Oldsmobile 88 (első generáció)

1949 és 1953 között gyártották ennek az amerikai autótípusnak az első generációját. A 88-as egészpontosan tíz generációt élt meg és az utolsó 88-as 1999-ben hagyta el a szerelőszalagot. Ezt a típust 1949-ben mutatták be a 76-al és 98-al. A 88 a 78-at váltotta le. Úgynevezett „Futuramic” karosszériával épült fel. Alapból egy hathengeres, benzines, 5 literes motorral szerelték fel, de készült egy „Rocket” változat, ami ugyanolyan 5 literes volt, de már V8-as hengerelrendezésű volt. A sorhatos 105, a V8-as pedig 30 lóerővel erősebb volt, egész pontosan 135 lóerős volt. Gyakorlatilag ez tekinthető az első amerikai izomautónak. Az erőátvitelt egy háromfokozatú manuális váltóval látták el, de emellett még egy Hydra-Matic automataváltóval is meglehetett vásárolni. A járművet egész jó szlogennel árulták. Egy zeneszámnak, mert hozzáírták a „Rocket 88” zeneszámot. Sokan az első rock and roll felvételnek tekintenek. Ennek a járműnek a beindításához szükséges egy gyújtáskulcs és egy gomb is kellett, ahogy a kortárs járműveknél is szokás volt. A gomb szükséges ahhoz, hogy beinduljon az indítómotor, de a kulcs nélkül nem indítható be a személyautó. Ezt a kocsit egy szemcsés levegőszűrővel látták el az első sárvédőn az ajtó előtt szerepel egy „Futuramic” felirat. Hát tény és való, hogy a korához képest egész modern ez az autó. 1951-ben megszüntették a belépő szintű 76-ost és gyakorlatilag az összes 88-ast a Rocket V8-as motor hajtotta. Ekkor alakult ki az új GM gyártmányú karosszériaváltozat, ami a Super 88 karosszériája. Több helyen is megfigyelhető ez a változtatás, ugyanis módosították a hátsó taktust, a tengelytáv pedig 120 hüvelyk volt (az alap pedig 119,5 volt). Még ebben az évben megszűnt a kombi és 1957-ig nem is gyártottak kombit. Lehetőség volt még elektromos ablakot és elektromos ülést is megvásárolni extraként (igen, 1951-ben már volt ilyen). 1952-ben ismét variáltak az autón. Ugyanis kifejlesztettek egy jóval erősebb motort. Az alap 88-as a hagyományos Rocket 88-assal készült, míg a Super 88 motorja 160 lóerőt tudott. Kívülről új rácsot és hátsólámpákat kapott és belülről is volt némi stílusváltás. Extraként már automata fényszóró vezérlést is lehetett kapni. 1953-ban elkészítették a Super 88 továbbfejlesztett változatát, ami a DeLuxe 88 volt, bár inkább hasonlított egy modellfrissített Super 88-ra. Hát vajon milyen lehetett ez a jármű a versenypályán? Hát iszonyatosan gyors. Ezt köztudottan bebizonyította a NASCAR versenyeken. 1949-ben kilencből hat versenyt nyert meg. Ez a járgány egészen 1952-ig gyakorlatilag veretlen volt. 1952-ben egy igazi legenda győzte le, ami nem más, mint a Hudson Hornet. Bár csak 3 évig volt a csúcson, sokan még ma is az első „NASCAR királyának” tartják. 1953-ban egy katasztrófa következett be. Egy tűz elpusztította GM Hydra-Matic gyárat Livonia városában (Michigan állam). A legnagyobb probléma volt az, hogy ez volt az egyetlen Hydra-Matic gyár. Hogy orvosolják ezt a súlyos problémát, pár ezer gépkocsit egy kétsebességes Buick Dynaflow automataváltóval szerelték fel, amíg a GM újra nem tudta indítani a klasszikus Hydra-Matic váltót. A gyártást végül 1953-ban fejezték be. A 88-as típus még ezután kilenc generációt élt meg 1999-ig. Ezzel majdnem az Oldsmobile végéig húzta a név, ugyani a gyártó 2004-ben csődöt jelentett. Szerencsére még ma is nagyon sok jó állapotú darab van, de ennek ellenére horribilis áron cserélnek gazdát.

Köszönjük az összefoglalót Rankasz Dezsőnek!