Sainz az utolsó futam előtt egyetlen ponttal vezetett a bajnokságban, ám a Wales-ralin megfordult a cím sorsa: a hírhedten kiszámíthatatlan, késő őszi időjárással terhelt, sáros erdei szakaszokkal nehezített versenyen Sainz kicsúszott a pályáról, autója megrongálódott, így a Toyota későbbi világbajnoka, az ekkor még Lanciával versenyző finn Juha Kankkunen megelőzte legfőbb vetélytársát. Az ST 165, amely az előző évben Sainz kezében világbajnoki címhez segítette a Toyotát, ezüstéremmel búcsúzott a bajnokságtól, átadva a stafétabotot az új generációs Celica alapjaira épülő ST 185-ösnek.

A belga Deman Brussels által most eladásra kínált ST 165 GT-Four is ott volt a Wales-ralin, de akkor nem Sainz, hanem csapattársa, Marc Duez (navigátora: Klaus Wicha) autójaként. A belga pilóta a nyolcadik helyen ért célba Nagy-Britanniában. Öt hónappal korábban, a júniusi Akropolisz-ralin viszont a Carlos Sainz–Luis Moya páros versenyzett és lett második ezzel az autóval, éppen a későbbi bajnok mögött.

Mindezt nem hallomásból lehet tudni: a Toyota Team Europe jogutódja, az 1992-től aktív Toyota Motorsport GmbH tanúsítvánnyal igazolta a versenyautó eredetiségét. Ennél is többet tettek azonban: legutóbbi tulajdonosa, egy igényes belga gyűjtő felkérésére a csapat egykori műhelyfőnöke, Ernst Kopp restaurálta az autót, eredeti konfigurációjában felkészítve azt a veterán ralikon való részvételre. Ilyenformán az autó több sporttörténeti mementónál: versenyképes, üzembiztos és teljességében eredeti Toyota, amellyel leendő tulajdonosa a legszínvonalasabb történelmi ralikra is bebocsátást nyerhet.