Škoda-kaland – 1. | 2. nap – Kengyel, Kunszentmárton, Soltvadkert
Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!
Harmadjára csinálom, csináljuk végig a szervezést, a felkészülést, illetve mindazt, ami jellemző a RetróVasak éves kalandjaira, de még mindig van bennem egy kis drukk induláskor. Valahogy érzem ilyenkor, hogy ez az út most más lesz, mint a többi. Picit átszellemül az ember, és ez jó. Valami ismét elkezdődik.
A túra első reggelén 21.583-nál állt a kilométeróra, még Csehországban léptük át a húszezret, és 18.832-nél indult a közös történetünk. Alakul – gondoltam, aztán egyből eszembe jutott, hogy még legalább ennyi kerül bele, mire július 23-án véget ér a Škoda-kaland. Az első pár kanyar után elszállt az izgalom, mintha csak a Téglagyárhoz gurulnék el ismét. Elvégre magunkra, az autóra, és a jó hangulatunkra kell vigyáznunk, minden más majd alakul, az összes napra tartogatunk néhány hangulatos kis kaland-pillanatot.
Az első egyből Kengyelen ért, egészen pontosan annak határától nem messze, a Szélmalom-dombnál. A községhez tartozó Baghy-major környéke egész egyszerűen festői, a kunhalmon álló szélmalomhoz egy kis földúton lehet bejutni, és a méretkülönbségeket szemléltetve egyből készítettem is néhány 105S – malom fotót. A mintegy 15 méteres malom 1850 körül épült, és ugyan a lapátok közül hiányzik egy, valamint sajnos a közvetlen környezete körbe van kerítve, attól még gyönyörű látvány, érdemes ellátogatni ide, akár autóval, vagy éppenséggel vonattal is, hiszen a „Bagimajor” megálló konkrétan a szélmalommal szemben található.
A következő megálló a Tiszaföldvári vasútállomás egyik épülete volt, egyrészt roppant jó fotós hely, másrészt pedig itt találkoztam Sztanó Petiékkel, ha még emlékeztek, tavaly több találkozási ponton is közösen gurultunk a Ladákkal.
Igaz ő most otthon kellett, hogy hagyja a sajátját, de azért a családi járgányukkal elkísérte a Škodát Kunszentmártonig. A Pannónia Szőrme Rt. egykori bejárata ma már inkább egy kültéri időutazásnak tűnhet, és bár azt gondolhatnánk, hogy teljesen elhagyatott, bizony néhány kamion még ki-kigurult a telepről.
Mellesleg a szőrmegyár nem a Greenpeacesek kedvence – ami nem is csoda, tegyük gyorsan hozzá – viszont múltidézésből csillagos ötös. Az alábbi fotó a ’70-es években készült, mellette pedig a hétfői kép, már ezért a párosításért megérte útra kelni aznap.
A hab a tortán a közelben található mini, kültéri traktortárlat – szarvasi Dutrások figyelem, bár gondolom nálam régebb óta ismeritek már ezt a „lelőhelyet”.
Ma Soltvadkert felé vettem az irányt, eseménytelen 140 kilométer volt mögöttem, hacsak az nem számít annak, hogy egy virágládának álcázott Kispók mellett is elhaladtam. Nem tudom, milyen szokás ez mifelénk, de láttam már Trabit és Bogarat is „virágba borítva”.
Soltvadkertre érkezve a Hősök tere volt az úti cél, Tóth Gábor már várt minket a Motor Múzeum bejáratnál. A Dudás Csaba, Tóth Gábor, és Tóth István magángyűjteményéből kialakított tárlat leginkább a hazai kétkerekűeknek állít emléket, párját ritkító kiállítás, mely a világháború előtti évektől egészen a hetvenes évek közepéig dolgozza fel a magyar motorgyártás történetét.
Persze találhatóak itt is Simsonok, Rigák, Verhovinák, de a főszerep mégis a honi járműveké. Van itt „Postás” Danuvia, melyből 400 darabot rendelt a Magyar Posta, de a motorok festését már nekik kellett megoldaniuk. A fali polcokon sorakozó Pannik mellett, a Tünde, és a Berva sem maradhatott ki, alattuk Duna OK-3 oldalkocsi, és Motorkuli példázta a motoros leleményességet. Utóbbi minden elemében szegedi, és amellett, hogy elképesztően mutatós, még egy csomó holmit is képes elnyelni.
Középen egy Pannonia T3/TLB vonzza a tekintetet, a 247 köbcentis, 14 lóerős, mintegy 155 kilogrammos motorkerékpár egy igazi anyakirálynő. Vele szemben egy amerikai piacra készült, szintén szuperritka Danuvia White látható, mellette pedig egy Danuvia Sport 1963-ból – ha akkoriban lettem volna tini, valószínűleg ő lett volna az álmom.
Az időben visszafelé haladva Csepel ritkaságok, prototípusok is láthatóak a kiállításon, ekkoriban rengeteget kísérletezgettek a motorkerékpár-formulákon, jóformán minden évben kijött egy-egy új kivitel, amit nemes egyszerűséggel az adott év számával jelöltek. Az egyik különlegesség a jubileumi emblémás 100/48, mely esetében az 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékeztek. De a ’36-os Csepel Turán és a ’32-es, piros tankos WM Csepel is valódi kuriózum!
Csak ajánlani tudom a soltvadkerti Motor Múzeumot, minőségi, szakmai tárlatvezetéssel vártak minket, sok újdonságot megtudhattam a kor kétkerekűiről, a jövőben egészen biztosan szentelünk egy nagyobb anyagot is a kiállításnak. Fontos, hogy az ingyenesen látogatható múzeum szombaton 14-18 óra között tart nyitva, de előzetes telefonos bejelentkezés esetén más időpontokban is megtekinthető, kapcsolatfelvételért nézzetek át a hivatalos facebook-oldalukra.
Délután megérkeztem szálláshelyemre, a kiskunhalasi Sóstó Csárdához, egy hét híján két éve szálltunk meg itt a Trabanttal, akkor már a túra vége felé jártunk, most azonban még csak a kezdeteknél tartunk! Holnap ’halason kezdünk a helyi Škodás csapattal, majd átgurulunk Kisszállásra. Hogy oda miért is megyünk, egyelőre legyen meglepetés! Két nap múlva újabb beszámolóval jelentkezünk a Škoda-kalandról.
Cikk | fotók: Bense Róbert
Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!
Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!
A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok, A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.
