Honda NSX – vigyázat, gép közlekedik

A Honda kavicsot dobott az állóvízbe, amikor 1989-ben, a Tokyo Motor Show-n bemutatták a számos újdonsággal és jövőbemutató formatervvel rendelkező NSX-et. A siker borítékolható volt, de arra kevesen gondoltak, hogy több, sportautókra specializálódott márkát is maga mögé utasít a japán gyár.

Az alacsony, szinte fű alatt közlekedő, középmotoros, hátsókerekes NSX immár 27 éve tartja bűvöletben a japán sportkocsik rajongóit. A 3000 köbcentis V6 VTEC benzinmotorral ellátott Honda alaposan odamutatott az európai autógyártóknak, hiszen technológiában és kinézetben is előrébb járt jó néhány konkurens modellnél. Olyan újdonságokat mutatott az NSX, mint a teljes egészében alumíniumból készült, speciális kémiai bevonattal kezelt karosszéria, ami az autó súlyának szempontjából kulcsfontosságú előrelépés volt. De érdemes megemlíteni a független, négycsatornás blokkolásgátló rendszert is, a változtatható szelepvezérlést és az elektromos gázpedált is. A japán tervezők és megvalósítók kitartó munkával érték el, hogy az NSX iránymutató gépezetté váljon. A nyugati márkáknak fel kellett kötni a felkötni valót, jó példa a Ferrari, amely ebben az időszakban kapott hideget-meleget, talán maguk sem számítottak arra, hogy a Honda így elcsavarja a rajongók fejét. Az innovatív megoldások mellett persze gondoltak a tartósságra is, mára kiderült, hogy az NSX az egyik legmegbízhatóbb sportautó, több százezer kilométerrel a hátuk mögött is tökéletesen működő erőforrással büszkélkedhetnek. Persze korántsem volt hibátlan az NSX, magassága és kanyarodási íve miatt óvatosan kellett vele közlekedni, a parkolás szintén nem volt az erőssége.

1992-ben érkezett meg az NSX Type-R, amely még könnyebb volt, és valóban a színtiszta sportélményre készítették. Ebből a típusból számos extrát kivettek és minél több helyen törekedtek a súlycsökkentésre, a Type-R a versenypályákra készült. Különleges modell volt az NSX-R is, melyet már az ezredforduló után kezdtek gyártani. A Honda szénszálas anyagok segítségével még könnyebbé tette a konstrukciót, viszont a motor teljesítménye nem változott a gyári NSX-hez képest. A kényelmet előnyben részesítők is örülhettek, hiszen az NSX-S inkább a fényűző oldalát mutatta be a típusnak, mint ahogy az NSX-T is, amely targa változatban készült. 2002-ben alapos ráncfelvarrást következett, a lámpa, a felnik, és több karosszériaelem is új kialakítást kapott, de ez már egy – időben – jóval közelebbi történet.

Bense Róbert