Illetve akadt több is, az Orca sem előzmények nélküli prototípus, az elődjének tekinthető Medusa aerodinamikai szempontból korának legjobb mutatóival rendelkezett. A két évvel később érkező Orca hasonló babérokra tört, ám műszaki szempontból már jóval előrelátóbbak voltak a tervezők. Magasabb felépítésének köszönhetően sokkal inkább egy sorozatgyártásba küldhető modell látszatát keltette, motorterébe pedig a Lancia Delta 4×4 Turbo erőforrása került.

1982-ben ez egy meglehetősen pontosan körvonalazott jövőképet mutatott a külsőségeket illetően, az utastér azonban már elrugaszkodottabb volt, bár azért átgondolva egész sok részletében beteljesült a 37 éve megálmodott jóslat. Kezdve a digitális műszerfallal, ami ugyan akkoriban már nem volt túl nagy újdonság, a szinte kijelzőszerű megjelenése már annál inkább.

A multikormány is elengedhetetlen része napjaink járműveinek, igaz az Orcánál kissé túltolták a gomberdőt, ennyire radikális megoldásokkal aligha fogunk találkozni. Az extrák között volt még egy igen ígéretes próbálkozás, fékezés esetén egy a fronton elhelyezett világítótest jelzett a gyalogosoknak. Hasonlóval már a ’70-es években, a Mazda RX-500 tanulmánynál is próbálkoztak, ott a hátsó lámpa jelzett, hogy épp gyorsít, fékez, vagy normál tempóban halad az autó.

A különc Lancia beltere számos pozitívumot hordozott magában. A nagy üvegfelületek miatt világos volt, a tágas utaskabinba pedig még a hatalmas, combtámaszos bőrülések is befértek. A többi már történelem, az olasz márka nem ezt a jövőt választotta, amit utólag talán egy kicsit sajnálhatunk is.

The post Ilyen is lehetett volna a Lancia jövője: az Orca-projekt appeared first on Retrovasak.hu.