A XX. század folyamán számtalan olyan autógyártó jelent meg és tűnt el, melyek mindegyike nagy hatással volt a motorizáció fejlődésére. Közéjük sorolnám a konzervatív luxus, a változásokat csak makacsul elfogató Packardot, de a Studebakert is, ami a II. világháború után elsőként állt elő teljesen új megjelenésű modellekkel, sőt még a Chrysler egyik legősibb márkáját, a DeSotót is!

A DeSoto története röviden

Miután Walter Chrysler felvásárolta a csődbement Maxwell Motor Company-t, nekilátott saját autói termelésének. Idővel bővíteni szerette volna kínálatát, így 1928-ban megalapította a Plymouth-t és DeSotót, melyek a nevéről elnevezett márka olcsóbb alternatívái voltak.

Idővel bővült a család, a konszern következő tagja a Dodge volt, majd 1955 és 1975 között az Imperial, mint önálló divízió szerepelt az amerikai piacon – a Chrysler fel akarta venni a versenyt a Packarddal, Cadillac-kel és Lincolnnal is!

A cégcsaládon belüli hierarchia szerint a legolcsóbbak a Plymouth-ok voltak. Őket követték a Dodge-ok, majd felettük helyezkedett el a DeSoto, felette a Chrysler, majd a választék csúcsát az Imperialok jelentették.

A DeSoto 1928 és 1961 között gyártott középkategóriás/ belépőszintű luxusautókat. A céget Walter a spanyol felfedezőről, Hernando de Sotóról (1496-1542) nevezte el. A konkvisztádor 1539-ben kötött ki a floridai Charlotte öbölben, majd onnan észak felé haladva térképezte fel az Újvilágot. Ő volt az első európai ember, aki elért a Mississippi folyóhoz.

A róla elnevezett gyártó rajongói nagyon is lojálisak voltak, ám az 1950-es évek végén a Chrysler több olyan baklövést is elkövetett, ami alig pár év alatt sírba döntött egy nagysikerű márkát. Lássunk is pár olyan modellt, amik megjelenésük idején nagy durranásnak számítottak!

DeSoto Airflow, 1934 – 1936

Az 1930-as években mind az amerikai, mind az európai formatervezők igyekeztek a lehető legáramvonalasabb vonalvezetésű autókkal előállni. Közéjük tartozik például a Chrysler Airflow átcímkézett, kissé átdolgozott, egyben megfizethetőbb alternatívája is, a DeSoto Airflow!

Az „Airflow” típusjelölést leginkább, mint „A levegő áramlása/ Légáramlás” tudnám magyarra fordítani. Ez egyrészt azért is egy találó elnevezés, mert a géptest kifejezetten áramvonalasra sikeredett, ráadásul a szélvédő mind a két ablaküvegét alul ki lehetett billenteni, így a menetszél mind az első, mind a hátsó üléssor utasait le tudta hűteni.

Megjelenése idején a korabeli sajtó nagyon is dicsérte, kifejezetten gyorsulását és vezethetőségét magasztalta. További különlegesség, hogy önhordó karosszériával készült, ami az alvázas modellek korában nagyon is ritkának számított.

A típust végül csak 3 éven át gyártották. Annak ellenére, hogy a konszern, illetve maga Walter Chrysler is nagy jövőt jósolt a Chrysler & DeSoto Airflow-knak, a korabeli közönség túlságosan futurisztikusnak, bizarrnak találta őket, ráadásul az a tévhit terjedt el, hogy nem biztonságos – mondták ezt egy teljes mértékben fémvázas autóra, holott a legtöbb kortársát még jórészt favázzal szerelték.

DeSoto Custom, 1942

Az amerikai gyártók egészen az 1960-as évek végéig modellévente tervezték át kínálatuk formatervét. Mivel így is elég költséges és időigényes volt minden ősszel új formatervű autókat gyártani, a költséghatékonyság érdekében minden évben egy formaterv jelent meg, amit kiviteltől, teljesítménytől és díszítettségtől függően neveztek önálló típusnak.

Azért tartottam ezt fontosnak leírni, mivel 1942-ben is minden DeSoto modell szinte azonos megjelenésű volt – beleértve a bukólámpás megoldást is.

Igen, az 1942-es DeSotók, és nem csak a Custom modellek, fedett/ bukólámpát kaptak, ami akkoriban hatalmas dolognak számított. Ez miért is olyan különleges? A Cord 810/ 812-esek voltak az első amerikai autók, amiket fedett fényszórókkal gyártottak. A cég megszűnése után egy gyártó sem próbálkozott ezzel a megoldással. Pár évvel később a DeSoto mutatta be az USA második bukólámpás autóit, a ’42-es DeSotókat, ami hatalmas esztétikai újításnak, futurista designelemnek számított.

Ennek ellenére a spanyol hódítóról elnevezett márka a következő évtől már a megszokott, hagyományos fényszórókat használta. Ennek oka, hogy a mechanikusan állítható ellenzők gyakran elromlottak, továbbfejlesztésűk pedig túl költséges lett volna.

DeSoto Diplomat, 1958

Első ránézésre az ’58-as Diplomat nem rejt semmi olyan különleges, egyedi jellemvonást, amire felkaphatnánk a fejünket, ám a MOPAR rajongók érezhetik, hogy valami nem kerek. Ez így is van, hiszen egy Diplomatról van szó, amit a Chrysler konszern az USA-n kívül, pl. Nyugat-Európában, Dél-Afrikában, illetve Ausztráliában forgalmazott.

Azon túl, hogy a fenti képen látható DeSoto jobbkormányos, megfigyelhetjük, hogy átmenetet képez az USA-ban forgalmazott DeSotók és Plymouth-ok között. Ez nem meglepő, a Chrysler előszeretettel forgalmazott „öszvér” exportmodelleket. Ide tartozik például a kanadai piacra szánt ’59-es Dodge Viscount is, melynek orra az amerikai Dodge-okét, fara pedig a Plymouth-okét örökölte.

A fentebbi képeken jól megfigyelhető, hogy ez a modell átmenetet képez az USA hazai piacán árult ’58-as DeSotók és Plymouth-ok között. Az autó orrszerkezete DeSoto, ám az uszonyának vonalai, hátsó lámpáinak burái és díszítése echte ’58-as Plymouth. További árulkodó tény, hogy a Chrysler ezt a kék-fehér színkombinációt a hazai piacon a Plymouth-ok esetén kínálta.

Mit gondolsz, a fentebb említett 3 DeSoto közül Neked melyik jön be a legjobban? Oszd meg velünk véleményed!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 spanyol hódító, avagy 3 különleges DeSoto – amerikai sorozat 2. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

The post A 280 lovas nevadai lángcsóva 🔥 | 1958 DeSoto Firesweep appeared first on Retrovasak.hu.