Tarnai Zsolt valószínűleg mindennél jobban ismeri ezt az érzést, és nem volt fukar, hiszen nekünk is adott belőle egy porcikát, ráadásképp az autója történetét is megosztotta velünk, egészen a kezdetektől mesélve. A szóban forgó OT-rendszámos Mercedes ugyanis nem az a típusú jármű, amit csak úgy egy kereskedésben meg lehet kaparintani, bizony érdemes kapcsolatot ápolni olyan szakértőkkel és gyűjtőkkel, akik segíteni tudnak az Európában igen ritka modell beszerzésében.

A kizárólag amerikai piacra készült típus 1982-ben gördült le a gyártósorról, harminc évet húzott le Kaliforniában, mígnem Magyarországra vezetett az útja. Zsolt egy ismerőse révén jutott az autóhoz, az elmúlt négy esztendőben pedig szépen-lassan újkori állapotába állította vissza. Sok munka volt vele, hiszen a fényezés, valamint a kárpitok igencsak viseletesek voltak, azonban korrózió viszonylag kevés helyen ütötte fel a fejét, csupán a sárvédőnél és az akkumulátortálcánál volt némi rozsdásodás. Természetesen gyári színkód alapján kapott új fényezést a Mercedes, a belső pedig „tetőtől-talpig” újra lett kárpitozva, melynek az árnyalata és a varrása is szinte teljesen megegyezik az eredetivel, éppen ezért nem is csodáljuk, hogy Zsolt nagyon ügyel arra, hogy még véletlenül se sértse fel, vagy koszolja össze az ülést és a szőnyegeket.

A patentokat, műanyag alkatrészeket is óvni kell, ezek horror árban vannak, de a műszerfal sem olcsó mulatság. A faberakások is fel lettek újítva, és ugyan a műszerfal világításával még akadnak gondok, a 300CD Coupé közel van a tökéleteshez, melyre a „full extrás” kifejezést is ráaggathatjuk, mivel mindent megkapott, amit csak a nyolcvanas évek elején meg lehetett. Légkondicionáló, tempomat (utóbbival szintén volt munka), napfénytető, bőrülések, és természetesen automata váltó, ami ma már hibátlanul teszi a dolgát, két vákuumszelepet kellett benne cserélni.

A motor gyönyörűen ketyeg, egyedül a tömítések lettek cserélve, a 2993 köbcentis, 125 lóerős, öthengeres blokk hangja és ereje magával ragadó, van abban valami nagyon felemelő, amikor megmozdul ez a hatalmas test. Fogyasztása egész barátságos, 9-10 literrel megelégszik, tegyük azért hozzá, hogy javarészt nem városban, hanem országúton használják. A futóműve kényelmes és szelíd, mintha egy luxushajóban ülnénk, a gumialkatrészek, gömbfejek, szilentek cserélve lettek, mint ahogy a hátsó kerékagycsapágyak is. Azonban nem ment át eszement költekezésbe a felújítás, a féktárcsák maradtak, igaz a főfékhenger új, a szükséges hozzávalók egy részét viszont emberi árakon sikerült beszerezni, ami pedig jó, azt minek is bolygatni?

Leginkább találkozókon lehet összefutni a 300CD Coupéval, amire jómagam is csak bólogatni tudtam, mert ez már a szobor-szint, és remélhetőleg ez még sokáig így is marad. Igazi élmény volt közelebbről is megismerni ezt az ikonikus gépet, köszönjük a lehetőséget!

Bense Róbert

The post Mercedes-Benz 300CD Turbodiesel Coupé – kaliforniai álom appeared first on Retrovasak.hu.