Az idő alapvetően nem volt kegyes hozzánk, de megpróbáltunk kihasználni minden esőmentes pillanatot, hogy minél több képet csináljunk a számotokra. Sajnos nem volt lehetőségünk mindent részletesen dokumentálni a kedvezőtlen körülmények miatt, úgyhogy a galéria nem teljes, ellenben annál nagyobb lelkesedéssel készítettük nektek!

A felhozatal nagyon vegyes volt, a szívdöglesztő olasz sportkocsiktól kezdve a szoci-klasszikusokon át az amerikai cirkálókig széles volt a repertoár. Kezdjük hasonló sorrendben a bemutatót, csak hogy a felsoroltak közül mindre lássunk egy-egy példányt. Kissé elfogult vagyok, kérem mindenki nézze el. Muszáj, hogy a második generációs, 1971-es Lamborghini Espadával indítsam a sort. Nem is azért, mert ez lett volna a legszebb autó a megjelentek közül, szépségben a száz méterrel odébb kiállított 308-as Ferrari kenterbe veri. Azonban a rendhagyó, alulról felfelé kerekített, shooting brake jellegű forma, az extravagáns, mégis visszafogott megjelenés és a pingpongasztal méretű motorháztető alatt lakozó 3,9 literes V12-es szinte megköveteli, hogy rögtön róla kezdjen el beszélni mindenki, aki élőben is láthatta. Bámulatos, milyen autókat építettek Olaszországban már a ’60-as, ’70-es években. Mindössze 1217 darab Espada készült, melyek állapottól függően 30-60 millió forint közötti értéket képviselnek.

Térben nem is olyan vészesen távol, gondolkodásmódban azonban a világ másik felén készült a KGST blokk egyik legérdekesebb járműve, a Tatra T603. A kiállított példány szintén 1971-es, azonban szöges ellentéte az imént bemutatott vad bikának. Csehszlovákia rendhagyó luxusautója egy 2,5 literes, léghűtéses, V8-as blokkot hordoz a farában, mely 105 lóerőt volt képes újkorában kipréselni magától. Döbbenetes, milyen járgányok gördültek az utakon annak idején Európa különböző pontjain, nem igaz?

Amerikában is rajzoltak néhány olyan formát, mely örökre belopta magát a benzinvérűek szívébe. Egyik ilyen típus például a kólásüveg Corvette, azaz a C3, melyből egy 1979-es évjáratút láthattak az érdeklődők. A ’73-as olajválság hatásai és a szigorodó szabályok ekkor még mindig érződtek a tengerentúli autógyártáson, a fénykorában akár 350 lóerő feletti teljesítményt is produkáló 5,4 literes small-block V8 1979-ben épp, hogy csak megugrotta a 200 lóerős teljesítményt. No, nem mintha a feelinghez és a dinamikus autózáshoz ennyi ne lenne elég…

Maradjunk még kicsit az USA területén, ugyanis két személyes kedvencem is látható volt a sétányon. 1959 az amerikai autógyártás egyik legszebb éve a számomra, a rock and roll korszak formái itt érték el csúcspontjukat, kiteljesedve a „legfecskébb” Cadillac-ek és a legrendhagyóbb Chevrolet-ek formájában. A Cadillac Fleetwood 60 Special és a szintén ’59-es Chevrolet Impala Coupe felejthetetlen szimbólumai az ’50-es éveknek. Az ezeket követő évjáratok mindkét gyártó esetében már egyszerűbb és szögletesebb dizájnt követtek.

Az esemény egyik fő szponzora a BMW volt. Nekik köszönhető, hogy a legújabb Z4-est is szemügyre vehettük testközelből a parton, azonban annál sokkal több izgalmat rejtett az ’50-es évekből származó BMW 502-es és a youngtimer korban lévő Z1-es gyönyörű párosa. Meglepő módon két Z1-est is láttunk a rendezvényen, megszólalásig hasonlított egymásra a roadster duó. Nem sok típust tudnék mondani, ami ennél rendhagyóbb ajtónyitással kápráztatja el a közönséget.

Szívmelengető látványt nyújtott a MALÉV színeiben tündöklő Volvo 245 Transfer is, mely 9 férőhelyet nyújtott az utasok számára, melyek sajnos nem a légitársaság ügyfelei közül kerültek ki. Az autó ugyanis replika, ám az Aero parkot üzemeltető Légiközlekedési Kulturális Központ tulajdona. Az ő ötletük volt egy eredetileg is a társaságot szolgáló Volvo felújítása, ám a projekt lehetetlennek bizonyult a kiállítás katalógusában olvasható információk alapján, így végül egy Győr melletti műhely építette meg az „igazihoz” megszólalásig hasonlító utánzatot.

Az angolokat többek között egy Bentley T2-es és egy bordó színben pompázó, első generációs Jaguar E-Type képviselte. Eleganciában kevés típus vehette fel velük a versenyt, bár a svéd Volvo P1800 S is joggal indulhatott volna a legelegánsabb autónak járó címért.

Aki kíváncsi a 2019-es balatonfüredi Concours d’Elegance katalógusára (mely sok érdekes információt hordoz minden a rendezvényen megjelent típusról), az ide kattintva megtekintheti azt.

Bizonyára jövőre is hasonlóan izgalmas járműipari kincseket rejt majd a Tagore sétány. Bízunk benne, hogy akkor is ott leszünk és lehetőségünk lesz beszámolni még több gyönyörű veteránról!

Cikk | fotók: Bacsa Zoltán

Kapcsolódó anyagaink:

The post Borúsan is lenyűgöző volt – VI. Balatonfüred Concours d’Elegance appeared first on Retrovasak.hu.