3,7 literes űrsikló vagy 1,5 tonnás őshüllő? – 1953 Kaiser Dragon | Villám Veterán
Korának egyik legelőremutatóbb amerikai luxusautója volt, mégis a feledés homályába merült. Ez pedig nem más, mint az egymodelléves Kaiser Dragon!
Németes hangzású neve ellenére a Kaiser egy amerikai gyártó volt, aminek a története megérne egy önálló cikket is. Röviden összefoglalva a Kaiser Motors-t Henry J. Kaiser nehézipari mágnás alapította 1945-ben, aki korábban már számos úthálózat, gátrendszerek és hosszú távokat átszelő csőrendszerek rekordidejű kiépítéséről vált híressé.
A háború pár évében hadihajókat gyártott, majd annak lezárása után a személyautók piacára is be akart törni. Ez sajnos nem sikerült, ’53-ban egyesült a Wyllis-Overlanddel és megalapították a Wyllis Motors-t. 1963-ban a céget Kaiser Jeepre nevezték át, ám akkor már jó ideje nem gyártottak Kaiser márkás autókat, mivel az utolsó darabok 1955-ben hagyták el a gyártósort.
Ugorjunk vissza 1953-ba, mikor még minden jobb volt. A háború után a független gyártók előnnyel indultak, viszont az évtized közepére már nem, vagy csak nehezen tudtak lépést tartani a konszernekkel. Megszűnésükig több olyan modellt is gyártottak, amik sokat lendítettek az amerikai autózás fejlődésén, ám ezek mára már a feledés homályába vesztek. Egyik legkülönlegesebb példájuk a Kaiser Dragon volt, ami évekkel megelőzte saját korát – erről később részletesen.
A „Dragon” elsőként 1951-ben bukkant fel, mint felszereltségi szint, majd az 1953-as modellévben már önálló típusként szerepelt a Kaiser kínálatában. Mivel ez egy egymodelléves típus volt, így nem is meglepő, hogy összesen csak 1.277 darab készült belőle. Termelése idején a Kaiser legdrágább luxusautója volt. A GM választékához viszonyítva 3.924 dolláros árával nem csak, hogy közel 600 dollárral drágább volt, mint a Roadmaster limuzin, a Buick legjobban felszerelt limuzinja, de az alap Cadillac-ekkel is felvette a versenyt.
Ez nem is csoda, hiszen a Dragonok olyan szükségtelen extrákkal rendelkeztek, mint az aranytábla, amibe a megrendelő nevét vésték, illetve az aranyszínű díszek, amik tényleg tartalmaztak aranyat! A kiegészítők kistáját tovább bővíti a vinyllel behúzott tető, ami a ’70-es évek amerikai autóinak egyik jellegzetessége volt, így ezzel a designelemmel nagyjából 20 évvel előzte meg saját korát!
A világháború lezárását követően megkezdődött az űrverseny időszaka, ami a korabeli autók formatervére is hatással volt. Személy szerint azt mondanám, hogy az ’53-as (és ’54-es) Kaiserek formavilága messzemenőkig jobban képviseli a korai jet designt, mint bármelyik más gyártó modellje. Miért?
A többi gyártó ’53-ban még lavírozott az autók és űrhajók formatervi egybeolvasztása között, a Kaiserek orrszerkezete viszont inkább hasonlított egy űrjárműre, mint autóéra. A hatalmas első krómlökhárítón már egyértelműen látszódtak a rakétákat utánzó, un. „dagmar” ütközőbabák, illetve a hátsó löki oldalsó elemei az évekkel későbbi MOPAR és GM modellek változataiéra hasonlítanak.
Ezek mellett az ’53-as Kaiserek már rendelkeztek uszonycsökevényekkel: A hátsólámpák űrhajók lángcsóváira emlékeztetnek. Igaz, ezek még nem uszonyok, viszont ezek a lámpatestek jobban hasonlítottak a későbbi uszonyokra, mint a kortárs automobiloké. Ha Te nem így gondolod, írd meg, hogy miért, kíváncsi vagyok a véleményedre!
A Dragon utastere több érdekességet rejt, mint gondolnánk. Az első, hogy a két üléssoron 6 személy utazhat úgy, hogy egyiküknek sincs helyhiánya. A sebességmérőt és a visszajelzőket egy „Uniscope” stílusú foglalatban egyesítették, ami akkoriban gyakori megoldás volt, ám erre inkább azt mondanám, hogy a kortárs Chryslerekról koppintották. A műszerfalat viszont kipárnázták, hogy egy karambol esetén csökkentse a személyi sérülés lehetőségét. Ezt a konkurencia csak évekkel később kezdte alkalmazni.
A korabeli reklámokban úgy hivatkoztak a Kaiserekre, köztük a Dragonra is, mint az USA első „biztonsági automobilja”. Ez nem igaz, azok az 1948-as Tucker 48-asok voltak. A Kaiser csak lekoppintotta az ötletet, s mivel a Tucker addigra már megszűnt, nem kellett pereskedéstől tartania.
Az ’53-as Dragonokat a Kaiser Supersonic Six fantázianevű erőforrásával szerelték. Itt azért én megjegyezném, hogy ez a megnevezés egy kiváló marketingfogás volt, mivel akkoriban az emberek kaptak minden olyan termékre, ami az űrre, repülésre vagy űrutazásra utalt. A 3.707 köbcentis, sor-6-os motor 118 lóerő és 258 Nm-nyi nyomaték leadását tette lehetővé.
Váltót viszont nem fejlesztettek, a GM 4 fokozatú Hydra-Matic automatáját használták. A „Szuperszonikus Hatos” 19,2 mp alatt gyorsította az 1.590 kg öntömegű géptestet 100-ra, csúcssebessége 142 km/h volt. Ezek nem tragikus, de nem is jó értékek, ráadásul 16,3 literes átlagfogyasztásához képest a 64 literes tank szerintem kicsi – egy teli tankkal 392,6 km-t tudott megtenni.
Összegzésképp csak annyit mondanék, hogy az ’53-sa Kaiser Dragon egy kifejezetten tetszetős luxusautó volt, ami ma már igazi különlegességnek számít. Mit gondolsz, ha Te ’53-ban új luxusautó vásárlásán gondolkodtál volna, Te a Dragont választottad volna, vagy inkább a Buick és Chrysler kínálatában keresgélték volna? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!
A típus fontosabb adatai röviden
- Márka és típus: Kaiser Dragon
- Kivitel: limuzin
- Gyártási év: 1953
- Formaterv használata: 1952-1953
- Öntömeg: 1.590 kg
- Szállítható személye száma: 6
- Motorelrendezés és térfogat: 3.707 ccm-es sor-6 (Supersonic Six)
- Váltó típusa: 4 sebességes Hydra-Matic automata
- Maximálisan leadott lóerők száma: 118 LE
- Maximálisan leadott nyomaték: 258 Nm
- Csúcssebesség: 142 km/h
- 0 – 100-as gyorsulás: 19,2 mp
- Átlagfogyasztás: 16,3 liter /100 km
cikk/fotók: Tarsoly Bálint