Polski FIAT 126p 650E (1987)
Az autót testvérem találta egy hirdetésben, és Ő ajánlotta nekem. Mivel csak 70 km-re volt tőlünk, még aznap el is mentünk megnézni, és átvizsgálás után meg is vásároltam. Akitől vettem nem használta, nem is íratta a nevére, mivel csak pár hete került hozzá.
Első és egyetlen igazi tulajdonosa egy győri idős néni volt, aki újonnan vásárolta 1987. szeptember 10-én. Nem sokat használták, ez látszik is az állapotán. Karosszériáját még nem bontották meg, a fényezés 90%-a gyári, még a padlólemez is színre van fújva, sosem alvázvédőzték le, motorját még nem szedték szét, km órája 40672 km-t mutat. Ülésein sehol egy szakadás, a kárpitok mint az új, egyedül a formázott, tető burkolat ereszkedett meg egy kicsit. Érdekesség még, hogy szinte mindenhol FIAT feliratokkal lehet találkozni az autón, a kormány közepén, szívászaj csökkentőn, a fém dísztárcsákon ( sajnos csak kettő volt meg, a másik kettőt az imolai börzén sikerült beszerezni) a műanyag lökhárítók belsejében és még a gyári kipufogó dobon is. A pótkeréken még az eredeti lengyel Stomil gumi van, csomagtartójában megtalálható a gyári hiánytalan szerszámkészlet, műbőr tokos izzókészlet és egy korabeli elakadást jelző háromszög.
Mikor megvettem, motorikusan nem sok teendő akadt vele, kapott egy új vezérműláncot, levegőszűrőt, új rózsaszín Magneti Marelli gyertyákat, friss olajat valamint elvégezték a szükséges beállításokat. A fékhez nem kellett nyúlni, mert azt már valaki korábban felújította. Az utasteret darabokra szedtem, szőnyegeit kimostam, műbőr kárpitjait megtisztítottam, üléseiről az undorító fehér szőrme üléshuzatot jó mélyre eldugtam a pincében. Az egyik ülés alatt megtaláltam bezacskózva a korabeli, utólag a fényszórókra szerelhető műanyag szemöldököket is, ám ezeket én nem szereltem fel. Ha már úgyis szét volt kapva az autó, hát elfújtam egy pár doboz üregvédőt az ajtókba, bordákba, merevítésekbe. Nem elégedtem meg boltban vásárolható ablaktörlő lapátokkal sem, inkább az eredeti Bakony, Lic. M. Marelli feliratú darabokat újítottam fel. A motoron az összes burkolatot újra fényeztem mert elég viharverten nézett ki. Valószínűleg a gyárban nem túl jó minőségben fényezték ezeket az elemeket. Sajnos a homlokfalat korábban már festették, nem túl szépen így ezt is ki kellett javítani. A felniket is újra kellett fényezni mert eléggé lepattogzott a gyári szürke bevonat.
Azóta kapott pár extrát, mint pl. visszajelzős kéziféket, szintjelzős fékfolyadék tartályt, páramentesítő ventillátort (ezeknek mind elő van készítve a helye gyárilag), Olaszországból rendeltem méretpontos Abarth logós szőnyegszettet, Brnoban börzén vásároltam egy borostyános váltógombot és beszereltem egy modern rádiót is, a hangszórót természetesen a gyári helyére építettem be. Később szükség volt még egy kisebb dinamó felújításra is, ami a szénkefék és csapágyak cseréjéből állt. Cseréltünk még első, hátsó kerékcsapágyakat is, a segédirányító karban szilenteket, féltengely menesztőket, gumiharangokat, benzin betöltő gumicsövet, váltókar gumiharangot, a mechanikus indexrelét és feszültség szabályozót lengyel elektronikus darabokkal pótoltam (így biztosabb a tökéletes működés). Tervben van még egy korabeli, szögletes Hella első ködlámpa pár beszerzése is. Szerencsére a 126-oshoz szinte mindent be lehet szerezni kis kutakodással, akár még eredeti alkatrészeket is, olaszoktól, lengyelektől, de akár itthon is akadnak kopó dolgok kisebb autósboltokban.
Javarészt párom használja az autót tavasztól őszig munkába járásra. Városon belül még ma is megállja a helyét ez az 1957-ig visszanyúló konstrukció, városon kívül 75-80 km/h a megfelelő számára de nem jön zavarba akkor sem, ha néha-néha e fölé kúszik a mutató.
Milkovits Krisztián
