Bricklin SV-1 – bukólámpás bukta

Az Egyesült Államok autós történelmének egyik elfeledett érdekessége a Bricklin SV-1, melyből csupán 2854 példány készült, és jókora anyagi bukással végződött a története. A hetvenes évek derekán, a már akkor járműpiaci körökben mozgó, harmincas éveiben járó Malcolm Bricklin álmodott egy nagyot, és úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne egy merész formatervű négykerekűvel beleírni magát az USA legendás autóinak nagykönyvébe. Ezzel a gondolattal semmi probléma nem volt, a baljós mellékszálakkal, melyek végül az SV-1 csillagának idő előtti leáldozását hozták, már annál inkább.

Az olajválság még a legnagyobb márkákkal is csúnyán elbánt, Malcolm azonban pont ebben az időszakban szerette volna sikerei csúcsára juttatni a sirályszárnyas, bukólámpás jövőautót. 1974-ben, Kanadában kezdődött meg a gyártás, a gyengeségek pedig már az elején egyértelműek voltak. Bár a biztonsági fejlesztésekre nagy hangsúlyt fektettek az SV-1 esetében, az összeszerelés pocsék volt, illetve a műanyag karosszériaelemek tartóssága is hagyott némi kívánnivalót maga után.

Ennek ellenére az automata ajtók és a bukólámpa meglehetősen látványosnak hatottak, bár az összképet nézve nem feltétlenül volt sikerre ítélve a forma. A több mint másfél tonnás autóba a gyártás első évében 220 lóerős, 5.9 literes, AMC  360 V8-as erőforrás került, 1975-ben pedig 5.8 literes, 175 lóerős Ford Windsor 351 V8-assal szerelték. Az utóbbival elért 166 km/órás végsebesség, és a 19.3 literes gyári átlagfogyasztás sem volt éppen vonzó adat.

Mivel sem az eladások, sem az anyagiak szempontjából nem volt túl rózsás a helyzet, ezért 1975-ben csődöt jelentett a cég, aztán ’76-ban még összeszereltek néhány modellt, majd véget ért az SV-1 története. 35 millió dolláros bukta ide, vagy oda, Bricklint azért nem kell annyira sajnálnunk, továbbra is maradt az autóipar körforgásában, ő volt például az, aki a nyolcvanas években az USA legolcsóbb járgányának kikiáltott Yugót piacra dobta, ami bár szintén nem lett egy sikertörténet, 141 ezer darabot mégis értékesítettek belőle.

Visszatérve az SV-1-hez, manapság természetesen már komoly gyűjtői értéket képviselnek a fennmaradt darabok, álljon itt emlékül egy rövidke felvétel a sirályszárnyas kétajtósról:

Bense Róbert