Zászlóshajó születik – a Lexus LS 400 hódítása

Viszonylag sok olyan autót tudnánk említeni a 90-es évek elejéről, melyekre a „robusztus, szögletes, jelentőségteljes” jelzők valamelyike igaz lenne. Ezek többnyire jól ismert, legendás márkák szülöttei lennének, azonban megbújik közöttük egy olyan is, amely „újoncként”, igazi zászlóshajóként kívánt betörni, ráadásul elsőként az USA piacára, méghozzá japánként. Ez a kacifántos és merész ötlet végül egy igazán sikeres márkát hívott életre, és alighanem ma már kevés olyan ember van, akinek a Lexus nevét be kellene mutatni.

Persze mondhatjuk, hogy a Toyota prémiummárkájaként csak megszületni volt nehéz, de az autóiparban több ehhez hasonló történetet is ismerhetünk, amely aztán csúfos bukással végződött. Talán éppen ezért a japán szakemberek már jó előre megtervezték lépéseiket a sakktáblán, a játszma kezdetéig pedig egészen 1983-ig kell visszamennünk az időben. Eiji Toyoda, aki ekkoriban a Toyota konszern elnöke volt, nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy meg akarja építeni a legjobb autót. Feltett szándéka volt, hogy a Toyota mellékágából kinőve egy felsőkategóriás márkát hozzanak létre, aminek első modelljét az F1, azaz a Flagship 1 kódnév alatt fejlesztették.

A munkálatok nagyszabásúak voltak, anyagi korlátok nélkül, így 5 év alatt 1 milliárd dollárt költöttek az első Lexus kidolgozására, melyen 4000 ember munkálkodott. Közel 450 prototípust, ennél is több szkeccset készítettek, a futurisztikus külsőtől kezdve az egészen ismerős, korra jellemző luxusautós vonalakig (mint pl. a Mercedes-Benz S-Class W126). Végül az utóbbi győzött, igaz a terv sokszor változott, közben pedig a konkurencia is feltűnt az USA piacán, a Honda által patronált Acura ugyanis már 1986-ban megjelent a Legend-del, habár az egy kategóriával lejjebb volt pozicionálva.

219 lehetséges név közül kiválasztották a Lexus-t, majd 2.700.000 tesztkilométert követően 1989-ben végre elérkezett az igazság pillanata, a Detroiti Autószalon keretei között bemutatták az LS 400-at. Talán jól szemlélteti a kiélezett japán rivalizálást, hogy az első Infiniti, a Q45 is itt debütált – az már másik lapra tartozik, hogy a Lexus végül alaposan lehagyta a Nissan „leánymárkáját”. A taharai gyárból kigördülő LS 400 1990-ben Európába és Ausztráliába is bekopogtatott, Toyoda nemzetközi tervei tehát beválni látszottak.

Nem mellesleg a marketingesek is remek munkát végeztek, a szintén 1989-es, azóta már legendássá vált, „Balance” nevet viselő TV reklámban egy próbapadon gyorsították fel 145 mérföld/órás (233 km/óra) sebességig az LS 400-at, melynek motorháztetején eközben egy pezsgőspoharakból épült piramis állt. Mozdulatlanul.

Méltóságteljes, erős, csendes, minőségi – ezek voltak a Lexus hívószavai, amivel lassan, de biztosan meg is találta vevőközönségét az oly sokáig csiszolgatott bemutatkozó modell, mely 1991-re már az első volt az USA importautói között. Nem csak a leendő vásárlókat, de a tulajdonosokat is árgus szemekkel figyelték a japánok, akik olyannyira komolyan vették a visszajelzéseket, hogy a gyártás megkezdését követően visszahívták mind a 8000 eladott darabot egy mindössze 2 példánynál jelentkező kábelezési probléma miatt (túlmelegedett a féklámpa). Külön figyelmesség, hogy az átvizsgálást követően tele tankkal kapták vissza a tulajok az autóikat. Az meg már csak hab a tortán, hogy 20 nap alatt az összes LS 400-at átnézték.

A Kunihiro Uchida formaterve alapján megálmodott, teljesen új alapokra épülő, 4 mm híján 5 méteres LS 400 kivívta magának a bizalmat. A hátsókerekes óriás egyetlen motorral készült, az 1UZ-FE jelű, 353 Nm maximális nyomatékú, 4 literes, 32 szelepes V8-as erőforrás magabiztosan mozgatta az 1.7 tonnás testet. Az erőátvitelért 4 sebességes automata felelt, az A341E kódnevű váltóval egészen a kétezres évek elejéig szereltek a Lexusok mellett Toyotákat, sőt, még Volvókat is. Az LS 400 kétségtelenül vonulós autónak készült. A százas tempót 8 szekundum alatt érte el, ennél a sebességnél mindössze 58 decibeles zajerősséget mértek az utaskabinban. Ugyanakkor nem áldozták fel a némaság oltárán a sebességet, ha kellett, ment a Lexus, melynek végsebességét 250 km/órában határozták meg.

A megkapó külső és a teljesítmény mellett a kényelem és a kidolgozottság is fontos összetevője volt az LS 400 sikereinek. A tökéletesre hangolt légrugós futómű szinte eltüntette az úthibákat, odabenn kaliforniai dió és bőrbevonat, Optitron műszerfal, valamint soft-touch kezelőszervek várták a vezetőt és az utasokat egyaránt. Elektromos és memóriás ülések, tükrök, kormánykerék garantálták a komfortot, az opciós listán pedig prémium hangrendszer és beépített telefon is szerepelt.

1991-ig bezárólag csak az Egyesült Államokban 91 ezer darab talált gazdára az LS 400-ból, a következő évben pedig már jött is az első frissítés – egy olyan autón, amit előtte hosszú évekig formálgattak! 50 ponton érte változtatás a Lexust, többek között a vásárlók és a kereskedők visszajelzéseit is figyelembe vették. Nagyobb tárcsafékeket és abroncsokat kapott az LS 400, de a felfüggesztés és a szervokormány is finomhangoláson esett át. Hangsúlyosabbá tették a hűtőrács krómozását, digitális kilométer-számlálóval és utasoldali légzsákkal is ellátták a modellt. Belpiacos testvérét, a Celsior-t a világ első hangvezérléses GPS-ével is meg lehetett vásárolni.

Az első generációs LS 400 végül 1994 szeptemberében búcsúzott el, 165.000 darab készült belőle, akik pedig valaha is birtokosai voltak, azoknak vélhetően a mai napig is ez az autó az etalon. A „Luxury Sedan”-nal a japánok megmutatták, hogy miként kell sikeresen egybegyúrni a mindenre kiterjedő fejlesztési munkálatokat, a piac felmérését, valamint az alázatot.

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak