Lada-kaland – 11.|12. nap – Balatonfüred | Tapolca

Ne feledjétek, hogy a túra támogatásával esélyt teremtetek magatoknak arra, hogy megnyerjétek a Lada 1200s-t, nem mellesleg ezzel egy jó célt is támogathattok, a részleteket itt olvashatjátok: retrovasak.hu/nyerd-meg-a-ladat/

Hazánk legmagasabban fekvő városát, Zircet elhagyva a Balaton felé vettük az irányt Icuval és az 1200s-sel. Az éjszakai esőtől kicsit csapzottan, de koppra tankolva gurult a Lada a magyar tenger felé, amit a tavalyi kalandunkkal ellentétben idén az északi part felől közelítettük meg.

Egy dolog azonban nagyon is hasonlított a 2016-os érkezésünkhöz, ugyanis a Balaton ezúttal is kicsit haragosan fogadott minket. A szeles idő ellenére kerestünk egy szabadstrandot, egészen Örvényesig gurultunk (tudjátok, amiről az általunk imádott Hollywoodoo is írt egy dalt), ahol a strandkék pad, és a lángos mellett egy Balatoni világos biztosította a napi retróadagunkat. Sajnos egyre kevesebb ilyen hangulatos „nyilvános” partszakasszal találkozni, a tó többsége ugyanis mindenféle kerítésekkel, tiltótáblákkal, épületekkel van elzárva, és mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott, időnként olyan érzés fogott el, mintha teljesen kisajátították volna mindenki imádott Balcsiját.

Ez a savanyú érzés akkor hagyott alább, mikor a Balatonfüredi kikötőben végre megpillantottuk a Jókait. Ha van hamisíthatatlan szabadságérzet, akkor az itt csapott le ránk, a jellegzetes díszítésű, egykori csavargőzös méltóságteljes ringatózással várta az utasokat, kicsit zabos is lettem, mikor megláttam, hogy a mellette lévő, mini-óceánjárót imitáló, üvegfalú hajóra jóval többen váltottak jegyet. Pedig ha ismernék a Jókai történetét, azonnal átszaladnának!

Az 1913-ban vízre bocsájtott hajót érintette a nagy gazdasági világválság, majd 1945-ben elsüllyesztették, két évre rá kiemelték, 1948-ban felújították, az ötvenes évek közepére pedig alaposan átalakították. 1963-tól dízelüzeműként működött tovább, aztán a hetvenes évek végén leselejtezték, és eladták. A Körösre került Jókai gazdáról-gazdára vándorolt, senki nem tudta épkézláb módon hasznosítani, majd „jó szokás” szerint sorsára is hagyták. A fosztogatások és az idő vasfoga által megtépázott Jókait 1990-ben a Tiszalöki Hajójavítóba vitték, ahol Kurusa Sándor tervei alapján kezdték meg a restaurálását. Ám ez a próbálkozás is félbemaradt, így további 7 évet kellett várni arra, hogy Vanyolai Sándor – a jelenlegi tulajdonosa – rátaláljon. Az ezredforduló előtt már új pompájában ragyogott a Jókai, de további esztendőkbe került, mire a Tiszán, a Dunán és szárazföldön „úsztatva” végül visszakerült a Balatonra, ahol 2003 óta szeli újra a habokat a hattyúorrú, 104 éves matuzsálem.

Nos, ezekkel a gondolatokkal a fejemben egészen átértékelődött a Jókai fedélzetén töltött egyórás hajóút, mely közben hol a Tihanyi apátság, hol a Balaton fölött végigszáguldó, távoli záporok, vagy éppen a mellettünk komótosan elhaladó, 42 tonna acélból újjáépített Kisfaludy gőzös vonta el a figyelmemet.

A szállásunkra tartva még felvettünk egy kedves stoppos hölgyet, és elfuvaroztuk Csopakra, aztán mi is elfoglaltuk szobánkat a Felkelő Nap Házában, melynek teraszáról olyan panoráma nyílt a Balatonra, hogy még a konzervvacsoránkat is ízletes fogássá varázsolta.

Reggel végre jutott egy kis időm a Ladára is, Icával már napok óta keresgéltünk egy normális lándzsás mosót, de egyszerűen sehol nem esett utunkba egy sem, én pedig már nem bírtam tovább nézni a fékporos felniket, és a hűtőrácsra gyógyult, jobb sorsra érdemes bogárkákat. Így aztán lesuvickoltam a legkényesebb pontokat, és ha nem is úgy néz ki, mint egy félnapos mosdatás után, azért így féltávon túl, lassan 1300 kilométerrel a túra kezdete után is bőven vállalható a Lada megjelenése.

Valamivel jobb idő volt ma, mint csütörtökön, ezért kora délután még lenéztünk kicsit a partra, majd 4 óra körül Tapolca felé vettük az irányt, ahol a Rozsdamarók Veteránjármű Egyesülettel találkoztunk. Eleve már ott meglepődtünk, hogy Pannoniás felvezetést kaptunk, majd a helyszínre megérkezve örömmel láttuk, hogy a több mind 80 fős létszámú egyesület számos tagja megtisztelt minket a jelenlétével. A teljesség igénye nélkül: oldalkocsis Pannonia, Jawa, és MZ Trophy, és egy Simson Star is képviselte a kétkerekűeket, valamint két kocka Lada, és egy Renault R4 is beállt mellénk, de Perger Zoltán Dacia Taxija is igazi látványosságnak számít a környéken. Annyit már most mondhatok, hogy fogtok még róla hallani a retrovasak.hu-n!

Mohos Csaba, az egyesület elnöke, – aki sajnos nem tudott eljönni – 2000-ben döntött úgy, hogy a környékbeli motorosokkal túrát szervez, ebből alakult ki szépen-lassan a klub, mely 2009 óta hivatalos formában működik, és a veteránok szeretete mellett a hosszú éve tartó barátságok és a jótékony célok is összetartó erőként vannak jelen a csapatban – többek között a vörösiszap-katasztrófa után is gyűjtést szerveztek.

Úgy fest, hogy este még belefér egy kis lazítás a 12. napunkba, átnézünk Icuval a Balaton Fesztiválra, ha már lemaradok a júliusi, bécsi Guns N’ Roses koncertről, legalább egy jóféle tribute-bandával igyekszem magam vigasztalni, a Reckless Roses személyében. Holnap a közelben fogunk mozgolódni, ismét veterános napot tartunk, de a részleteket majd a következő összefoglalóban taglaljuk.

A Lada-kaland következő (nyilvános) állomáspontja vasárnap, székesfehérvári Lada SIPOS-nál lesz, 15-18 óra között. A további programokért katt ide: https://retrovasak.hu/lada-kaland-helyszinek-programok/

A túráról kétnaponta fogunk bővebb helyzetjelentést adni a retrovasak.hu-n, de az összefoglalók mellett érdemes elnézni Instagram-oldalunkra is, ott szintén nyomon követhetitek az utunkat, és az éppen aktuális programokat, megállókat!

A Lada-kaland támogatói: Lada Hungary, Forex Kft., Retro-Auto Kft., Groho Team Kft., Fortuna Bt., Vacer Trade Kft.

Bense Róbert