ZiL-112 Sports – szovjet szuperautó

Mintha egy elnagyolt Ferrari Testa Rossát, vagy éppen egy Shelby Cobrát látnánk, nem meglepő módon nagyjából a korszak – tehát az ötvenes évek vége, hatvanas évek eleje – is stimmel, a különbség „annyi”, hogy a ZiL-112 Sports-ból mindösszesen két példány létezik. Az említett modellekhez képest pedig a Vasily Rodionov által megálmodott (?), zárt pályákra szánt autókülönlegessége igazi nehézfiú volt, több okból is.

ZiL-112 Sports

Kétség sem férhet hozzá, hogy a meglepően jámbor képű ZiL megalkotásának célja nem a tömeggyártás előidézése volt, inkább egyfajta erődemonstrációnak vehető a születése, amivel a szovjetek bebizonyították, hogy ők is képesek komoly versenygépet tenni az aszfaltra. Ferrari hasonlóság ide, vagy oda, a 112S nem lett elalibizve, tárcsafékekkel, és önzáró diffiművel látták el a mintegy 1.33 tonnás modellt.

Az első, 1961-es évjáratú darabot 6 literes, 230 lóerős V8-as blokkal szerelték, a ZIS-110-től örökölt, felpiszkált motorral pedig nem volt szégyenkezni valója a pályán. Ennek ellenére a fejlesztések nem álltak meg, a második modellnél már 270 lóerősre húzták fel ugyanazt az erőforrást, és mintegy 30 kilogrammos súlycsökkenést is sikerült elérni. Érdekesség, hogy nem csak a motor érkezett a ZIS-től, hanem a váltó is, a kormánymű, illetve a futómű pedig a Volga M21-től származott.

ZiL-112 Sports

ZiL-112 Sports

Az átdolgozott típus 9 másodperc alatt teljesítette a százas sprintet, maximális sebessége pedig elérte a 260-270 km/órát. A ZiL-112S nem csupán időrekordokat állított be, de 1964-ben és 1965-ben Gennady Zharkovval a volán mögött a szovjet bajnokságot is az első helyen fejezte be.

Mindkét példány sorsa szerencsésen alakult, az első kivitel a Rigai Motormúzeumban látható, a másik pedig egy svéd gyűjtőhöz került.

Címkék

Kapcsolódó tartalmak

Ez is érdekelhet

Close