Renault Fuego – szenvedélyes francia

Hév, szenvedély, tűz – ezt jelentheti a spanyol „fuego” kifejezés, melyet végül a Renault korát megelőző modelljének nevéül választottak a nyolcvanas évek elején. Valóban egy olyan típus lett a márka történelemkönyvében, melyre ráillik ez az elnevezés, hiszen – bár különösen sikeresnek nem mondható – sokan pont a tüzessége és a különlegessége miatt választották a Fuegót.

Már a megjelenése is megosztó volt, Michel Jardin és Robert Opron ugyanis sutba vágta a nyolcvanas évek egyendivatját. A Citroëntől a Renaulthoz „igazoló” Opron mindazonáltal igyekezett továbbvinni az általa kedvelt formai sajátosságokat, elég megnézni az általa tervezett Citroën SM/GS/CX típusokat, bőven találni hasonlóságokat köztük és a Fuego között.

A még ’89-ig gyártásban lévő Renault 18 alapjaira épülő, leginkább sportkompaktként emlegetett modell az R15/R17 széria utódjaként, 1980 februárjában mutatkozott be, és kezdetben igen kedvelt volt a vásárlók körében. A TL/GTL/GTS kivitelek közül előbbi kettő négygangos manuális váltót, és 1.4-es, 63 lóerős motort kapott, utóbbi ötsebességes manuálissal, vagy háromsebességes automatával volt választható, illetve 1.6-os, 95 lovas erőforrással lett szerelve. 1981-ben jött a TX/GTX, immár kétliteres, 108 lóerős motorral és bőségesebb felszereltséggel, egy évvel később pedig debütált a 2.1 literes turbódízel Fuego is – Ausztráliában ezt nemes egyszerűséggel a leggyorsabb dízelként hirdették. Az extralista is bővült, a ’83-as modellévben a Fuegóban debütált a távirányítós központi zár, és még ebben az esztendőben érkezett a ráncfelvarrott, 1.6-os turbós, 132 lóerős kivitel.

Ezekben az időszakokban igazán jót futott a maga pályáján a Fuego, 1980 és 1985 között 265 ezer példányt gyártottak belőle Európában, az utolsó két évben azonban már jóval kevésbé kapkodtak a különc Renault után. Egyrészt a konkurens modellek is megerősödtek, másrészt a Renault is inkább a 21-re helyezte a hangsúlyt, nem is ok nélkül – hogy maradjunk egy kicsit a számoknál ebből a típusból 9 év alatt közel 2.1 millió készült! Így aztán Franciaországban 1985-ben, Spanyolországban pedig 1986-ban szüntették be a gyártás, igaz a történethez hozzátartozik, hogy Argentínában és Venezuelában még egészen ’92-ig a piacon volt.

A Fuego bár izgalmas időszakot hozott a Renault rajongók életébe, és sokan a mai napig egy jövőbe mutató járműként emlékeznek vissza rá, azonban mára már szinte teljesen kikoptak az utakról. A karosszéria és a beltéri anyagok is meglehetősen fáradékonyak voltak, hogy az elektronikus problémákat már ne is említsük.

Mindenesetre érdemes megnézni, hogy kívül-belül mennyire menő is volt:

Bense Róbert