BMW Múzeum – Müncheni kitérő
A Stuttgarti Mercedes múzeum után hazafelé vettem az irányt, a következő 220 km gyorsan eltelt amíg elértem Münchenbe, ahol a BMW múzeum székhelye található. A túl korai érkezés miatt elsőnek a BMW Welt-et vettem célba, amely közvetlenül a múzeum mellett található. Az élménycentrumot 2003 és 2007 között építették, alapterülete 25.000 négyzetméter, három emeleten terül el, magassága 48 méter.
Az alsó szint ad otthon a BMW csoporttagoknak a Mini-nek és a Rolls Royce-oknak is. Volt egy gyönyörű fekete-szürke Phantom is, a V12-es 6749 köbcentis motorral szerelt modell ára 855.000 $-tól indul, egészen 1.1 millió $ -ig („potom” 310 millió forintért bárki megvásárolhatja).
A múzeum madártávlatból egy BMW emblémát formál meg amelyet Karl Schwanzer osztrák építész álmodott és tervezett meg. Ez a létesítmény 1973-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt (2004 és 2008 között felújították az eredetileg 1000 négyzetméteres területet, amely immáron 5000 négyzetméteren terül el, ahol így most már „kényelmesen” elfér a 120 kiállított jármű). A múzeum elérte az évi 250 ezer látogató számát és az idő előrehaladásával egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
A múzeumba belépve egyből négy repülőgép motort fedezhetünk fel a jegypénztárak mellett. Látható egy BMW 003-as, második világháborús gázturbinás sugárhajtómű, amelyből kb. 500 darab készült 1940-től. Említésre szorul még a 801-es 42 literes 14 hengeres 1560 lóerős repülőgépmotor is. Elérve a recepciót és a jegypénztárat kiderült, hogy itt nem kapnak a látogatók „Audio Guide”-ot, helyette egy telefonos applikáció tölthető le, amin sajnos nincs magyar nyelv. Ezután két útvonal is választható volt, elkezdeni az alapoktól, vagy megismerni a jövő autóit. Én az előbbinél döntöttem, a sort a régiségeknél kezdtem meg.
Egy hatalmas üvegfal mögött lehetett megcsodálni a BMW első motorkerékpárját az 1923 és 1926 között gyártott BMW R 32-öt, erőforrása 494 köbcentis, két hengeres 8,5 lóerős, ehhez párosult a 122 kg-os pehelysúlya. Gyakorlatilag a komplett R szériát láthatják a látogatók, az R 68-as, R 51-es, R 2-es, R 63-as és R 1200 C motorkerékpárokat beleértve, de ott a BMW K 75 RT mentőmotor, vagy a R80 G/S is, mint különlegesség.
A kétkerekű részleg melletti helyiségben volt egy szürke és egy piros BMW 3/15 PS DA 2 (becenevén „Dixi”) amit 1929 és 1931 között gyártottak, a 4 hengeres 747 köbcentis 15 lóerős motorja 75km/h-ás csúcssebességet (5,5 literes átlagfogyasztás mellett) produkált.
Ugyanitt van kiállítva a 23 literes, 300 lóerős BMW IV repülőgépmotor, amelyet 1918-1919 majd 1924 és 1928 között gyártottak, az Albatros L 74-be (összesen két példány készült belőle), a Heinkel HD 39-be (1926-ban egy modell készült el), és a Junkers F 13-ba.
A BMW Square az első bemutatóterem, ahol szinte mindig más autókat állítanak ki, most éppen az elég intenzív színvilággal megspékelt, Warhol-féle M1 Art Car-t láthattuk, mögötte pedig két 3.0 CSL-t az egyik Frank Stella a másik Alexander Calder alkotása. Illetve volt még egy 320i Turbo is 1977-ből.
Minden bemutatóteremnek saját nevet adtak, a következőnek a „House of Brand” (A Márka háza) amelyben három jármű volt kiállítva. Elsőnek a BMW Isetta 250-et (becenevén Buborék) vettem szemügyre, ebből a modellből összesen 26.646 példány készült el 1955 és 1957 között, erőforrása 1 hengeres, 245 köbcentis 12 lóerős, viszont a súly/lóerő arány miatt a kis kasztnit 85km/h-val tudta „repíteni”.
A másik sarokban lévő narancssárga BMW 2002 TI csak úgy ragyogott az emelvényen, ebből a szériából 16.448 darab készült 1968 és 1971 között, motorja 4 hengeres 1990 köbcentis 120 lóerős és az 5 gangos manuális váltója lehetővé tette a 185 km/h-ás maximális sebességét.
Ehhez a teremhez tartozik (igaz most más helyszínen volt) a gyártás végéről származó 1964-es BMW 700 LS Coupe, készült a modellből szedán, coupe, kabrió és RS versenyautó is, utóbbi speciális aerodinamikus karosszériával.
A soron következő a „Tower of the Model Lines” (A torony idővonala), egy speciális emelvényen látható a 745i (soros 6 hengeres 3,3 literes 252 lóerős), 633 CSi (szintén sor 6-os 3,3 literes 200 lóerős), 520, (4 hengeres 2 literes 115 lóerős) és 323i (2,3-as 143 lóerős soros 6 hengeres) négyes.
Az M szériát bemutató terem következett ahol a sort az 1978-as BMW M1 kezdte, közvetlenül előtte a 83-as 635CSi, utána a gyártás elejéről származó 84-es M5-ös, mellette a pirosban pompázó M3-as 1989-ből. A sorozatot két modell zárja: az M Roadster kabrió 1997-ből és a BMW M3 CSL 2003-ból. Az autók mögötti résznél felfedezhető egy mini motorblokk kiállítás 1978 és 2002 között. A padlón volt egy WiFi jel, ha valaki rálépett, egy érzékelő működésbe lépett, mire az adott motorhangot játszották le.
Ez a kép a különböző típusoknak a neveit és logóit mutatja be az 1970-es évektől napjainkig, megtalálható itt az M szériától az Z szériáig minden, a 90-es évek legvégén csatlakozott hozzá az X generáció is. Érdekesség, hogy lényegében a mennyezetről lógatták le az installációt.
A Motorsport terem átépítés alatt volt, emiatt csak 3 kiállított jármű parkolt itt (a szokásos 4 helyett). Az 1989-es első generációs BMW M3 Group „A” 4 hengeres 2.5 literes 355 lóerős motorja és a 310 km/h végsebessége megszilárdította helyét a versenyvilágban. A sarokban egy olyan autó állt, amely elég ismert lehet a fiatal korosztálynak (gondolok itt a Need For Speed nevű játékra). Az ALMS-re (American Le Mans Series) 24 órás versenyére épített BMW M3 GTR 3997 köbcentis V8-as motort kapott 443 lóerővel. Mögötte szépen csendben meglapult egy 1977-es 320-as is.
A korábban említett terem egy tőle távolabbra elhelyezkedő helyiségben folytatódott, ahol korabeli motorkerékpárokat mutattak be, az 1937-es BMW WR 500 (TYP 255) a maga 2 hengeres 193 köbcentis 108 lóerős blokkjával, aerodinamikusan szinte teljesen leburkolt „karosszériájával” 280 km/h-ás végsebességre volt képes, ezekkel az adatokkal 14 évig tartotta a leggyorsabb motorkerékpár világrekordját!
A következő nagy teremben az „ikonikus evolúciót” lehetett megnézni. Balról jobbra haladva az első jármű egy 1966-os BMW 1602-es, mellette egy első generációs, már a gyártás végéréről származó 1983-as 323i tündökölt, amelyet 4 hengeres motorral szereltek – viszont 1975 és 1977 között készült belőle 6 hengeres változat is. Ez a modell indította el a BMW legendás 3-as szériáját. A soron következő fehér színű 1986-os BMW 325i az első kabrió. Hű társa mellette az 1989-es 325iX, amely már összkerékmeghajtással volt kapható. (1994-ben 2,3 millió példány talált gazdára, a második generációs BMW 3 széria minden eladási rekordot megdöntött). Utána volt még egy szép BMW 328i Coupé (erőforrásait az 1,6 literes 4 hengerestől a 3.2 literes 6 hengeresig lehetett válogatni).
Az ezen a szinten lévő utolsó teremben a dizájné volt a főszerep. A falakat mozaik-képekkel díszítették. A kiállított agyagmodell egy hatodik generációs 3-as BMW-t formál meg, abból is a 4 ajtós szedán F30-ast. A bal sarokban egy prototípus látható, a jobb sarokban pedig egy műszerfal, célja a belső fejlődésének bemutatása.
A következő helyszín már egy emelettel alattunk volt, ahol egy 1939-es BMW 328 „Mile Miglia” Roadster állt, érdekessége, hogy Olaszországban, azon belül Milánóban készült. Erőforrása soros 6 hengeres 12 szelepes, 1971 köbcentis, 135 lóerős, ehhez párosult a 4 sebességes manuális váltó, a hátsókerék hajtás, az alumínium kasztni és a közel 200km/h-ás végsebesség. Összesen két példány készült belőle.
Ebben a teremben voltak még kétkerekűek is, ilyen a BMW R5 2 hengeres 500 köbcentis sportmotor, amelyet 1935-ben mutatott be a gyártó, a mögötte lévő modell a BMW R90S szintén két hengeres 898 köbcentis 67 lóerős blokkja elérte a 200km/h-ás végsebességet. Itt helyet kapott még egy kék színű, 71-es BMW 3.0 CSI is.
Az utolsó bemutatóterem felé haladva útközben két BMW M6 GT3-ast lehetett szemügyre venni, a fehér John Baldessari keze munkája, mellette a szürke Augusto Farfus brazil autóversenyzőé.
A legfelső emeletre érve láthattuk a jövő autóit, prototípusait, terveket és új ötleteket. Egymás mellett foglalt helyet a BMW E1 és a BMW C Evolution névre keresztelt korai elektromos autó és nagyrobogó. Előbbiről azt érdemes tudni, hogy 1991 és 1993 között gyártották, 32kW-os elektromos erőforrása a hátsó kerekekre fejtette ki az erejét, maximális sebessége 120 km/h, hatótávolsága 200 km környékén alakult. Utóbbi esetében mindössze 6.8 másodperc alatt megvolt a 0-100, végsebessége viszont elektronikusan határolva van 129km/h-ra, hatótávolsága 160 km, kapható volt 26 és 48 lóerős változatban.
A múzeumról pár gondolat: voltak olyan részek, amelyek le voltak zárva a látogatók elől felújítás miatt, ám mivel ezt kitáblázni nem nagyon sikerült, sokan nem tudták, merre is menjenek. Aki nem használta a telefonos applikációt, az valószínűleg elég könnyen elkavarodott. A múzeum mindezek ellenére nagyon szép és igényes, bár a terület kihasználásról ez már nem mondható el. Hosszú üres folyosókkal és félig üres termekkel lehetett találkozni útközben.
A BMW Múzeum München belvárosához közel helyezkedik el, a Welt-rész (hétfőtől-szombatig 7:30-12:00-ig, vasárnap 9-12 között), a múzeum része (keddtől-vasárnapig délelőtt 10 órától este 18 óráig) van nyitva. A belépőjegy 10 € (~3230forint), cserébe egy tartalmas, egész napos és felejthetetlen élményt nyújt akár az egész család számára, mindenképpen megéri ellátogatni, ha a közelben jártok!
Cikk | Képek : Lajos Zsolt