A büszke, boldog tulajdonos. Forrás: kitt.hu

Joe T elérte azt, amiről sokan csak álmodhatnak. Az autók iránti szenvedélye – mint sokunk esetében – születése óta kíséri őt. Aztán amikor teret nyert magának a nyugat, emberünket is a képernyő elé szegezte az akkoriban megjelent műholdas tévé, aminek köszönhetően elérhetővé váltak a külhoni tévéadók, az RTL, a SAT1… Az egyik neves osztrák tévécsatorna, az ORF műsorára akkortájt tűzték ki a Knight Rider című sorozatot. A fekete-fehér televíziók korszakában egészséges vitákat okozhatott, hogy a főhős szuperautó fekete, avagy sötétkék. Mint mindenki, aki akkoriban nézte a sorozatot, Zsolt is nagy rajongóvá vált. Az amúgy is autós beállítottságával – mindig is tetszettek neki a régi Mercedesek, odavolt az Ikarusokért – amikor jött ez a sorozat, gyermekként teljesen elvarázsolta.

„Egyszerűen elájultam, mert azt mondtam, hogy – Úristen! – van egy ilyen autó, aminek eleve gyönyörűszép a formája. Ez a mai napig szerintem egy nagyon szép kupéforma. …az meg, hogy beszélt, magától ment, meg a műszerfalában az a rengeteg csillogó-villogó cucc, meg a tévék… Nekem nagyon tetszett a dísztárcsa… Ahogy egy-egy jelenetben forgott a kerék… Ezek a dolgok annyira megragadtak Bennem.” – mesélte gyerekkori élményeit Zsolt. Emiatt el is határozta, hogy megtanul németül, hogy megértse a történeteket.

10-11 éves korában rajzokat készített a TV előtt, írt, igyekezett dokumentálni mindent, amit az új és látványos sorozat magával hozott. Gyerekfejjel például lement a panelház pincéjébe, és ott fából faragott magának K.I.T.T.-kormányt, papírlapokra vízfestékkel festett műszerfalat – így képzelte bele magát a sorozat főhősének, Michael Knightnak a szerepébe. Később jött a rágóspapírok gyűjtése… Talán már akkor is lehetett sejteni, hogy a „gyári elmebajt” Zsolt sosem fogja kinőni.

A gyermekkori ábrándok után közel két évtized elteltével merült fel újra a Knight Rider és K.I.T.T. fogalma – 2008-2009 környékén egy youtube videón látta meg Zsolt, hogy valaki egy a filmbéli autót kísértetiesen idéző darabbal áll be Amerikában egy rendezvényre. – „Csodálkoztam, hogy hogyhogy nem a Hasselhoff vezeti?! Hogy lehet az, hogy egy hétköznapi ember ilyen kocsival közlekedik?!” –  Akkor tudatosult benne, hogy ez egy replika volt – egyes rajongók másolatokat építenek a filmben szereplő kocsiból. Egyre mélyebbre ásta magát a témában, ami mára már egy iparággá nőtte ki magát – egy Knight Rider-építő iparág. Ekkor jutott elhatározásra, hogy maga is belevág és megépíti saját Knight Rider replikáját.

A győri és az abonyi építés. Mindkettő gyönyörű darab! A fotó forrása: Varga Zsolt, facebook.

Korábban ugyan volt vállalkozó szellemű magyar, aki K.I.T.T. replikát épített, de a magyar származású Ágoston László Ausztriában élt, autója osztrák rendszámmal rendelkezett, így tulajdonképpen Zsolt az első számú magyarországi épített K.I.T.T. büszke tulajdonosa. Bár ezzel kapcsolatban megosztóak lehetnek a vélemények. Joe T építésén kívül mára már több Knight Rider replika létezéséről van tudomásunk Magyarországon – Abonyban apa és fia közös erővel építették meg a filmes ikont, Kállai Ambrus és ifj. Kállai Ambrus is több hazai rendezvényen vettek részt a különlegességgel; valamint ezeken kívül is elkészült több újabb K.I.T.T. is, bár a további építők személye ezideáig homályban maradt…

2009-ben vette az első alapautót, ami egy fekete V6-os Firebird volt, bézs belsővel, de ez sajnos nem lett jó… Az előnyei mellett viszont több hátránnyal is járt, mivel sem a fekete szín nem stimmelt, sem a bézs belső, valamint kiderült az is, hogy az autó korábban több helyen is sérülést szenvedett. Így ezt Zsolt elengedte. 2010-ben kötött ki jelenlegi autója alapjánál, az 1987-es, piros, „ötezres” V8-as Firebird Formula változatnál, aminek a motorja akkor még asztalon volt, nem volt belseje, viszont sérüléstől mentes karosszériát kínált. Egyenesen egy diósdi műhelyből került Zsolti kezei alá az alapot jelentő autó.

Zsolt egyébiránt amikor nem éppen K.I.T.T. volánja mögött ül – a mindennapokban is szeret kifejezetten régi autókat használni: a régi, klasszikus Mercedesek mellett szocialista autókból is megtalálható néhány – K.I.T.T. mellett megfér a Trabant, a piros Lada 1500, de akad kék villogós rendőrségi Zsiguli is, mely ugyancsak a tulajdonos saját építése.

A mai napig nagyon szép a Pontiac kupé formája. A fotó forrása: Varga Zsolt

Joe T K.I.T.T. replikája kísértetiesen hasonlít a filmben látható darabra, közel 95 %-ban meg is egyezik a TV képernyőjén látott modellel. Vannak ugyan hiányosságok, de a használhatóságot kell elsősorban szem előtt tartani. Az eredeti autókban például nem volt fűtőszál a hátsó szélvédőn. Ebben különbözik ezektől a daraboktól Zsolti kedvence. Minden más a ’82-es autót idézi: a díszlécek, a hátsó lámpák, még a gumik mintázatának választása is egy az egyben megegyezik a filmben látottakkal. Nincs belső visszapillantó tükör, ezt a szerepet hátsó kamera látja el – akárcsak a filmben.

Látványban minden funkciót „tud” az autó, mint filmbeli megfelelője, működő scanner, magyar hangon beszél, filmes effektek demói játszódnak le az egyik monitoron, show-elemként füstöt is fúj, ha kell. J

Sokan talán illúziórombolónak tarthatják, de a felszereltség részét képezi a csomagtartóban helyet foglaló mélynyomó, amit két erősító táplál – fokozva a zenei élményt.

A technikai adatokról mindössze annyit lehet tudni, hogy a Joe T tulajdonában lévő példány egy 5000 cm³-es, központi injektoros változat, hivatalosan 170 lóerő környékén teljesít gyári adat szerint, végsebessége 180-190 km/h körül tetőzik. De ez egy ennyi idős autó tekintetében kiváló. Viszont nem is száguldásra hivatott. A video blogger a mindennapi, megbízható használatot tartja szem előtt, és ennek megfelelően is használja kedvencét. Kezdetben sport vezérműtengellyel volt felszerelve az autó – használhatatlan volt, mivel minden egyes elindulásnál elforogtak a hátsó kerekek. Zsoltnak abszolút nem erre volt szüksége, így szinte azonnal gyári vezérműtengely került beépítésre.

„Nem akarok vele száguldozni, kényelmesen, normálisan utazótempóban akarok eljutni A-ból B-be, viszont üzembiztosnak kell lennie, működjön rajta minden úgy, ahogy kell. Nekem az az egyetlen kívánságom volt, hogy soha ne hagyjon cserben…”

Hasonló emlékek gazdagítják az első magyar építésű Knight Rider virtuális emlékalbumát. Fotó: Molnár Anett, facebook.

Élmények szempontjából talán a legmeghatározóbb emlékek közé az sorolható, amikor egy srác születésnapi ajándékként azt adta a nővérének, hogy elmentek megnézni az autót. Teljes titoktartás mellett szervezték le a találkozást. A srác bekötötte nővérének a szemét, hogy még hatásosabb legyen a meglepetés, aztán amikor megszólalt az autó és lekerült a lány szeméről a kötés, aki a valóban jól sikerült nagy meglepetéstől úgy el kezdett sírni, hogy egy percig nem lehetett vele beszélni a meghatottságtól…

„Szürreális élmény volt Nekem is, hogy felnőtt emberek ennyire, ilyen szinten tudnak rajongani.” – mondta el nagy átéléssel Zsolt.

A nagy rajongás további ékes példája, amikor egy fogyatékkal élők napközis otthonába is meghívást kapott, ahol a srácok nagy rajongása és szeretete fogadta. Továbbá hívták már iskolákba gyereknapra, óvodákba, számos helyen megfordult már K.I.T.T.-tel.

Joe T ugyan saját maga örömére építette az autót és korántsem gondolt arra, hogy mindezzel saját rajongótábora alakul ki – mindezzel mások gyerekkori álmát is valóra váltva, közkinccsé téve az ikonikus autót. Ettől szép ez az egész.

„Annyira nem tudtam ülni egy ilyen autóban, hiszen Amerikában azért ez sokkal könnyebb volt, kiállításon, ahová elvittek ilyen replikákat, Nekem meg meg kellett építenem, hogy ülhessek egyben.”

Az autó értéke a sorozatbéli múltat tekintve felbecsülhetetlen, összehasonlításképpen viszont leszögezhető, hogy egy ilyen autó kb. 40-50 ezer eurót kóstál – nem számítva a befektetett munkát. Zsolt a szabadidejében rakta össze saját maga az egészet, az alkatrészeket megvette, és szépen lassan, kb. 4 és fél év alatt állt össze az autó – a karosszéria-, fényezőmunka, ajtókárpitok és üléskárpitok kivételével minden más saját kezű munka. A lakkfekete fényezés külön érdekessége, hogy nem a gyári GM színkód került alkalmazásra – ebben az esetben az eredetileg piros színű autó fémig vissza lett csiszolva, majd a Mercedes lakkfekete festékére esett a választás (még ezt is módosították), ami alapul szolgált a kívánt éjfekete szín eléréséhez. Majd két-három réteg fényesítő lakk került a karosszériára, ettől fénylik olyan nagyon-nagyon szépen a legendás vas.

A megszólalásig hasonlító, részletesen kidolgozott műszerfal. Forrás: Varga Zsolt

A képeken is látható, végleges formájába 2014 nyarán került az autó. Zsolt minden télen leállítja az autót – ilyenkor készülnek rajta az esedékes szépészeti, felújítási munkák, alkatrészcserék. Célja, hogy az újabb szezonra még szebb, még jobb, a sorozatbéli beszélő autónak még inkább méltó megtestesítője legyen. Joe T távolabbi tervei között szerepel, hogy az autó távvezérelhető legyen, s azt az illúziót keltse, mintha K.I.T.T. valóban önvezető autó lenne.

Érdekesség, hogy Zsolt kedvence egy 2014-es európai koncertturné hazai állomásán is ki lett állítva – nevezetesen a Hungaroringen, aminek műsorvezetője maga David Hasselhoff volt. A norvég szervezésű eseménysorozat egyik momentuma az volt, hogy minden országban kitettek egy K.I.T.T.-tet a bejárathoz. Ez a megtiszteltetés érte Zsoltit is. Nem mellesleg a szervezők még meg is dicsérték a hazai építésű autót – európai színvonalon a legszebbek közé sorolták Joe T Knight Rider replikáját.

Zsoltnak annyira életformává nőtte ki magát a Knight Rider, mint hobbi, hogy youtube csatornáján video blogot üzemeltet és ontja az egyre népszerűbb videókat a témában. Kikapcsolódásként éli meg, minden percét maximálisan kiélvezi.

A cikket írta: Brantmüller Zoltán – Branti

A kiemelt képet készítette: Györkös Dani

Az első hazai Knight Rider építéséről az alábbi linken nézhető meg a videó, természetesen a tulajdonos tolmácsolásában.

The post A győri Knight Rider appeared first on Retrovasak.hu.

Ez a Lada egy valódi nosztalgikus időkapszula: a műszerfal csillogása, az ajtócsukódás hangja, az illat az utastérben – mind-mind visszarepítenek minket a ’70-es és ’80-as évek világába. Aki akkoriban nőtt fel, pontosan tudja, milyen érzés volt ilyen autóban ülni – vagy épp csak vágyakozva nézni utánuk az úton.

🎥 Nézd meg a videót – és merülj el velünk a múltban:

💬 „Ez nem egyszerűen egy autó – ez egy korszak emléke, négy keréken.”

Gyere, nosztalgiázz velünk, és fedezd fel, milyen is volt az igazi szocialista presztízsautó, amely ma már ritka kincsnek számít a magyar utakon.

Retrovasak Team

The post Lada 1500S – Egy igazi időutazás 37.000 kilométerrel appeared first on Retrovasak.hu.

A 203-as története 1948-ban kezdődött, egy olyan Franciaországban, amely még csak ébredezett a világháború utáni romokból. Több mint hatszázezer ember veszett oda, az ország infrastruktúrája darabjaira hullott – újra kellett építeni mindent, lélekben is. Ekkor mutatta be a Peugeot a 203-ast, az első háború utáni, teljesen saját fejlesztésű modelljét. Nemcsak autót, hanem reményt is adtak vele: egy megbízható, elegáns, mindenre alkalmas járművet.

Hat éven át ez volt az egyetlen modell, amit a Peugeot gyártott. Olyan autónak kellett lennie, ami minden helyzetben megállja a helyét – és meg is állta. Önhordó karosszéria, hidraulikus fékrendszer, stabil technika. Nem véletlen, hogy egészen 1960-ig gyártásban maradt – közel 700 ezer darab készült belőle.

A modellváltozatok is sokfélék voltak: limuzin, kombi, kabrió, kupé… de volt egy igazán különleges verzió is: a pick-up. Ez a munkás változat csak néhány ezer példányban készült, és kizárólag bizonyos piacokra. Ma már igazi unikumnak számít, és csak kevés élte túl az évtizedeket. Egy ilyen ritkaság bukkant fel nemrég Magyarországon.

A történet úgy kezdődött, hogy egy hazai gyűjtőnél pihent ez a pick-up két évet. Aztán új gazdára talált – és új életre is. A felújítás mesterien sikerült. A kétszínű fényezés korhű, mégis friss hatást kelt, főleg a külön beszerezett zöld napellenzővel, amely nemcsak látványos, de billenthető is, így valóban hasznos vezetés közben. Már ránézni is öröm – igazi időutazás.

Technikailag is izgalmas. Az orrában egy 1290 cm³-es, soros négyhengeres motor dolgozik, 42 lóerővel. A kormányváltós, négyfokozatú váltó szinte meglepően finoman működik – nem kell dupla kuplung, és gurulás közben is simán kapcsolhatunk vissza. Ez ma természetesnek tűnik, de hetven évvel ezelőtt forradalmi volt.

A futómű szintén előremutató: elöl független felfüggesztés keresztirányú laprugókkal, hátul pedig merevtengely és hosszanti laprugók. A teljesen hidraulikus dobfék-rendszer ma már ódivatúnak számít, de megfelelő figyelemmel teljesen jól használható. A tulajdonos csak annyit mondott: „Érdemes egy kicsivel nagyobb követési távolságot tartani.”

A platós felépítmény külön dicséretet érdemel. Arányos, mégis masszív. A teherbírás 850 kilogramm – egy 1,1 tonnás autótól ez nem is rossz, de szükséges is volt a háború utáni francia újjáépítésben. A mostani, krémszínű példány természetesen már nem munkára született: ma már inkább múzeumba illő darab, bár sokkal többet tud annál. A korabeli hangulatot idéző díszletek – szalmabála, kerékpár – csak vizuális emlékek, az autó új gazdája nem vitte őket tovább.

A vezetőfülke kicsi, de hangulatos. A motor meglepően csöndes és élénk. A fogyasztás 8–10 liter között alakul, ami egy 1100 kilós veterántól teljesen elfogadható. Különlegesség még a „szemből nyíló” ajtók – a korszak egyik különös, de praktikus megoldása, amit ma már alig látni. Megkönnyíti a ki- és beszállást, és erőteljes karaktert ad az autónak.

A teljes felújítás mestermunka. A tulajdonos ugyan nem maga csinálta, de olyan szakemberhez került az autó, akinek szenvedélye a restaurálás, és a legapróbb részletekre is figyelt. Az OT-vizsga is zökkenőmentesen ment – ami mindig a valódi minőség egyik legjobb bizonyítéka.

És ha már legendák: a Peugeot 203 nemcsak szépségével, hanem teljesítményével is bizonyított. 1950-ben például rekordidő, mindössze 17 nap alatt teljesítette a Cape Town–Párizs közötti, több mint 15 ezer kilométeres távot. Ez a strapabírás, ez az örökség tette a modellt különlegessé a használtpiacon is – 1950-ben például a francia eladások 20 százalékát tette ki a 203, és évek múlva is alig veszített értékéből.

Ez a konkrét példány is túlmutat önmagán. Előző tulajdonosa csak ennyit mondott róla: „Ez nem autó. Ez egy életérzés.” A találkozókon körülrajongják, fényképezik, csodálják. A Peugeot 203 pick-up nemcsak ipartörténeti különlegesség – hanem egy híd múlt és jelen között. Egy tárgy, amely emlékeket hordoz, és amelyhez talán egy kicsit mindenki kötődik, aki szereti az autókat, a történeteket – és a történelmet.

Fotók: Kovács Imre, www.veteranauto.hu

The post Egy francia legenda új élete – a Peugeot 203 pick-up története appeared first on Retrovasak.hu.