszerű formájára való vágyakozás azonban minden, csak nem új keletű dolog. Annyira nem, hogy most egészen az ötvenes évek Magyarországáig utazunk vissza az időben, amikor is megszületett a Csepel Panni, vagy későbbi nevén Panni R50.

A segédmotoros kerékpárokról valószínűleg keveseknek kellene bemutatót tartani, itthon igazi slágereknek számítottak, viszont a mopedek mellett ott lehettek volna még a már Európa szerte (lásd pl. a Vespa) népszerűvé vált robogók, amik nálunk nem igazán kerültek reflektorfénybe. Nem is kerülhettek, hiszen egészen az ötvenes évek végéig nem volt, aki gyártsa őket. Ekkor lépett színre a Csepeli Kerékpárgyár, ahol már évekkel korábban téma volt egy törperobogó gyártása, de a fejlesztések egészen 1958-ig elhúzódtak. Nagyobb modellekben is gondolkodtak, a Cimbora prototípusból lett később a Tünde, ez azonban 1960-ban jött ki, és mintegy 2500 példány elkészülte után 1961-ben be is szüntették a gyártását.

A Panninak azonban ennél valamivel több jutott, amiben vélhetően az is közrejátszott, hogy a Berva révén a technika adott volt, így lényegében két legyet ütöttek egy csapásra az újonnan kifejlesztett VT50-es blokkal. Ám míg a Berva pedálos volt, addig a Panniról ez nem volt elmondható, hiszen egy kézzel működtethető karral lehetett beindítani. Emellett a felfüggesztés és a fékek is különböztek, utóbbinál az úgynevezett „félfékdobos” megoldást alkalmazták.

A Panni a maga 58 kilogrammjával mintegy 10 kilóval volt súlyosabb a Bervánál, ami a teljesítményére is érezhetően hatott. Ezen igyekeztek javítani, de az egyhengeres, kétütemű erőforrásból hiába sikerült kicsikarni később 1.8 lóerőt, sokat ez sem javított a helyzeten. A kétfokozatú kézi váltóval ellátott Panni fogyasztása 2.2 liter körül alakult, végsebességét 45 km/órában határozták meg.

1960-ban a gyártást az Egri Finomszerelvénygyárba helyezték át, ekkoriban pedig még egy nagyobb, kétszemélyes változat készítésének lehetősége is felmerült, az R75-ös képében, de a korábban bemutatott prototípust végül nem követte szériamodell. A Pannitól végül 1962-ben kellett búcsút venni, a Bervával együtt a KGST döntésének következményeként abbahagyták a gyártást. Míg utóbbiból közel 70 ezer darab készült, addig a Panniból csupán nagyjából 20 ezret gyártottak.

Az alsó kép a Perkátai Magángyűjtemény weboldaláról származik, mi már láttuk a kiállítást, érdemes ellátogatni!

Bense Róbert


Címkék

Kapcsolódó tartalmak