Elég gyakran találom magam olyan helyzetben, hogy egy veterán autót látok a keresőben, ezért egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy kellene valami klasszikus, filmes gép az ilyen eseményekre. A digitális fényképezőm azért nem kerül a szekrény mélyére, viszont mellé egy teljesen manuális gépet kezdtem el keresni. Mivel a japánok technológiai szemlélete mindig is közel állt hozzám, végül a kiválasztott típus a mai napig közkedvelt, ’66-tól gyártott Minolta SRT101 lett.

Rövid keresés után találtam is egy ígéretes példányt egy itthoni aukciós oldalon. Jó áron, de ismeretlen műszaki állapotban hirdették, viszont kipróbálható volt a gép. Rövid átnézés után úgy tűnt, hogy a fő funkciók mind működnek, így el is hoztam az eladótól.

Pár héttel később került bele csak az első tekercs film, ami után már biztosan ki mertem jelenteni: a közel 50 éves szerkezet hibátlanul működik, pedig igen összetett szerkezetet rejt a burkolat. Az összes funkció teljesen mechanikus elven működik, így például a záridő, a rekesz vagy az időzítő (mert olyan is került bele) kezelésekor is fogaskerekek és rugók komplex rendszerén át érjük el a kívánt hatást. Egyedül a fénymérő elektromos a gépben, de az összesen 4-5 kábelből álló rendszer a megfelelő elem beszerzése után pontosan teszi a dolgát.

Ezután már egyértelmű volt, hogy az Oldtimer Showra egy tekercset be kell fűznöm a gépbe.

Janoch Ábel

The post Oldtimer Show egy „veterán” fényképező kockáin keresztül appeared first on Retrovasak.hu.