A belsőégésű motorok térhódításával nem csak a magánszemélyek, de a rendfenntartó, egészségügyi és állami szervek is lecserélték lovaskocsijaikat. Ezek alól a mentők sem voltak kivételek, amik a múlt század közepén még teljesen más megjelenésűek voltak, mint mai társaik.

Jogos a feltételezés, hogy a mentőautók mindig is dobozos/ haszonjárművek áttervezett változatai voltak. A valóság az, hogy a mai mentők külleme csak az évtized közepe után alakult ki, előtte limuzinok és kombik átalakított másai voltak.

A „Sedambulance”

A lista elő, egyben legfurcsább tagjai a limuzinokból átalakított mentők. Ezek a háború környékén voltak népszerűek az USA-ban, maga a megnevezés, a „sedambulance” is a sedan és ambulance szavak összevonásával jött létre, amit a MOPAR-ok, tehát Plymouth, Dodge, DeSoto és Chryslerek esetén használtak.

A fenti képeken egy egyetemi kórház 1947-es DeSoto Customökből álló flottáját látod. Az autókat meghosszabbították, a betegágyakat a csomagtartón át tolták be a géptestbe. A hátsó üléspadot kivették, s ezzel helyet teremtettek magának az ágynak, illetve egy orvosnak, aki a beteg egy összecsukható széken mellette ült. Az is előfordult, hogy a könnyebb ki- és beszállítás érdekében a B oszlopokat ki lehetett szedni.

A szedán mentők nem csak az USA-ban bukkantak fel, több ország gyártói is alkalmazták ezt a furcsa megoldást. Ilyen például a fenti képen is látható GAZ-12 ZIM is, amit az amerikai DeSotókhoz hasonlóan megnyújtottak.

A furgonokból átalakított mentőautók

A szedán mentőautókkal párhuzamosan, mai szemmel korszerűbbnek tűnő változatok is léteztek, amiket furgonokból (sedan delivery) alakítottak ki. Ilyen például az alábbi képen látható 1953-as Chevrolet is, melynek hátsó ajtaján már minden gond nélkül be lehetett egy betegágyat gurítani, viszont az ablakok hiánya nyomasztóan hathatott.

A „furgon mentők” átmenetet képeztek a limuzin és kombi változatok között, ráadásul ezeket is külön, megbízás útján kellett módosítani. Az alacsony árkategóriás modelleken túl drágább autókból, például Packardokat is készült ilyen felépítményű mentőautó – bár ezek esetén a helyzet kicsit más volt, mert a luxusgyártók nem árultak zöldséges furgonokat.

A kombiból átalakított mentőautók

Szerencsére idővel rájöttek, hogy egy limuzin túl szűkös egy mentőautó szerepét betölteni, így áttértek a kombik átalakítására. A puttonyos autókat, akárcsak az alábbi ’58-as Buickot, szintén meghosszabbították, belterüket pedig magasabbra tervezték.

Természetesen a gyártók továbbra sem kínáltak mentőautókat, az átalakításokat egy külső megbízott végezte el, pont ahogy manapság a halottaskocsikat is szokták. És ha már halottaskocsi: Ezeket a kombikat úgy tervezték meg, hogy szükség esetén rövid idő alatt át lehessenek őket alakítani.

A kombikból átalakított mentőket az 1980-as évek környékéig gyártották, az új évtizedben már teret hódítottak a mai is megszokott dobozos változatok. A fenti képeken egy ’68-as Dodge Polara és ’69-es Cadillac mentőt látsz. Ez utóbbit a Superior karosszériaépítő cég alakította át, ami a Meteorral együtt a múlt század legismertebb kombikat mentőkké alakító amerikai vállalata volt.

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Kihalt kasztnik, avagy 3 különleges formaterv, amiket már nem gyártanak – 5. rész, mentőautók | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A XX. század folyamán számtalan olyan autógyártó jelent meg és tűnt el, melyek mindegyike nagy hatással volt a motorizáció fejlődésére. Közéjük sorolnám a konzervatív luxus, a változásokat csak makacsul elfogató Packardot, de a Studebakert is, ami a II. világháború után elsőként állt elő teljesen új megjelenésű modellekkel, sőt még a Chrysler egyik legősibb márkáját, a DeSotót is!

A DeSoto története röviden

Miután Walter Chrysler felvásárolta a csődbement Maxwell Motor Company-t, nekilátott saját autói termelésének. Idővel bővíteni szerette volna kínálatát, így 1928-ban megalapította a Plymouth-t és DeSotót, melyek a nevéről elnevezett márka olcsóbb alternatívái voltak.

Idővel bővült a család, a konszern következő tagja a Dodge volt, majd 1955 és 1975 között az Imperial, mint önálló divízió szerepelt az amerikai piacon – a Chrysler fel akarta venni a versenyt a Packarddal, Cadillac-kel és Lincolnnal is!

A cégcsaládon belüli hierarchia szerint a legolcsóbbak a Plymouth-ok voltak. Őket követték a Dodge-ok, majd felettük helyezkedett el a DeSoto, felette a Chrysler, majd a választék csúcsát az Imperialok jelentették.

A DeSoto 1928 és 1961 között gyártott középkategóriás/ belépőszintű luxusautókat. A céget Walter a spanyol felfedezőről, Hernando de Sotóról (1496-1542) nevezte el. A konkvisztádor 1539-ben kötött ki a floridai Charlotte öbölben, majd onnan észak felé haladva térképezte fel az Újvilágot. Ő volt az első európai ember, aki elért a Mississippi folyóhoz.

A róla elnevezett gyártó rajongói nagyon is lojálisak voltak, ám az 1950-es évek végén a Chrysler több olyan baklövést is elkövetett, ami alig pár év alatt sírba döntött egy nagysikerű márkát. Lássunk is pár olyan modellt, amik megjelenésük idején nagy durranásnak számítottak!

DeSoto Airflow, 1934 – 1936

Az 1930-as években mind az amerikai, mind az európai formatervezők igyekeztek a lehető legáramvonalasabb vonalvezetésű autókkal előállni. Közéjük tartozik például a Chrysler Airflow átcímkézett, kissé átdolgozott, egyben megfizethetőbb alternatívája is, a DeSoto Airflow!

Az „Airflow” típusjelölést leginkább, mint „A levegő áramlása/ Légáramlás” tudnám magyarra fordítani. Ez egyrészt azért is egy találó elnevezés, mert a géptest kifejezetten áramvonalasra sikeredett, ráadásul a szélvédő mind a két ablaküvegét alul ki lehetett billenteni, így a menetszél mind az első, mind a hátsó üléssor utasait le tudta hűteni.

Megjelenése idején a korabeli sajtó nagyon is dicsérte, kifejezetten gyorsulását és vezethetőségét magasztalta. További különlegesség, hogy önhordó karosszériával készült, ami az alvázas modellek korában nagyon is ritkának számított.

A típust végül csak 3 éven át gyártották. Annak ellenére, hogy a konszern, illetve maga Walter Chrysler is nagy jövőt jósolt a Chrysler & DeSoto Airflow-knak, a korabeli közönség túlságosan futurisztikusnak, bizarrnak találta őket, ráadásul az a tévhit terjedt el, hogy nem biztonságos – mondták ezt egy teljes mértékben fémvázas autóra, holott a legtöbb kortársát még jórészt favázzal szerelték.

DeSoto Custom, 1942

Az amerikai gyártók egészen az 1960-as évek végéig modellévente tervezték át kínálatuk formatervét. Mivel így is elég költséges és időigényes volt minden ősszel új formatervű autókat gyártani, a költséghatékonyság érdekében minden évben egy formaterv jelent meg, amit kiviteltől, teljesítménytől és díszítettségtől függően neveztek önálló típusnak.

Azért tartottam ezt fontosnak leírni, mivel 1942-ben is minden DeSoto modell szinte azonos megjelenésű volt – beleértve a bukólámpás megoldást is.

Igen, az 1942-es DeSotók, és nem csak a Custom modellek, fedett/ bukólámpát kaptak, ami akkoriban hatalmas dolognak számított. Ez miért is olyan különleges? A Cord 810/ 812-esek voltak az első amerikai autók, amiket fedett fényszórókkal gyártottak. A cég megszűnése után egy gyártó sem próbálkozott ezzel a megoldással. Pár évvel később a DeSoto mutatta be az USA második bukólámpás autóit, a ’42-es DeSotókat, ami hatalmas esztétikai újításnak, futurista designelemnek számított.

Ennek ellenére a spanyol hódítóról elnevezett márka a következő évtől már a megszokott, hagyományos fényszórókat használta. Ennek oka, hogy a mechanikusan állítható ellenzők gyakran elromlottak, továbbfejlesztésűk pedig túl költséges lett volna.

DeSoto Diplomat, 1958

Első ránézésre az ’58-as Diplomat nem rejt semmi olyan különleges, egyedi jellemvonást, amire felkaphatnánk a fejünket, ám a MOPAR rajongók érezhetik, hogy valami nem kerek. Ez így is van, hiszen egy Diplomatról van szó, amit a Chrysler konszern az USA-n kívül, pl. Nyugat-Európában, Dél-Afrikában, illetve Ausztráliában forgalmazott.

Azon túl, hogy a fenti képen látható DeSoto jobbkormányos, megfigyelhetjük, hogy átmenetet képez az USA-ban forgalmazott DeSotók és Plymouth-ok között. Ez nem meglepő, a Chrysler előszeretettel forgalmazott „öszvér” exportmodelleket. Ide tartozik például a kanadai piacra szánt ’59-es Dodge Viscount is, melynek orra az amerikai Dodge-okét, fara pedig a Plymouth-okét örökölte.

A fentebbi képeken jól megfigyelhető, hogy ez a modell átmenetet képez az USA hazai piacán árult ’58-as DeSotók és Plymouth-ok között. Az autó orrszerkezete DeSoto, ám az uszonyának vonalai, hátsó lámpáinak burái és díszítése echte ’58-as Plymouth. További árulkodó tény, hogy a Chrysler ezt a kék-fehér színkombinációt a hazai piacon a Plymouth-ok esetén kínálta.

Mit gondolsz, a fentebb említett 3 DeSoto közül Neked melyik jön be a legjobban? Oszd meg velünk véleményed!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 spanyol hódító, avagy 3 különleges DeSoto – amerikai sorozat 2. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A múlt század folyamán az amerikai gyártók modelljei jelentősen eltértek európai és ázsiai társaikétól. Az 1950-es években jelentek meg a jenkik uszonyos batár óriásai, amiket hatalmas krómfelületekkel és panoráma szélvédővel egészítettek ki.

A lapos, széles és elnyújtott formaterv megjelenése előtt a „felborított fürdőkádak” számítottak trendinek, ami annyit tett, hogy a nagy, bumszli orrot egy tömzsi, magas, többnyire áramvonalas géptest követett – lásd az 1948-as Packard DeLuxe Eight-ről szóló cikkünket, vagy a fenti képen látható ’49-es Nash Airflyte-ot. 

A „felborított fürdőkádak” idején az USA tervezői előszeretettel rajzoltak olyan hűtőrácsokat, amiket a korabeli kritikusok az „elektromos borotva” gúnynévvel illettek. De hogy is néztek ki ezek a borotvák? Ma ezek közül fogok 3 darabot bemutatni! Lássuk is!

Chrysler Town & Country, 1946 – 1948

Kezdjük is a lehető legjobb példával, ami az „elektromos borotva-formaterv” kapcsán szóba jöhet. Manapság a Town & Country hallatán a legtöbben a Chrysler kisbuszaira gondolnak, ám a jelölés elsőként 1940-ben bukkant fel, mint kombi modell. A háború után a széria önálló típussá vált, amit limuzin, kétajtós hardtop és kabrió kivitelben is lehetett rendelni. A woody kivitel nem dekoráció, a fa elemek nem csak esztétikai, de funkcionális szerepet is játszottak.

A fenti ’46-os esetén jól megfigyelhető a jellegzetes borotva-hűtőrács. A hűtőmaszk széles, az első kerekekig laposan nyúlik el, ami növeli az autó szélességének érzetét. Ezt a formatervet 3 évig használták, s minden egyes modellévre kissé átdolgozták. 

DeSoto Custom, 1942 – 1949

A DeSoto a Chrysler márkája volt, amit Walter Chrysler a Plymouth-szal egyidőben, 1928-ban alapított. A DeSoto 1961-es megszűnéséig a középmezőnyt képviselte. Autói drágábbak voltak, mint a Plymouth-ok és Dodge-ok, ám megfizethetőbbek voltak, mint a Chryslerek és Imperialok.  

A spanyol felfedezőről elnevezett márka a ’42-es modellévre hatalmasat alkotott. Az elektromos borotva gúnynevű hűtőrács felett egyfajta bukólámpát kaptak, ami akkoriban hatalmas durranásnak számított. Sajnos a technológia fejletlensége miatt a lámpafedőkkel gyakran akadtak gondok, így ’43-tól hagyományos változatokra cserélték őket.

Bár ez a ’47-es kabrió már nem olyan menő, mint a fentebbi ’42-es változat, hűtőrácsa sokkalta jobban kihangsúlyozza a korabeli hűtőrács trendeket. Igaz, már egy ilyen példány is ritkának számít, az egy modelléves, fedett lámpás változatok igazi gyűjtői daraboknak számítanak. 

Oldsmobile 98, 1942 – 1943

Két MOPAR után ejtsünk pár szót a GM autóiról is. Az Olsdmobile a belépő szintű luxust képviselte, ami a ’60-es években sportos modelljeiről vált igazán ismertté: Cutlass, 442 és Toronado. A velük párhuzamosan gyártott 88 és 98 modellek pár a háború előtt is ismert típusok voltak, melyeket, ahogy a lenti képen is láthatod, kabrió kivitelben is szereltek.

Annak ellenére, hogy ennek a ’42-es Olds Custom Cruiser 98-nek a hűtőrácsa eltér a korábbi két elektromos borotváétól, legalább annyira meghökkentőek, mint azok. Igaz, az Olds esetén a díszléceket nem húzták ki az első kerekekig, megjelenése, legfőképp a központi vízszintes csík optikailag növeli az autó méreteit. 

A fenti lista persze bőven nem teljes, lehet, hogy a későbbiekben további változatokat is be fogok mutatni. Addig is, írd meg Nekünk, hogy a fenti 3 autó közül Neked melyik jön be a leginkább?

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 benzines borotva, avagy a ’40-es évek bizarr orrú autói – amerikai sorozat 1. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.