Tavaly júliusban lett készen, azóta négy rendezvényen voltam vele, mindenhol a legszebb amerikai autónak, illetve legszebb restaurálásnak választották, aki nem hiszi az idén áprilisban a budapesti Oldtimer Show-n saját szemével győződhet meg róla, hogy nem túlzás.

New York államból, West Sand Lake-ből vásároltam 2016-ban (innen üzenem Mr. Dennis-nek, hogy ha látná most a kocsiját, megsiratná). Ez egy hegyvidékes terület, valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy egy zsák mogyoróhéjat szedtem ki a kocsi alvázából, de legalább a mókusok nem a kocsit rágták. A felújítás nem volt egyszerű, sok mindent lehet kapni az amerikai autókhoz, de közel sem mindent.

A lehető legjobb állapotú alkatrészeket kellett felkutatnom és mivel az Impala főleg a csikánók körében népszerű, így lehetőségem nyílt sok spanyol ajkú amerikaival üzletet kötni. Ez azért volt vicces, mert ők is törik az angolt, meg én is, ráadásul mikor megtudták, hogy Európába kell postázni… Gyári rádiót például Kanadából sikerült szerezni egy német fickótól.

Eddigi legkedvesebb emlékem, mikor a piros lámpánál nyáron a lehúzott ablaknál átszólt a szomszéd sofőr, hogy átülhet-e. Mondom persze. Meglepődött, de gyorsan átült, az övét meg átvette a haverja és felszántottuk a várost, csak úgy finoman. De kifejezetten vicces óvodába menni a gyerekért vele, vagy bevásárolni, habár 5,5 méteres hosszúsággal és több, mint 2 méter szélességgel nem a parkolók királya.

A beszámolóért és a fotókért Tar Péternek jár a köszönet, a kontakt megteremtéséért pedig Mátóné Tonhajzer Arabellának.

The post Chevrolet Impala Sport Coupe (1967) appeared first on Retrovasak.hu.