Citroën 2CV Fourgonnette – A francia vidék elnyűhetetlen munkása

1948. december 3.

A II. világháború utáni Európában a praktikum és az alacsony fenntartási költség volt minden gyártó első számú prioritása. A Citroën erre adott zseniálisan egyszerű, de annál szerethetőbb választ a 2CV Fourgonnette formájában.

A kis haszonjármű nemcsak könnyű és spórolós volt, hanem meglepően sokoldalú is: a nagy raktér, a könnyen cserélhető karosszériaelemek és az elnyűhetetlen technika gyorsan a pékek, kisvállalkozók és postások kedvencévé tette.

A Fourgonnette a francia vidék jellegzetes kísérője lett – ma pedig a veteránosok egyik legkedvesebb darabja, főleg a klasszikus postás-sárga vagy igen ritka speciális kivitelek.

Volvo Amazon Sport – A „svéd Mustang” születése

1955. december 5.

A Volvo Amazon már önmagában is egy elegáns, tartós és biztonságos családi autó volt, ám a sportváltozat érkezése teljesen új dimenziót adott a típusnak. A megnövelt teljesítmény, a jobb futóműhangolás és a markáns optikai részletek miatt sokan úgy érezték: ez a skandináv válasz az amerikai izomautók karakterére.

Bár nyers erőben természetesen nem vette fel a versenyt a detroiti nagyvasakkal, a maga kategóriájában egy igazi különlegesség volt — és megmutatta, hogy a svéd autóipar nemcsak biztonságot, hanem vezetési élményt is tud nyújtani.

Saab 96 – Búcsú a kétütemű korszak legendájától

1967. december 1.

A Saab neve sokáig összeforrt a kétütemű motorokkal, amelyeknek jellegzetes hangja, füstös romantikája és könnyedsége meghatározta a márka arculatát. 1967-ben azonban egy korszak lezárult: ekkor gördült le az utolsó kétütemű Saab 96 a szalagról.

Ez a pillanat nem csupán egy modell végét jelentette, hanem technológiai váltást is. A Saab innentől kezdve a négyütemű, modern és biztonságcentrikus modellek felé fordult — ezzel indul el az a fejlődési vonal, amely később meghatározta a márka egyedi identitását.

Renault 9 – A praktikum bajnoka és az Év Autója

1982. december 7.

A Renault 9 egy igazi, tisztességes, józan családi autó volt, amely pontosan azt adta, amit ígért: tágas utasteret, egyszerű formákat, könnyű vezethetőséget és alacsony üzemeltetési költséget.

A modell olyannyira betalált a vásárlók igényeihez, hogy már megjelenésének évében megkapta az Év Autója díjat (1982). Ez nagy lökést adott a nemzetközi piaci sikerének. A Renault 9 sok helyen a megbízható „mindenes” szerepét töltötte be, és a kelet-európai utakról sem volt ismeretlen.

Lada Samara Sedan – A ’90-es évek modern, vágyott Ladája

1990. december 6.

A keleti blokk autóipara a ’80-as évek végére egyre erősebben próbált nyugati stílusú modelleket alkotni. A Samara már önmagában is egy ugrás volt a Lada korábbi típusaihoz képest, de a Sedan változat 1990-es gyártásindítása még tovább erősítette a modern érzetet.

A magyar utakon ez különösen nagy visszhangot váltott ki: sok család számára ez volt a „megérkezés” autója a rendszerváltás környékén. A Samara Sedan formája, műszerfala és technikája már egészen más világot hozott, mint a klasszikus kocka-Ladák — és sokan ma is nosztalgiával emlékeznek rá.

Összegzés – öt történet, egy közös élmény

A december első hetében született (vagy búcsúzott) modellek jól mutatják, mennyire változatos és izgalmas az autóipar története. A strapabíró 2CV-től a sportos Amazonon át a kétütemű Saab legendájáig, majd a praktikus Renault 9-ig és a modernizációt hozó Samaráig mind egy-egy korszak jelképe.

Ezért szeretjük a retro autókat: nemcsak járművek, hanem történetek, hangulatok és korszaklenyomatok.

Ha szeretnéd ezeket a történeteket velünk élőben átbeszélni, kulisszatitkokkal és történelmi érdekességekkel,
csatlakozz a Retrovasak Classic Clubhoz.

Ott kezdődik az igazi retró közösségi élmény.

Találkozunk jövő héten!”

The post Utazás az időben – mi történt december első hetében? appeared first on Retrovasak.hu.

A II. világégést követően a világ autóipara sok mindenben megváltozott. Az 1930-as és korai 1940-es évek formatervezői megoldásait egyre inkább felváltották a ponton karosszériás géptestek. Egyes régiókban az erőforrások nagyobbá és erőteljesebbé váltak, míg más területeken a funkcionalitás előrébbvaló volt, mint a design. Ebben a cikkben három olyan autóról olvashatsz, amiket a háború után állítottak sorozatgyártásba, és elmondható róluk, hogy teljesen új konstrukciók voltak, nem pedig a háború előtti modellek átdolgozott változatai voltak.

Citroën 2CV „Kacsa”, 1948 – 1990

A lista legismertebb, egyben legnagyobb túlélője a 2CV, amit a francia gyártó egészen 1990-ig szerelt. Annak ellenére, hogy a Citroën már a háború előtt több prototípust is készített a „Szántóföldek királynőjéből”, a sorozatgyártás csak 1948-ban indult be – a hadbalépés idején a tesztautókat (elvileg) szétszerelték és elpusztították, viszont a háború lezárását követően pár darabot megtaláltak.

A korai szériás példányok még csak 9 lóerősek voltak, ami idővel 12, 18, végül 29 lóerőre növekedett. Az autót egy kéthengeres, léghűtéses boxermotorral látták el, ami az első kerekeket hajtotta. A legenda szerint a 2 CV onnan kapta a „Kacsa” becenevet, hogy a típus rajongói bíztak benne, hogy ezt a „rút kiskacsát” végül áttervezik és egy szép hattyú válhat belőle. Ez sajnos nem jött be, a termelés 1990-es leállításáig a Kacsákon csak a legszükségesebb módosításokat végezték el.

Studebaker Starlight Coupe „Üvegház”, 1947 – 1949

A lista következő tagjáért ugorjunk át a tó másik oldalára, ahol az autógyártás egy teljesen más irányba fejlődött. Az USA márkái eleinte a háborúba lépés előtti modellek puritánabb változatait árulták, majd az 1940-es évek végén jelentek meg az első új modellek.

Az első teljesen új amerikai autók az 1947-es Studebakerek voltak, amiket a pár évvel később kialakuló „Uszony-háború” dizájnmozgalom vezetője, Virgil Exner tervezett. A ’47-es Studebakerek alacsony, széles, elnyújtott formatervet kaptak, ami leginkább a géptest farán figyelhető meg. Mi több, a ’47-es Studebakerek voltak az első amerikai autók, amiket ponton karosszériával terveztek.

Fontos megemlíteni, hogy egészen a ’60-as évek közepéig-végéig az amerikai gyártók minden szeptemberben áttervezték az autóikat, így az azonos modellévben forgalmazott típusok egymás hasonmásai voltak. Mai értelemben vett „típusokról” nem beszélhetünk, mivel a típusjelölés a felszereltségtől, díszítettségtől, motortól és kiviteltől függött – így lehetséges például, hogy egy ’57-es Chevrolet 210 első ránézésre egyezett a sokkal dekoratívabb Bel Airrel.

Azon túl, hogy 1947-ben a Study volt az első, aki a kerekeket és sárvédőket már a géptestbe integrálta, autóit „Starlight Coupe” kivitelben is lehetett rendelni. Ez annyit jelentett, hogy a B oszlopokat elhagyták, a B-ket megerősítették, és a hátsó szélvédőt négy plexiből állították össze. A három krómcsík szerkezeti funkcióval nem rendelkezett, ezek az illesztések helyét fedték el.

A „Starlight Coupe” kivitel egy radikális újításnak számított, mivel a korabeli technológia fejletlensége miatt még senki sem próbálkozott nagyobb hajlított üvegfelületek tervezésével. Alig pár év alatt a gyártási megoldások ezt lehetővé tették, így ez a megoldás már elavulttá vált. A fenti képeken a 1947-es modellév egyik csúcsmodelljét, egy Studebaker Champion Starlight Coupe-t látsz.

Mercedes-Benz W186 „Adenauer”, 1951 – 1957

Ha már szót ejtettünk a francia és amerikai autógyártás új modelljeiről, nem lehet elsiklani a fiatal NSZK fejlesztései felett sem. A békekötés után a Mercedes-nek hírnevét újra meg kellett alapoznia, ezért előállt egy teljesen új luxusautóval, ami az „Adenauer” becenevet kapta.

Azon túl, hogy a 300-as típus ára gyakorlatilag megfizethetetlen volt, a megrendelőknek bizonyítaniuk kellett, hogy semmilyen kötelék nem fűzi őket a nácikhoz. A Stuttgarti Csillag elvei szerint csak olyan embereknek adtott el W186-osokat, akik igazolni tudták, hogy nem vettek részt a náci párt mindennapjaiban.

A széria az „Adenauer” becenevet kapta, mivel az NSZK első kancellára, Konrad Adenauer, több példányt is állami szolgálatba állított. A legenda szerint megrendelésével elsőként a BMW-t kereste fel, viszont mikor ki akart szállni a bajor márka limuzinjából, kalapja leesett. Ezt elfogadhatatlannak találta, ezért választása a Mercedes-re esett, mert az Adenauer utastere bőven volt olyan magas, hogy kalappal a fején ki tudjon szállni. A W186-os szériát 1957-ig gyártották, közel 12.200 darab talált gazdára. A következő évben jelent meg az áttervezett 300D (W189).

Mit gondolsz, a fenti három autó közül melyik volt a leginnovatívabb? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 legendás klasszikus, amik a II. világháború után jelentek meg – 1. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

„Ennek a modellnek semmiképpen sem az a célja, hogy a 2 CV helyébe lépjen, hiszen merőben különbözik tőle…” – a Citroën 1961-es sajtóközleménye valószínűleg meglepte a közönséget, legalább annyira, mint az Ami 6 formája! A „nagy kisautó” nemcsak egészen egyedi vonalaival, hanem a kompakt karosszéria ellenére tágas utasterével is hódított: több mint egymillió darab készült belőle, amelynek több mint a felét az 1964-ben bemutatott kombi változat tette ki.

CITROËN AMI 6, Z VONALÚ TETŐ, EGYEDÜLÁLLÓ STÍLUS

A Traction Avant, a 2 CV (azaz a „Kacsa”) és a DS megalkotása után a Citroën Flaminio Bertoni vezette tervezőcsapata azt a feladatot kapta, hogy készítsék el a Projet AM munkanévre keresztelt új, középkategóriás modell terveit. Ebből született az Ami 6, amelyet a vezető tervező szűk környezetében mesterműveként emlegetett.

És joggal, hiszen most először teljesen szabadon valósíthatta meg önmagát, úgy dolgozhatott, hogy senki semmilyen okból nem szólt bele az új modell stílusába. Így aztán Bertoni bevállalja az Ami 6 inverz hátsó szélvédőjét, amely nem lesz vizes esőben sem, de alatta elfér egy hagyományosan nyitható, megfelelő méretű csomagtartó, a hátsó ülések helykínálata pedig kifejezetten bőséges, holott az autó külső méretei visszafogottak. A kéthengeres, 602 cm³-es motor a Kacsából érkezik. Az autó orr-részének vonalai is alaposan kidolgozottak, míg a nagy, szögletes fényszórók a korszak újdonságát jelentik. A középen besüppedő motortérfedél, a pagodaszerű tető és a hajlatokkal megmunkált oldalvonal erős karakterrel ruházzák fel az Ami 6-t, olyannyira, hogy néhány szemlélő egyenesen „barokkosnak” nevezi! És nem a stílusa az egyetlen, amellyel az Ami 6 meglepetést okoz: úttörő marketingfogásként a reklámanyagok úgy mutatják be az autót, mint a „tökéletes második autó a ház Asszonya számára”…

Az Ami 6 utasterének ihletadója egyenesen a DS volt, amely saját korában hivatkozási alapnak számított. Az egyküllős kormánykerék, a kilincsek, a vezérlőgombok, az ülések, mind a Citroën legendás prémium modelljét idézik.

Ami az Ami 6 viselkedését illeti: a közönség egyöntetűen dicsérte a remek úttartást és a Kacsától „örökölt” híres futómű finomságát. Az Ami 6 születése pillanatától kezdve – a Citroën szellemiségéhez hűen – eredeti és innovatív autó volt. Lelkes rajongói különösen az 1967 szeptemberétől forgalmazott Club változatot tartják nagyra, amelynek különlegességét a négy fényszóró és a fehérre fényezett oldalsó díszcsíkok adják.

Az Ami 6 híressé vált szlogenje ez volt: „a világ legolcsóbb kilométerenkénti komfortja”.

AZ AMI 6 BREAK: AZ ÖTÖDIK AJTÓ A SIKERHEZ VEZET

A modell történetében 1964 a nagy fordulat éve: ekkor érkezik meg a kis (320 kg terhelhetőségű) kombi változat, amelyet Henri Dargent, Flaminio Bertoni asszisztense és Robert Opron, az 1964-ben elhunyt Bertoni utódja terveztek. A kombi egy csapásra megdobja az eladásokat, sőt: kiszorítja az ötajtós változatot, ami teljességgel szokatlan jelenség az autózás világában.

A kombi vonalvezetése hagyományosabb, teherbíró képessége nagyobb, mint a kategóriában megszokott utazóautóké, használata könnyed és praktikus. Sokoldalú modell: kellő kényelmet nyújt a családi utazásokhoz, de szakmai használatra is tökéletesen megfelel, akár utazó kereskedők, akár iparosok számára.

1966-ban az Ami 6 volt Franciaország legnépszerűbb autója.

Az ötajtós változatot 1969 márciusáig gyártották, majd hat hónappal később a kombi is elbúcsúzott, hogy átadja helyét az új, kevésbé rendhagyó küllemű Ami 8-nak, amelyben már „rendesen” állt a hátsó szélvédő. Utóbbit pedig majd a Visa váltja fel,1978-ban.

TUDTA? APRÓSÁGOK A CITROËN AMI 6-RŐL

• Az Ami 6 elnevezés többszörös szójáték: benne van a modellnek a fejlesztési fázisban használt belső jelzése (AM), a angol miss („kisasszony”) és az olasz amici („barátok”) szavak – utóbbit feltehetőleg az olasz nemzetiségű Flaminio Bertoni találta ki.
• Yvonne de Gaulle, de Gaulle tábornok felesége is Ami 6-tal járt. A Citroën Rennes-La-Janais-ban felépült új üzemét maga a tábornok avatta fel 1960. szeptember 10-én, azaz picit több mint egy évvel azelőtt, hogy az üzem termelni kezdett volna.
• A Citroën 1966. január 19-én különleges „tornát” rendezett, Le Tour de Gaule d’Amisix névvel. Ezen a napon két szériafelszereltségű Ami 6 Break indult el Rennes-La-Janais-ből azért, hogy próbára tegyék a modell tartósságát és minőségét. A két autó 23 órával és 11 perccel később ért célba: a közjegyző által hitelesített eredmény szerint 2077 km-t tettek meg, 89,6 km/h átlagsebességgel.

• Az Ami 6 1963 júniusában az Egyesült Államokban is bemutatkozott. A tengerentúlon forgalmazott változatnak négy kerek fényszórója volt, és megerősített lökhárítóval szerelték.
• Az Ami 6-ot több helyszínen is gyártották, elsősorban Franciaországban:1961-től 1963-ig Párizsban, 1961-től 1969-ig pedig Rennes-La-Janais-ban. A Citroën ezzel a modellel avatta fel a vadonatúj bretagne-i üzemegységet, amely a társaság decentralizációs folyamatainak első állomása volt. A belgiumi Forestben 1961-től 1969-ig folyt a gyártás, az argentínai Catilában pedig egészen 1971-ig készült a kombi változat (pontosabban annak alkatrészei, amelyeket később a célállomáson szereltek össze).
• Az Ami 6-ból összesen 1.039.384 darab készült, közülük 483.986 Berline, azaz ötajtós (1961 áprilisától 1969 márciusáig), 551.880 Break, azaz kombi (1964 októberétől 1969 szeptemberéig) és 3518 Entreprise, azaz furgon (kétüléses kombi, üvegezett és lemezelt változatban).
• A legutolsó Ami 6-ok műszerfalvilágítása egy kis tekerőgomb, illetve az azzal vezérelt reosztát segítségével állítható volt.
• Egy jó állapotban lévő, működőképes Ami 6 manapság legalább 5000 eurót ér.
• Az Ami 6 makettautó kivitelben is kapható: az 1967-es Ami 6 Berline tájfunszürke változata alapján készült, 1/43 arányú makett a Citroën Lifestyle butikban vásárolható meg, ára 37€.

Citroen.hu

The post 60 ÉVES A CITROËN AMI 6 appeared first on Retrovasak.hu.