Mercedes-Benz Múzeum – a járműgyártás csillagai

Ezúttal a Mercedes-Benz Múzeumról készültünk egy beszámolóval, a Stuttgart városában található, színvonalas tárlatot az elmúlt hetekben látogattuk meg, és számos olyan járművet láthattunk, melyek párjukat ritkítják!

Kezdjük kívülről: a rendkívül futurisztikusra sikeredett komplexum 2006 májusában készült el és nyitotta meg a kapuit a nyilvánosságnak. A 8 emeletes épület 47,5 méteres magassága és a kettős csigavonal belső dizájnja úgy lett kialakítva, hogy összesen 16.500 négyzetméternyi hasznos belső területtel rendelkezzen, ám még így is zsúfoltnak érződik néhány emelet. Ami nem is csoda, hiszen odabenn több mint 160 járművet tekinthetünk meg az autógyártás alapjaitól egészen a jelenkorunkban résztvevő modern modellekig.

A bejárat előtt található a legendás ötszörös világbajnok, argentin Juan Manuel Fangio autóversenyző szobra, mellette megformázva az az 1954-es Mercedes Benz W196R versenyautó áll, amellyel világbajnok lett abban, és a rá következő évben is.

A múzeumba belépve rögtön egy igazi gyöngyszem tárul a szemünk elé, a jobb sarokban egy Mercedes-Benz 300 SL (R 107) veterán parkol, míg a bal sarokban egy fenevad AMG C Coupé formájában. A kör alakú recepción tudjuk kikérni a belépőjegyeinket (10 € a felnőtt jegy), ahogy ez megvan, indulhatunk a felvonókhoz, de még mielőtt beszállnánk a meglehetősen modern liftekbe, kölcsönözhetünk ingyenes „Audio Guide”-ot (tárlatvezető eszközt) különböző nyelveken (magyar sajnos nincsen).

2018-ban a látogatók száma elérte az 1 milliós határt, érkeznek ide turisták a világ szinte minden pontjáról. A múzeumban van ajándékbolt, étterem, és Mercedes autókereskedés is, aki nem szeretné megnézni a múzeumot csak a kereskedést, azt ingyenesen megteheti. A létesítmény keddtől-vasárnapig látogatható reggel 9 órától este 18 óráig, hétfőként zárva tartanak. A külső és belső tér kialakítása lehetővé teszi, hogy a mozgáskorlátozottaknak is könnyű legyen a közlekedés.

A kirándulás a legfelső szintről indul egészen a földszintig, időrendi sorrendben. Ahogy haladunk az időben korabeli és történelmi képek vannak a falakon egészen a napjainkig. Ezeken kívül láthatunk kiállított motorblokkokat, üzemanyagcellákat, elektromotorokat, váltókat, korabeli maketteket, serlegeket és díjakat is, de mindegyik szinten találhatóak az adott kornak megfelelő alkatrészek, a monitorokon pedig megtekinthetőek kisfilmek és leírások is.

A legelső teremben találhatóak az világ első négykerekű motoros autói és az eredeti tervrajzok. Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach (szintén hozzájuk köthető az első motorbicikli is) megépítette a becenevén „Daimler Motorkutsche”-ot (magyarul a „Nagypapa órája”), személyszállításra is alkalmas 1 hengeres, 462 köbcentis, 1,1 lóerős járművet, mely 18 km/h-val „száguldozott” 1886-ban Stuttgart utcáin.

Ugyanebben az évben Karl Benz is épített egy hasonló járművet, viszont ennek csak 3 kereke volt, a szintén 1 hengeres 954 köbcentis 0,75 lóerős erőforrása 16km/h csúcssebességre volt képes. A látogatók itt megcsodálhatják az 1900-as évek legelejéről származó gyönyörű négykerekűeket.

A második szinten már buszokat is találunk, említésre szorul az 1969-es Mercedes-Benz LO 1112 Omnibus, amelynek erőforrása 6 hengeres, 5104 köbcentis, 120 lóerős, maximális sebessége 97 km/h. Összesen 21 ülőhely van rajta, 1966 és 1972 között 4848 darab készült belőle. Érdekessége, hogy ez a busz Argentína fővárosából, Buenos Airesből származik.

Ahogy haladtunk lefele, igazi klasszikus modelleket és egy sor érdekes újítást láthatnak a látogatók. A kor előrehaladásával olyan biztonsági fejlesztéseket, illetve ’extrákat’ mutattak be, mint az első törésteszt bábuk, vagy az első légzsákok, az idén 40 éves Mercedes fejlesztésű és korszakalkotó ABS (Blokkolásgátló) rendszerhez pedig animációs kisfilmet is készítettek.

Egy kis kitérő: a blokkolásgátló rendszerrel Gabriel Voisin francia mérnök kezdett el kísérletezni az 1920-as években. Szélesebb körben 30 évvel később terjedt el a Dunlop Maxaret rendszer Nagy-Britanniában. Ennek köszönhetően az olyan nagy angol márkák, mint a Rolls-Royce és a Jensen alkalmazták, ám meglehetősen magas felárat kértek érte. Később a Cadillac, Chrysler, Lincoln és a Denso is megalkotta a saját rendszerüket, viszont megbízhatatlanok és drágák voltak a tömeggyártáshoz. A Mercedes-Benz évekig tartó tesztidőszak után, egy 1978-as S osztályba sikeresen építette be 2217 márkáért (mai viszonylatban ~370 ezer forintért).

A következő jármű, amely felkeltette az érdeklődésemet az 1907-es Milnes-Daimler Double-Decker emeletes busz, amelynek 4 hengeres 5321 köbcentis motorjához 28 lóerő párosul, maximális sebessége 20 km/h, összesen 34 férőhelyes, elsőnek Angliában helyezték forgalomba.

De sikerült lencsevégre kapni egy 1955-ös Mercedes-Benz 300 SLR-t is, amelyből csak két darabot gyártottak. Motorja 8 hengeres, 2982 köbcentis, 302 lóerővel rendelkezik, maximális sebessége 290 km/h. Ne feledjük, 63 éves autóról beszélünk és ezek a számok ámulatba ejtőek, elképesztő, hogy már abban az időben majdnem elérték a 300-as álomhatárt.

A következő gyöngyszem az 1972-es Mercedes Benz MB 300 SEL 6.3, amelyből összesen (meglehetősen költséges karbantartása miatt) csupán 6526 darabot készítettek, a bemutatott modell a gyártás utolsó évéből származik. A V8-as blokkja 6332 köbcentis és 250 lóerős, ehhez a motorhoz párosult a 4 sebességes automata váltó, ennek köszönhetően a maximális forgatónyomatéka 500 Nm. A gyártás korai időszakában a világ leggyorsabb négyajtós luxuskategóriájú autójaként tartották számon.

Testközelből tudtam szemügyre venni az egyetlen, Mercedes Benz ESF 22-est, amely részt vett az ESV (Experimental Safety Vehicle – magyarul: Kísérleti biztonsági jármű) nemzetközi programban, és úgy tervezték, hogy 65km/h-ás ütközési sebességnek is ellenálljon. Négy darab hárompontos biztonsági övvel, erőhatárolóval és övfeszítővel látták el, a vezetőoldalon már a szíjfeszítő helyett légzsák volt, a fékrendszere (kezdetleges) ABS-szel rendelkezett.

A következő emeleten volt szerencsém összefutni egy gyönyörű, 1984-es évjáratú, vajszínű 190 E-vel más néven a „Baby-Benz”-zel, azon belül is a 2 literes szívómotorral szerelt 122 lóerős változatával. Ebből a modellből összesen 638.180-at gyártottak 1982 és 1993 között. Nem sokkal arrébb volt egy ugyanilyen 190-es, ám ez már a gyártás végéről való és ezt a 2.3-as motorral gyártották 1988-és 1993 között, ennek az autónak a különlegessége, hogy az Oscar-díjas színész, Nicolas Cage tulajdonában áll.

Bár még nem feltétlenül a retróvasak kategóriájába tartozik, de fontosnak tartom megjegyezni a német autópálya „rémét”, a Mercedes-Benz C 220 CDI rendőrautót (a 90-es évek végén ez a jármű volt a rendőrség első számú rendőrautója), a kiállított modell a Stuttgarti rendőrségnél volt szolgálatban 2000 és 2002 között, pályafutása alatt kicsit több mint 40.000 kilométert tett meg.

A sort az elektromos autók generáció zárja, abból is az F-Cell mely egy hidrogén üzemanyagcellás elektromos jármű, és aminek az első generációja 2002 óta van a piacon. Ennél érdekesebb azonban a Mercedes Vito elődje, az MB 100-as, másik nevén „RECAR 1”, amit szintén átalakították ugyanilyen meghajtásúvá, viszont méret, teljesítmény és hatótáv különbségek is vannak az előbb megemlített F-Cell autó között, az MB 100 csak 41 lóerős, maximális sebessége 90 km/h, hatótávolsága mintegy 130 km.

Ebben a teremben egy valódi különlegesség is helyet kapott: a Mercedes-Benz Auto 2000 névre keresztelt prototípus, amelyet 1981-ben mutattak be Frankfurtban a Nemzetközi Autókiállításon. A projekt célja a fogyasztás jelentős csökkentése volt, összesen három különböző példány készült belőle, benzinesből a V8-as 3.8 literes (hengerelzáró rendszerrel), a soros 8 hengeres 3.3 literes ikerturbós dízel, és egy gázturbinás változat. A karosszériája úgy lett megtervezve, hogy aerodinamikailag segítse a fogyasztás mérséklését. A kiállított darab a 3300 köbcentis dízel hű másolata.

A múzeum utolsó előtti szintjét kronológiailag sajnos nem nagyon tudtam hova tenni. Elméletileg időrendi sorrendben haladtunk, az 1880-as évektől egészen a napjainkig, ez így is történt, viszont az előbb megemlített rendőrautó mögött volt egy 1952-es 170 V, mellette pedig egy 1937-es 320-as mentőautó. Lehetséges, hogy helyhiány miatt oldották így meg, ami persze nem baj, csak elsőnek kissé furcsának hat.

Az utolsó szint teljes egészében a rally- és gyorsulási gépeké, versenyautóké és versenykamionoké. A sor a modernebb modellektől indul és az autóversenyzés őskorából származó vérbeli „szörnyetegeknél” ér véget. Megtalálható közöttük a Mercedes CLK-GTR GT-től kezdve az SLS AMG GT3-ason át egészen Nico Rosberg F1 W07 Hybrid autójáig (ezzel lett világbajnok) számos különleges példány.

A legvégére maradtak a Daimler Phoenix és Benz versenyautói, amelyek még mai szemmel is a járműgyártás drágakövei. A Phoenix volt a legerősebb versenyautó 1900-ban. Ennek ellenére a magas súlypont, a 300 kg-os motor és a rövid tengelytáv miatt – a korabeli beszámolók szerint – nehezen lehetett az úton tartani. Erőforrása 4 hengeres, 336 köbcentis, 27 lóerős, amelynek segítségével 50 mérföld/órával (80 km/h-ás sebességgel) tudott haladni.

Benz versenyautója megelőzte a korát, hisz a korai autók legnagyobb problémája a motorhűtés volt. Ez a modell már nyitott hűtőrendszerrel készült, különösen hatékony ugyan nem volt, de mégis elegendőnek bizonyult a 14 lóerős 166 köbcentis 2 hengeres motorhoz, ami mintegy 64 km/h-ás csúcssebességre volt képes.

Legszívesebben minden kiállított járműről szeretnék beszámolni, annyira felejthetetlen élményben volt részem, de aki még nem járt itt, ám a közeljövőben úgy dönt, hogy meglátogatja a múzeumot, annak is hagyok felfedezni valót. Meg persze szavakkal és képekkel ezt az élményt teljes egészében nem is lehet visszaadni, úgyhogy aki Stuttgart közelében jár, feltétlenül térjen be a Mercedes-Benz Múzeumba, hogy élőben láthassa ezeket a korszakalkotó járműveket!

Cikk | Képek : Lajos Zsolt