A C-széria elsődleges feladata a már házon belül is kissé elavultnak gondolt 412-es kiváltása lett volna. Az első „gyurmamodell” már 1974-re elkészült, ez a „Delta” fedőnevet kapta. A következő évben aztán elkészült a C-1 projektelnevezésű, valójában Meridian 1700 TS-re keresztelt típus, melynek külső jellemzőit sokan a SAAB-900-zal azonosították.

A 412-es továbbfejlesztett, 85 lóerős motorját szerelték bele, ám az erőforrás túl magasnak bizonyult, ezért nemes egyszerűséggel tettek egy púpot a motorháztetőre. További érdekesség, hogy a C-1 lámpái egy Opel Asconából származtak. Mindösszesen három példányt építettek belőle.

Mivel azonban a prototípus fogadtatása alapvetően pozitív volt – ám a sorozatgyártásra ebben a formában semmi esély nem lehetett – ezért folytatták a fejlesztéseket. A C-2 esetében eltüntették a „púpot” a motorháztetőről, valamint az autó belterét is igyekeztek nagyobbra faragni. Hagyományosabb, letisztultabb külső dizájnt kapott, de az áttörés elmaradt, így ismételten a tervezőasztal mögé ültek a szakemberek.

A C-3 szintén 1976-ban érkezett, ez már ötajtós verzió lett, illetve kapott egy harmadik oldalsó ablakot. Sokkalta kifinomultabb lett elődjeinél, ennél már reálisabb volt a szériába küldés, a gyárban már az előtermelésre készültek. Aztán, ahogy ez már oly megszokott volt, az utolsó pillanatban meghiúsult a terv, a C-3 tanulmányi státuszban maradt.

Nem volt azonban hiábavaló a létezése, hiszen a későbbi 2141-es, vagyis az Aleko prototípusai is ezen megoldásokból építkeztek, illetve a végleges modellben is visszaköszönnek a C-3 egyes vonásai.

Érdekesség, hogy a vázlatok között szerepelt még egy C-4 nevű elképzelés, a sportos darab azonban csupán skiccek formájában létezik.

Bense Róbert

The post Moszkvics prototípusok a ’70-es évekből appeared first on Retrovasak.hu.