Citroën 100 – a kényelem útján – I. rész
A Citroën mindig is nagy hangsúlyt fektetett a gördülési komfort két fontos tényezőjére: a felfüggesztésre és az ülésekre. A francia márka úttörő szerepet játszott a kényelmet szolgáló újítások terén, mint például a hidropneumatikus felfüggesztés, az ülések kialakítása, az utastérben található vezérlőgombok ergonómiája, a karosszériák áramvonalassága, az autók forradalmian új felépítése, vagy az utastérben felhasznált újfajta anyagok. Ezek közül több is hozzájárult a kényelem Citroën által elképzelt modern megközelítéséhez, háromrészes cikksorozatban részletezzük a legfontosabb újításokat…
Amikor az autóipar még gyerekcipőben járt, az autók még egyáltalán nem voltak kényelmesek. Az 1919-ben érkezett Citroën Type-A modellel azonban – amely az első igazi, sorozatban gyártott autó volt Európában – a Citroën egy olyan gépkocsit alkotott, amely több kényelmi felszerelést kínált, mint például az indítómotor, a kárpitozott ülések és az elektromos fényszórók. A Type-A egy forradalmian új felfüggesztési rendszerrel volt felszerelve, melynek fordított negyed-elliptikus rugók képezték az alapját. A rugók úgy voltak beállítva, hogy egymással összhangban működjenek, így nem volt szükség lengéscsillapítók alkalmazására. A Citroën vezetése és úttartása már ekkor egy magasabb kényelmi szintet biztosított.
A Citroën Type-C 1922-es bevezetésével André Citroën igyekezett még kényelmesebbé tenni az autót. Az volt a célja, hogy az utasok könnyen be tudjanak szállni az autóiba, és kényelmes üléseken utazzanak, ahelyett, hogy egy kemény ülésre kelljen bekászálódniuk. Még a női vezetőkre, és az ő preferenciáikra is gondolt, jóval azelőtt, hogy a férfiakat előnyben részesítő többi autógyártó megszabadult volna szexista előítéleteitől. A nők igen kedvelték a Type-C modellt könnyű kezelhetősége és vezethetősége miatt, és mert könnyebben lehetett be- és kiszállni az autóból, figyelembe véve az akkori divatot. A Citroën akkori hirdetései külön a női vevőket is megcélozták.
A Citroën gépkocsik kényelmükkel kiérdemelt hírneve messze meghaladta Franciaország határait. Az 1920-as évek elején nem csak Párizsban, hanem Londonban is taxiként használták a Citroën gépjárműveket. A Type-C, amelyből több mint 80 000 darabot gyártottak, sokakhoz közel hozta az autózást. A márka hírnevének köszönhetően, melyet az általa gyártott autók kényelmével vívott ki, már az 1930-as években maga XI. Pius pápa is egy Citroënt rendelt magának.
A Citroën teljes típuskínálata, a kis családi autóktól kezdve egészen a felsőkategóriás gépkocsikig, újításaival tűnt ki a többi autó közül. Az 1920-as években a Citroën acélból készült, merevebb karosszériájú gépkocsikat gyártott, mint például a B10, hogy jobban elszigetelje az utasteret az útegyenetlenségek hatásaitól és a külső környezettől. Az 1926-ban bemutatott B14 modell szervofékkel volt felszerelve, ami jelentős újításnak számított, és lehetővé tette az autó könnyebb fékezését.
André Citroën meg volt győződve arról, hogy a siker kulcsa a nagyobb kényelem. 1928-ban a gyártó piacra dobta az AC4 és az AC6 sorozatot, melyek mindegyike luxuskivitelű tartozékokkal volt ellátva. 1929-ben a C6 limuzinnal egészül ki a kínálat, amely számos vezetést segítő rendszerrel, és az utasok kényelmét szolgáló luxuskivitelű részletekkel büszkélkedett, mindezt egy szilárd karosszériába zárva.
A Citroën volt az első autógyártó Európában, amely gumibakokra szerelte motorjait, hogy csökkentse a rezgéseket az utastérben, megalkotva ezzel a „lebegő motort”. Rövid időn belül a C4, a C6 és a Rosalie modelleknél is alkalmazták ezt az eljárást, és a zseniális marketingérzékkel megáldott André Citroën úgy döntött, hogy a lebegő motorral szerelt összes modellt a nyugalmat jelképező hattyút ábrázoló jelzéssel díszíti.