A FIAT 500-asok különböző változatairól szóló cikksorozat első részében a Topolino 3 változatával, a másodikban a Nuova 500, az 500 D és Giardiniera kombival ismerkedhettél meg. A folytatásban további 3 Ötszázast ismerhetsz meg. Lássuk is őket!

FIAT 500 Furgoncino, 1960 – 1975

Ha már az meglepett, hogy az 500-asból kombi változatok is készültek, most figyelj! A FIAT ki akart használni minden lehetőséget, amivel növelni tudta az eladásait. A Giardiniera kombival párhuzamosan Furgoncino, magyarul „Furgonocska” néven dobozos kisteher változatokat is forgalmazott.

A dobozos kiviteleket is a Giardiniera 499,5 köbcentis, kéthengeres farmotorjával szerelték, ami 17,5 lóerő leadását tette lehetővé. A kettő közti különbség többnyire csak a géptesten figyelhető meg: A Furgonico nem kapott hátsó ablakokat, illetve a rakodótér növelése érdekében hátsó üléssort sem szereltek bele. Míg a nyersanyagspórolás érdekében a hagyományos és kombi kivitelek ponyvatetőt kaptak, a furgonok teteje teljes egészében fémből készült.

FIAT 500 Camioncino, c. 1965

Ha még a kombi és dobozos 500-asok sem lettek volna elég meghökkentőek, itt van a platós változat! A Camioncino, „kamionocska”, az akkoriban Rómában székelő Giannini testvérek műhelyének szüleménye, melyből összesen csak 100 darab készült!

Ezek a különleges platósok egyeznek a korábbi teherszállító változatokkal, ami nem is meglepő, mivel Giardinira kombikból alakították át őket. Erőforrás terén ezek is a megszokott 17,5 lovas változatot kapták, amihez a platón lévő csapóajtón át lehetett hozzáférni.

Lehet, hogy mai szemmel elborult ötletnek tűnik egy 500 köbcentis platóst gyártani, mégis jól tette a dolgát. 250 kg-nyi rakomány szállítását tette lehetővé, ráadásul, ha a szükség úgy kívánta, erőforrására, aksijára gépeket, berendezéseket is rá lehetett kötni.

FIAT 500 Ziba, 1962

A Giannini testvérek mellett több, ismertebb karosszériatervező cég is próbálkozott az 500-asok áttervezésével. Közéjük tartozik a Ghia is, aki egy pickup változatot tervezett.

Akárcsak az előző változatok, a „Ziba”-ra keresztelt változat is a Giardiniera és 500 D 499,5 köbcentis 17,5 lovas változatával készült. Az újratervezés során a Ghia a műszaki megoldásokhoz nem nyúlt, egyedül a géptesten végzett néhány módosítást.

A Ziba 1962-ben mutatkozott be, állítások szerint összesen csak egy prototípusa készült el – Ez természetesen nem jelenti azt, hogy más karosszériatervezők nem álltak elő hasonló designnal, illetve azt, hogy később ne készült volna róla replika!

Mit gondolsz, a fenti 3 kis-FIAT közül neked melyik a kedvenced? A következő részben további 500-as különlegességekről olvashatsz. Addig is oszd meg velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post A gnocchi 50 árnyalata: A FIAT 500 története, 3. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A XX. század évtizedeiben az autógyártók több olyan típusjelöléssel álltak elő, melyek kifejezetten kreatívak voltak, ráadásul valamilyen különleges jelentéssel is bírtak. Elsőként a szokásos példáimat ismételném, például a DeSoto Firedome, a „Tűz-/ Lángkupola”, a Buick Roadmaster, az „Utak bajnoka/ mestere”, vagy akár a londoni utcakép ikonikus eleme, az AEC Routemaster, az „Útvonalak mestere” – a nagy piros busz.

Természetesen az olaszok is sok olyan autót gyártottak, melyek neve kifejezetten hangzatosra sikerült. Kiemelném közülük a Lanciát, ami több olyan modellt is forgalmazott, amiket ősi római útvonalakról neveztek el. Az igazat megvallva elsőként azt hittem, hogy egyszerűen csak női neveket kaptak, akárcsak a Borgward Isabella, ám itt többről van szó!

A Római Birodalom az ókor egyik legnagyobb területű birodalma volt. Gyakran hallani azt a mondást, hogy „Minden út Rómába vezet”, amit akár szó szerint is vehetünk, hiszen a rómaiak számtalan, hatalmas távokat felölelő útvonalakat alakítottak ki. Ma bemutatok Neked 3 olyan Lanciát, amit római utakról neveztek el!

Lancia Augusta, 1934 – 1936

Az Augusta egy kistermetű Lancia volt, ami az 1932-es Párizsi Autószalonon mutatkozott be, majd 1933-tól 1936-ig gyártották Olaszországban. Nem sokkal a sorozatgyártás beindítása előtt az itáliai vállalat Franciaországban nyitotta meg első külföldi gyárát, ahol 1938-ig Belna néven szerelték.

Az Augustát limuzin és kétajtós kabrió kivitelben is lehetett rendelni, mindkettőt ugyanazzal az 1.196 köbcentis V4-es erőforrással és 4 sebességes kézi váltóval gyártották. A széria kifejezetten sikeresnek bizonyult, a termelés ideje alatt több mint 17.200 darabot adtak el.

Ahogy az a XX. század elején még természetesnek számított, a gyári kivitelek mellett járóképes alvázként is forgalmazták őket, melyre egy karosszériaépítő mester a vásárló igényei szerinti egyedi felépítményt tervezett.

A Via Augusta az ókori Róma egyik legforgalmasabb útja volt, ami az Ibériai-félszigeten haladt át. A nagyjából 1.500 km hosszú utat korábban Via Herculeának nevezték, ám Augustus császár idején felújították, átépítették, illetve új nevet is kapott.

Lancia Aurelia, 1950 – 1958

Az Aurelia egy további különleges, már háború utáni modell, mely az első olyan szériagyártású autók közé tartozott, amik V6-os erőforrást kaptak. A termelés ideje alatt több változata is megjelent, a legkisebb 1,8, a legnagyobb lökettérfogatú a 2,5 literes volt. Egyedül egy váltóval, egy 4 sebességes kézivel lehetett rendelni.

Az Aurelia érdekessége, hogy több karosszériaépítő cég is dolgozott rajta. Kivitel szempontjából limuzin, kupé, kabrió és spider változatok léteztek, ám akárcsak az Augusta esetén, a Lancia járóképes alvázakat is adott el.

A fentebbi GT egy hagyományos gyári változat, míg a zöld kabrió karosszériáját a Vignale tervezte. Rajta kívül a Pininfarina, Zagato és Ghia is tervezett Aurelia kasztnikat. A típusból összesen 18.200 darab készült.

A Via Aurelia az Augustánál egy jóvalta rövidebb út volt. A Róma városának határán elhelyezkedő Porta Aureliától indult, több településen át Pisáig vezetett.

Lancia Flavia, 1961 – 1971

A Flavia az 1960-as Torinói Autószalonon mutatkozott be, akkor még csak a kezdeti 1.500 köbcentis, 4 hengeres alumínium boxermotorral. Idővel egy 1,8 és 2,0 literes boxer erőforrással is elérhetővé vált.

A berlinák (limuzinok) formatervét a Lancia saját formatervezője, Piero Castagnero vázolta fel, míg a kupékat és kabriókat a Pininfarina álmodta meg. A termelés megkezdése után nem sokkal a Vignale is csatlakozott a GT-k és puhatetős változatok tervezéséhez és gyártásához. Kis számban különleges, egyedi Zagato változatok is készültek. A szériát ’71-ben Lancia 2000-ré nevezték át és ’75-ig gyártották.

A Via Flavia Triesztből indult és az isztriai Pulával kötötte össze. Az utat Vespasianus császár uralkodása alatt, valamikor időszámításunk szerint 78 és 79 környékén építették.

Mit gondolsz, a fenti három olasz autóból Neked melyik jön be a legjobban? Ha lesz folytatás, mely modelleket említenéd meg? Oszd meg Velünk véleményed!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Ősi római Lanciák, avagy 3 különleges Lancia, amiket római utakról neveztek el | Villám Veterán -Retrovasak.hu appeared first on Retrovasak.hu.