Az állatokról elnevezett cikksorozat első három részében madarakról, az előzőben pedig halakról és vízi állatokról elnevezett klasszikusokról olvashattál. Ma ismét három olyan autót mutatok Neked, melyek nevét a vízi világ ihlette.

Plymouth Barracuda, 1964-1966

A Studebaker Avanti és Pontiac GTO megkezdődött az amerikai izomautók korszaka, amiből a legtöbb gyártó ki akarta venni a részét. Közéjük tartoztak a MOPAR-ok, a Chrysler-konszern 1964-ben mutatta be a sportos Plymouth Barracuda első generációt, amit 3 éven át gyártottak. A széria nagy sikert aratott, az 1973-as olajválságig három generációja, az évenkénti ráncfelvarrás miatt pedig számtalan formaterve jelent meg.

Az első generációs Barracudákat a Virgil Exnert és a Forward Lookot leváltó, a korábbinál szögletesebb vonalvezetést preferáló Elwood Engel és Milton Antonick vázolta fel. Érdekesség, hogy a Chrysler Engelt a Fordtól csábította el, ő tervezte a Lincoln Continentalok negyedik generációját.

Az 1964 és 1966 között gyártott Barracudákat az A platformra építették, amin a kompakt Valianttal osztozott. Ebben a három évben a tengeri ragadozóról elnevezett típust 2,8 és 3,7 literes sorhatossal és 4,5 literes V8-assal is lehetett rendelni.

Az autó teljesítménye mellett a tervezők a részletekre is nagy figyelmet fordítottak. A Chrysler a Pittsburgh Plate Glass közreműködésével fejlesztette ki a termetes hátsó, hajlított szélvédőt. Az 1,34 m² –es üvegfelület nagy durranásnak számított, ez volt az első sorozatgyártású autó, amit ilyen nagy hátsó üveglappal szereltek.

Chevrolet Nova, 1967-1974

A „Nova” jelölés elsőként 1962-ben a Chevrolet Chevy II-eseken jelent meg, mint a széria legsportosabb modellje. 1967-re a Nova önálló típussá vált, a harmadik generáció tagjait kupé, hatchback és limuzin kivitelben is lehetett rendelni.

’67 és ’74 között a Novákat rengeteg motorral és váltóval lehetett rendelni. A legkisebb a 2,5 literes sornégyes volt, amit a 3,1, 3,8 és 4,1 literes sorhatos követett. Persze V8-as erőforrással is rendelhető volt, a legkisebb lökettérfogatú az 5,0 literes volt, de 5,4L, 5,7L, 5,7L, 6,5L és 6,6 literes változatban is elérhető volt.

Váltók közül is bőven lehetett válogatni. Kétféle kettő és háromsebességes automata és egyféle 3 fokozatú és négyféle 4 sebességes kézi váltó szerepelt a palettán.

Miért került a Nova a listára? Annak ellenére, hogy neve sokakat a szupernóvákra emlékeztet, más jelentéssel is bír. A „nova” angolul egy lazacfélének a neve, ami többnyire Kanadában őshonos. Valószínű, hogy a marketingesek az állatról nevezték el a modellt, mivel a ’60-as évek óta trendivé vált gyors, erőteljes állatokról elnevezni az új sportautókat.

Bertone Pirana, 1967

A Bertone Pirana egy tanulmányautó volt, amit az olasz tervezők az 1967-es Londoni Autószalonon mutattak be. A GT a Jaguar E-type kasztniját és hajtásláncát örökölte, amit kissé átterveztek – emiatt Jaguar Piranának is szokták nevezni.

A frontmotoros, hátsókerekes sportautót a Jaguar 4,2 literes XK sorhatos erőforrásával látták el. Az angol kiállításon olyan sikeres volt, hogy a New York-i és Montreali Autószalonon is bemutatták. Később 2+2-es kupévá alakították, viszont sosem került sorozatgyártásba.

Mit gondolsz, a fenti három közúti kopoltyús közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 közúti kopoltyús, avagy 3 klasszikus, amit halakról neveztek el – 5. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

Monarch Richelieu, 1955-1956

Akárcsak a Chrysler az előző részben ismertetett ausztrál Royal esetén, a Ford sem szeretett volna 35%-os importvámot fizetni a kanadai piacon eladott autói után. Hogy ezt elkerülje, több kanadai divíziót is alapított, mint például a Meteor vagy Monarch, amik valójában a kanadai vásárlók ízlése szerint áttervezett amerikai modellek voltak.

A Monarch a Ford of Canada leányvállalata volt, ami 1946 és 1961 között „”Kanada-specifikus” személyautókat forgalmazott. A Monarch-ok az amerikai Mercury-k megfelelői voltak, melyek formaterve egyezett a velük párhuzamosan szerelt USA modellekével, viszont díszítőelemeik és típusjelöléseik eltértek azokétól.

A fenti képen például egy ’56-os Monarch Richelieu-t látsz, ami a lökhárító és a géptest hosszában elnyúló díszlécen kívül szinte egyezett a vele azonos modellévbe eső Mercury Monterey-jel. Ebben az évben a Monarch alapmodellje a Custom volt, amit a Lucerne követett, majd a választék csúcsán a „Vörös Eminenciás”-ról (1585-1642) elnevezett típus állt. Miért került a Monarch a listára? Az angol szó magyarul „uralkodót, fejedelmet” jelent.

Imperial (LeBaron) Crown Imperial, 1960

Az 1950-es évek második felében az amerikai luxusgyártók közti versengés egyre jobban kiéleződött. A Cadillac 1957-ben mutatta be az Eldorado Brougham limuzint, ami a kortárs Rolls-Royce-ok árának többszörösébe került. Válaszképp a Chrysler is előállt saját ultraluxus modelljével, amit az Imperial divízió az olasz Ghiával közösen alkotott meg.

Háttérinfó: Az Imperial 1926-ben mutatkozott be, mint Chrysler-típus, majd 1955-ben önálló márkává vált, ami a Packardokkal, Cadillac-ekkel és Lincolnokkal vette fel a versenyt. Sajnos a folyamatosan romló szerelői minőség az Imperial 1975-ben lehúzta a rolót, a ’76-os modelleket Chrysler New Yorker néven árusították.

A Ghiával karöltve tervezett Imperialok 1957-ben jelentek meg, egészen az 1960-as évek közepéig voltak elérhetőek. Ebben az időszakban a „birodalmi” luxusmárka alaptípusa a Custom volt, amit a Crown követett. A sorozatgyártású modellek legelitebb tagja a LeBaron volt. Akinek még „A Báró” sem felelt meg, az egyéni megrendelés szerint legyárthattatta saját „Crown Imperial”-ját. A kifejezés a Chryslerhez köthető, 1955-ig a nyújtott tengelytávú Chrysler Imperialokat nevezték „Crown”-nak.

Hogyan készültek a Crown Imperialok? Miután a MOPAR legelitebb leányvállalata legyártott egy LeBaront, azt Olaszországba szállították. A Ghia dolgozói megnyújtották, a géptest tetejét hátul vinyllel húzták be, plusz rengeteg olyan extrával látták el, amik még a csúcsmodelleken sem voltak elérhetőek, majd a kész autót visszahajózták Amerikába. A fenti képeken látható formatervet kizárólag az 1960-as modellévben gyártották, ez a konkrét példány Nelson Rockefelleré volt.

Austin Princess III, 1953-1956

A brit Austin 1947-ben mutatta be az első szériás „Hercegnő”-ket, 1959-ig még három változata jelent meg. A típust önálló márkaként, illetve a testvér Vanden Plas is forgalmazta. A Princess az Austin zászlóshajója volt, amit a nála ötször olcsóbb Austin Minivel párhuzamosan gyártottak.

A Princess III-t 1953-tól ’56-ig szerelték. A 2,2 tonnás luxus limuzinokat egy 3.993 köbcentis sorhatos motorral szereltek, amit egy négyfokozatú kézi váltóval párosítottak. Kettőjük közös munkája 130 lóerő és 285 newton nyomaték leadását tette lehetővé, 137 km/h volt. Százas tempója kb. 20,0 mp, átlagfogyasztása 19,0 liter körül lehetett.

Mit gondolsz, a fenti három luxusautó közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 nemesi fogat, avagy 3 klasszikus, amit nemesi címekről neveztek el – 2. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

Az Isetta 50 árnyalata cikksorozat előző részeiben megismerkedhettél az olasz buborék történetével, illetve annak licensz alapján gyártott változataival. Ezek közül a BMW törpeautója vált igazán híressé, amit többféle motorral is szereltek, ráadásul boxermotoros „egyterűek” is készültek.

Ebben a részben egy olyan, idézőjeles Isettát mutatok be Neked, aminek vonalvezetése több ponton is eltér az ikonikus kisautóétól, viszont rejtélyesen hasonlít is rá. Pont emiatt a BMW perbe is fogta annak gyártóját, a korábban repülőket építő Heinkel Flugzeugwerke-t.

Akárcsak a Messerschmitt, a háborús vereség után több német repülőgépgyártó is profilt kellett, hogy váltson, így legtöbbjük vagy lehúzta a rolót, vagy az akkoriban teret hódító törpeautók szerelésébe vágott bele. Közéjük tartozott a Heinkel is, ami 1956 és 1958 között forgalmazta saját buborékautóját, az egyszerűen csak Kabine névre keresztelt háromkerekű mikroautót.

Az NSZK-s cég a termelés jogait a brit Trojan Ltd. –nek adta el, aki az átcímkézett motorkupét 1960 és 1965 között Trojan 200 néven forgalmazta. A Heinkel és Trojan kisautói szinte teljesen egyeztek, a cikk képein bemutatott példány egy angol változat. Európán kívül az argentín Los Cedros S.A. is gyártotta.

Bár a Heinkel/ Trojan megjelenése kísértetiesen hasonlít a korai BMW Isettáéra, annál jóval nagyobb üvegfelületeket kapott, ráadásul vezérlőegységei is eltértek a bajor cég példányaiétól. Paramétereit tekintve a Kabine tengelytávja 1.760 mm volt, teljes hossza alig volt több 2,5 méternél. A géptest két utas befogadására volt képes, akik csak szűkösen fértek el az 1.370 mm széles üléspadon. Öntömege 285 kiló volt, utasokkal és poggyászaikkal együtt 510 kg-ig volt terhelhető.

Akárcsak a kortárs Bömbik ajtajai, a Kabine-k/ 200-asok is csak egy első nyílászáróval rendelkeztek, a ki- és beszállást az elhajló kormányrúd könnyítette meg. Az óracsoport kizárólag két műszerből állt, az egyik a sebességmérő, a másik az óra volt.

Erőforrás tekintetében a Trojan 200-asok egy 198 köbcentis, egyhengeres motort kaptak, ami 10 lóerő és 13,2 Newton nyomaték leadását tette lehetővé. Mivel a jármű csúcssebessége 90 km/h volt, így 100-as gyorsulásról nem beszélhetünk, viszont legnagyobb sebességét állóhelyből gyorsulva nagyjából 47,6 mp alatt érte el.

A Heinkel 1958-ig, a Trojan 1965-ig gyártotta ezeket a felpuffadt Isetta másolatokat. A termelés leállítását követően ez utóbbi vállalat is lehúzta a rolót.

Mit gondolsz, ha Te a múlt század közepén törpeautót akartál volna venni, Te a Heinkelt/ Trojant választottad volna, vagy inkább a BMW Isetta mellett döntöttél volna? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Az Isetta 50 árnyalata: A Heinkel Kabine és Trojan 200, 4. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A „madarakról elnevezett veterán autók” cikksorozat előző két részében eddig 7 olyan klasszikusról olvashattál, melyek típusjelölése valamilyen madárra utalt. Természetesen a lista nem volt teljes, így arra jutottam, hogy megírom a folytatást, amiben további 3 olyan klasszikust mutatok be Neked, amiket madarakról neveztek el. Lássuk is őket!

Packard Hawk, 1958

A Packard egy, a konzervatív luxust megtestesítő önálló márka volt, ami az ’50-es évekre már nem tudott lépést tartani a több gyártót magukba foglaló konszernekkel. A Studebakerrel történő egyesülés sem hozott sok szerencsét, mivel az utolsó Packardok már kissé átdolgozott, gyakorlatilag átcímkézett Studebakerek voltak.

A márka megszűnésének évében mutatkozott be a gyártó egyik legbizarrabb GT-je, ami a kortárs Packard limuzinokhoz és kombikhoz hasonlóan szintén egy átdolgozott Studebaker volt. Ez pedig nem más, mint a Packard Hawk.

Azon túl, hogy ez a Packard többnyire egy áttervezett Studebaker volt, még neve is a korabeli Studebaker GT-inek megnevezését követi: az ’50-es évek második felében a Study több sportos modellje is a Hawk, vagyis sólyom nevet viselte, pl. Silver Hawk, Golden Hawk, Sky Hawk, Power Hawk, stb.

Bár a fentebbiek sok jóra nem utalnak, a Packard Hawk mégis egy drága, kifejezetten erős, sportos autó volt. Ezt az egy modelléves típust kizárólag egy 4.737 köbcentis V8-assal lehetett rendelni, míg váltó terén egy 4 sebességes kézi és egy 3 sebességes Flight-O-Matic automata közül lehetett választani.

Mindez 275 lóerő és 452 Nm-nyi nyomaték leadását tette lehetővé. A manuális változatok 7,5 mp, az automaták 8,9 mp alatt gyorsultak 100 km/h-ra. Csúcssebességük 204 és 212 km/h volt. Lehet, hogy mai szemmel ezek nem tűnnek nagy számoknak, ám akkoriban ezek nagyon jó értékeknek számítottak!

Ford Thunderbird, 1955

Miután a Chevrolet bemutatta az 1. generációs Corvette-et, a Ford is meg akarta építeni saját változatát. Ez sikerült is, ám az utóbbi valójában egy új piaci szegmens megszületéséhez vezetett.

A Thunderbird magyarul annyit tesz: Mennydörgésmadár. Az amerikai őslakosok mitológiája szerint létezik egy hatalmas, sasszerű madár, ami mind termetében, mind erejében felülmúlja a halandó lényeket. A mítoszok szerint szemével képes villámokat szórni, míg szárnyaival hatalmas szélvihart tud felkavarni.

Az 1. generációs T-birdöket 1955 és 1957 között gyártották, és mind a 3 modellévben történtek ráncfelvarrások, apróbb módosítások. Az ’55-ös változatokat egy 4.778 köbcentis V8-assal látták el, melyhez 3 féle váltó közül lehetett válogatni.

Az ’55-ös modellév legerőteljesebb változatai egy 3 sebességes Ford-O-Matic váltót kaptak, amik 198 lóerővel dolgoztak és maximálisan 386 Nm-nyi nyomatékot adtak le. Csúcssebességük 175 km/h volt és 10,2 mp alatt gyorsult 100-ra. Nála kicsivel jobb eredményt értek el a 193 lovas, 4 sebességes manuális változatok, amik 179-cel is száguldhattak és 9,4 mp alatt érték el a 100-as tempót!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 benzines szárnyas, avagy 3 veterán autó, amiket madarakról neveztek el – 3. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

Természetesen állatokról is rengeteg modellt neveztek el, mint például a Mercury Cougart, a Dodge Vipert és a Plymouth Superbirdöt is. Ma ez utóbbi kategóriából, a madrakról elnevezett autók listájából mutatok be párat!

GAZ – 13 „Csajka”

Kezdjük is egy olyan modellel, amit a volt KGST országokban szinte biztos, hogy mindenki ismer. Ez pedig nem más, mint a Gorkij autógyár 13-as számú modellje, a Csajka!

Az 1950-es évekre a GAZ 12-es „ZIM” formaterve már bőven elavulttá vált, így a szovjet pártvezetés utasítást adott a GAZ gyárnak, hogy álljanak elő egy új, naprakészebb megjelenésű modellel, ami átvenné a ’40-es évek végi Buickokról másolt modellek helyét.

Az új luxus limuzin a „Csajka” jelölést kapta, ami magyarul annyit tesz: sirály. Talán nem is meglepő, de a GAZ-13 formaterve is amerikai koppintás. Az ’59-től gyártott szovjet limuzinokat az ’55 és ’56 között szerelt Packardokról másolták, melyek egyrészt a visszafogott, konzervatív luxus megtestesítői voltak, másrészt az elvtársak már jól ismerték a Packardok felhozatalát: Sztálin rajongott a Packardokért, ám mégsem járkálhatott „imperialista hulladékkal”. ’53-as haláláig több ZISZ-t és ZIL-t mintáztak Packardokról, s az orosz tervezők ezt a trendet halála után is követték.

Humber Super Snipe Mark I & II

Ha már szóba jött az amerikai trendekről másolt design, folytassuk egy előkelő angol limuzinnal, amit állítólag az 1955-ös Chevrolet-król mintáztak – gondolok például a hűtőrácsra és első lámpákra. A Humber egy brit márka volt, ami 1938 és 1967 között Super Snipe, vagyis „Szuper Szalonka” néven gyártott luxus limuzinokat, kombikat és kabriókat.

Az első négy szériát a „Mark” jelöléssel látták el, majd a típus ’58-as újrabemutatása alkalmával már a „Series” jelölést kapták. A Series I és II-es modellek megjelenése csak némileg tért el egymástól, ám a Series III-as modelleket már egy jelentősen átdolgozott külsővel árulták.

A fenti képen látható „Szuper Szalonka” egy 1960-as Series II limuzin, melynek 2.965 köbcentis motorját vagy egy 3 sebességes kézi vagy automata, vagy egy 4 sebességes kézi váltóval lehetett rendelni, melynek legmagasabb fokozata szabadonfutó volt.

Pontiac Firebird

Két limuzin után ideje szót ejtenünk egy sportosabb modellről is. Miután az amerikai tervezők ráuntak az uszonyos batárokra, elkezdtek sportosabb megjelenésű autókat is tervezni.

Az 1960-as évek az izomautók korszaka volt, a legtöbb amerikai gyártó palettáján legalább egy ilyen típus szerepelt. Közéjük tartozott a Pontiac is, aki a bevált Tempest és GTO sikerét követően mutatta be a Firebird modelleket.

A General Motors márkája a „Tűz-/ Lángmadarat” 1967-től egészen 2002-ig gyártotta, s ez idő alatt 4 generációja jelent meg. Annak ellenére, hogy a gyártási időhöz képest ez nem tűnhet soknak, ne felejtsd el, hogy az amerikaiak imádták az autóikat modellévente átdolgozni, így megjelenés terén elég sok változatuk jelent meg –a fenti képen például egy 1967-es változatot látsz.

De mi is az a „Tűz-/ Lángmadár”? A szláv mitológia szerint egy hatalmas, rengeteg színben pompázó madár, ami több mondában és mesében is felbukkan. A történetek kiindulópontja, hogy a király vagy édesapa megbízza a fiát, hogy szerezze meg a madár tollát vagy magát a madarat fogja el.

Azt viszont, hogy az amerikai tervezők hogyan álltak elő egy szláv mitológiai madár megnevezésével, mint típusjelölés, nem tudom. Egyedül arra tudok gondolni, hogy nevét a Ford T-bird ihlette, ami szintén egy sportos modell volt, ráadásul a „Mennydörgésmadár” szintén egy nagy erejű mitológiai lény.

Buick Roadmaster Skylark

Akárcsak a Humber szalonkája, a Buick e század közepi kabriója is megtévesztő lehet: egy termetes, erőteljes autót egy kistermetű madárról neveztek el. A General Motors 1953-ban ünnepelte az 50. évfordulóját, s ez alkalmából mind az 5 márka valamilyen meghökkentően újszerű modellt mutatott be. Ekkor vált önálló típussá a Bel Air, illetve mutatkozott be az Oldsmobile 98 Fiesta és a Cadillac Eldorado is.

A konzervatív luxust megtestesítő divízió ekkor mutatta be a választék csúcsát jelentő Roadmaster kabrió mégelitebb változatát, a Skylarkot. Míg a hagyományos Roadmaster kabrió nagyjából 3.200 dollárba került, a „Pacsirtáért” ennél jóval többet, 5.000-t kértek.

A presztízsmodellt egyedül egy 5.272 köbcentis V8-assal lehetett rendelni, amit egy 2 sebességes Dynaflow automata váltóval párosítottak. Mindez 188 lóerő és 407 Nm-nyi nyomaték leadására volt elegendő. Csúcssebessége 166 km/h volt és 14,4 másodperc alatt gyorsult 100-ra.

Ahogy ez akkoriban természetesnek számított, a következő modellévre a Roadmaster Skylarkokat is áttervezték. Az ’54-es modelleket továbbra is az előző évi motorral és váltóval szerelték, ám ezek már 200 lóerősek voltak és 419 Nm-nyi nyomatékot adtak le.

A Buick „Pacsirta” jelölését legközelebb 1961-ben a Specialökön használták, ám 3 év használat után ismét eltűnt. Legközelebb ’64-ben bukkant fel, ám ez alkalommal, mint önálló Buick típus.

Mit gondolsz, a fenti 4 modell közül melyiknek van a legvagányabb neve? Melyiket vinnéd haza a saját kalitkádba? Oszd meg velünk a véleményed! További madarakról elnevezett autókról a folytatásban olvashatsz!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3+1 benzines pulyka, avagy 4 veterán autó, amit madarakról neveztek el – 1. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.