BMW M1: az olasz formanyelv és a bajor hajtáslánc mesteri kompozíciója

A középmotoros sportautó nem csupán sikereiben egyezett meg a bajor prémiumgyártó nagyméretű kupéival, de a kerekekre álmodott szépség és az abszolút sportosság kivételes összhangjában is. A BMW M1 karosszériája az olasz formatervező, Giorgio Giugiaro munkáját dicsérte, mindössze 1,14 méteres magassággal. A mesterművet ezzel ellentétben egy soros hathengeres bajor szív hajtotta, amely a versenypályákon aratott diadalok mellett a közutakon nyújtott vezetési élményről vált legendássá.

A BMW M1 sorozatgyártásban kínált változata 204 kW / 277 lóerő maximális teljesítményre volt képes, miközben több mint 260 km/órás végsebességével az akkori leggyorsabb német sportautóként érkezett meg az utakra. 1979-ben és 1980-ban a Forma-1 európai fordulói előtt kifejezetten a BMW M1 versenypályára edzett változatainak rendeztek betétfutamokat, amelyeken a Forma-1 leggyorsabb pilótái ültek be a 490 lóerős gépek volánja mögé. A versenyszabályzatok függvényében alkalmazott turbófeltöltő azonban 850 és 950 lóerő közé is fel tudta tornázni a sportautó maximális teljesítményét.

Fél évszázada kezdődött a nagyméretű BMW kupék korszaka

A BMW merőben új formanyelvét dupla első fényszóró-pár, egy-egy oldalsó légkivezető nyílás és hosszan elnyújtott motorháztető jellemezte. A látványos vonalvezetés a bajor prémiumgyártó nagyméretű kupé modelljein kiváltképp hatásos stílusban öltött testet, a vékony tetőív és a B-oszlop hiánya egy csapásra osztatlan népszerűséget hozott a sorozatnak. A motorháztető alatt dolgozó, soros hathengeres benzinmotor maximális teljesítményét a kezdeti 170 lóerőről később 206 lóerőre emelték, amely méltó menetdinamikával ruházta fel a legnagyobb bajor kupékat. A paletta csúcsán a könnyűszerkezetes BMW 3.0 CSL tündökölt, amelyet a mérnökök kifejezetten a motorsport követelményei szerint fejlesztettek ki. A kétajtós sportautó típusjelzése a „kupé”, a „sport” és a „könnyűszerkezetes” szavak német megfelelőinek egymás mögé írt monogramjait viselte („Coupe”, „Sport”, „Leichtbau”). A legendás típusjelölés az 1970-es években a túraautó-bajnokságok számos fordulóját megnyerte, 1979-ig összesen hat Európa-bajnoki címet hódított el. Az utolsó bajnoki címet négy évvel a modell gyártásának leállítása után zsebelte be.

1968: úttörő elképzelés a paletta csúcsán

Miként a nagyméretű kupék, úgy a tekintélyes BMW limuzinok is 1968-ban ünnepelték világpremierjüket, eme úttörő elképzelés pedig még fél évszázaddal később is a bajor prémiumgyártó arculatának egyik meghatározó kulcspontja. Az első BMW limuzin négy évvel a halhatatlan legendává nyilvánított „Barokk Angyal”, a BMW 502 leköszönése után mutatkozott be, vadonatúj stílusban. A markáns vonalvezetés, a modern felszereltség és az erőteljes sorhatos benzinmotor egysége az elegancia, a kényelem és a sportosság olyan előkelő kombinációját kínálta fel, amely napjainkban is a BMW modellek egyik legfőbb ismérveként szolgál. A luxus szegmensben megnyitott új fejezet a BMW 2500 és a BMW 2800 modellpárossal vette kezdetét, a későbbiekben pedig újabb erőforrások, hosszított tengelytávolságú karosszériaváltozatok és exkluzív felszereltségi tételek színesítették a portfóliót. 1975-ben a BMW 3.3 Li vette át a zászlóshajó szerepét a palettán, innovatív üzemanyag-befecskendező rendszerrel és 200 lóerő maximális teljesítménnyel.

A Monte Carlo Ralin aratott háromszoros győzelem alapjait a Mini Cooper S fektette le

A 2018-as Techno Classica kiállításon a MINI a legapróbb sportautó-legenda megszületésének időpontját eleveníti fel. A Mini Cooper S ötvenöt esztendővel ezelőtt érkezett meg az utakra, ahol sportos ambícióival egy csapásra meghódította a vezetés szerelmeseit és a rali rajongóit. A klasszikus Mini legsportosabb változata 75 lóerő maximális teljesítményre volt képes, amely a sorozatgyártásban kínált alapmodell hatékonyságának több mint kétszeresének felelt meg. Az erőtől duzzadó apróság az épített utakon túl is kimagasló motorsport-sikereknek örvendett, amelyeknek abszolút tetőpontja a Monte Carlo Ralin aratott 1964-es, 1965-ös és 1967-es diadal volt.

Időtlen klasszikusok korhű környezetben

A 2018-as Techno Classica kiállítás idejére a BMW Group Classic ismét az esseni expó 14-es csarnokába költözik be, amelyet a tekintélyes vásárcsarnok keleti bejáratánál találnak meg a látogatók. A jeles évfordulókat ünneplő kincsek mellett a Münchenben székelő vállalatcsoport az elmúlt száz esztendő különböző korszakainak négy- és kétkerekű ritkaságait is elhozza Essenbe, a változatos történelmi visszatekintést mindezen felül huszonegy BMW és Mini klub járműparkja garantálja.

Idén összesen harminckét legendás gépkocsi és motorkerékpár gurul fel a BMW esseni standjára, ahol a korhű környezetről a BMW Group Classic nagyméretű poszterei és látványos bemutatói gondoskodnak.

via BMW press

The post Jubileumok emlékét idézi fel a BMW az idei Techno Classica kiállításon appeared first on Retrovasak.hu.