A II. világháború vesztes országaiban a motorizáció csak nehezen éledt újjá. Közéjük tartozik Japán is, ahol a kei autók megjelenése hatalmas változást hozott a szigetország autózási szokásaiba. A törpeautók sorozat 6. részében a felkelő nap országának 3 különleges modelljével ismerkedhetsz meg!

Mazda R360, 1960 – 1966

Az 1960-ban bemutatott ikerdugattyús R360 a Mazda első személyautója volt, saját korában sikermodellnek számított. A törpeautók családján belül a mikrokupék kategóriájába eső széria európai stílusú formaterve kiemelte a konkurens típusok közül. Már a termelés első évében több mint 4.000, a gyártás leállításig 23.417 megrendelés érkezett.

A Mazda hiroshimai üzemében szerelt kistermetű kupé hivatalosan 4 személyes, bár a hátsó üléspadjának mérete szinte megegyezik az NSZK-s Goggo TS250 Coupééval, amin többnyire csak egy közepes méretű bőrönd fért el. Erőforrás tekintetében egy lehetőség létezett, ami egy 356 köbcentis, V2-es motor volt. Az alapmodelleket egy 4 fokozatú manuális váltóval szerelték, viszont a 2 sebességes automata is szerepelt a palettán.

Mitsubishi 500, 1960 – 1962

Az R360-assal azonos évben gyártásba állított Mitsubishi 500 megjelenése is a „hagyományos” autók vonalvezetését követte, a lista előző tagjához hasonlóan ez is farmotort és hátsókerék hajtást kapott. Az 500-ast csak 3 éven át kínálták, az utód Colt 600 is csak 1965-ig volt rendelhető.

A kétajtós limuzint a Mitsubishi NE35B jelölésű, 594 köbcentis és NE19A 493 köbcentis, kéthengeres motorjaival látták, el, mindkettő vízhűtést kapott. Váltó terén egy lehetőség létezett, ami egy 3 sebességes kézi változat volt. A kisméretű motorok ellenére az 500-as akár a 100 km/h-s csúcssebességet is elérhette.

Fuji Cabin Model 5A, 1957 – 1958

A lista utolsó, egyben legbizarrabb megjelenésű tagja a csupán két éven át szerelt Fuji Cabin, amiből összesen csak 85 példány készült. A mikrokupé két személy szállítására volt alkalmas. Érdemes megfigyelni, hogy elől kettő, hátul egy kereke volt, ráadásul előre is csak egy lámpát terveztek.

A kevesebb mint fél tonna öntömegű autót egy 121,7 köbcentis, egyhengeres, kétütemű motor hajtotta. Az 5,5 lovas Gasuden-erőforrás egy nagyjából 60 km/h-s csúcssebességet tett lehetővé. A széria bukása több tényezőre vezethető vissza. Az egyik, hogy kategóriájához képest magas volt az ára, ráadásul az üvegszálas géptest minősége is kétséges volt.

Mit gondolsz, a fenti három kei car közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 kei car, avagy 3 különleges mikroautó – 6. rész, Japán | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.